CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Készültem egy szép vezérszónokival, de mégis kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy mi ez a bohóckodás. Bocsánat, van egy törvényjavaslat, amiről döntenünk kell, és a mai napon 16 óra 14 perckor beérkezik egy módosító javaslat, ami nem kis mértékben módosít a tervezett törvényen, hanem 65 méterről 90 méterre, ami egyébként a 90 métert sem vési betonba. Ha csak annyira szilárd a 95 méter, mint az Alaptörvényünk gránitszilárdsága, akkor ugyanúgy vesztesek vagyunk.Egy olyan városról beszélünk, amelyiknek az építészeti hagyományaira és értékeire joggal vagyunk büszkék. Egy olyan városról és annak településképéről beszélünk, olyan ország településképeiről beszélünk, ahol joggal védjük meg világörökségi elismerést kapott épületeinket, és jelen pillanatban arról szól ez a törvényjavaslat, hogy ezt most dobjuk kukába. Őrület!

Megmondom őszintén, arra gondoltam, és az van itt nekem leírva, hogy akár még támogatni is lehetne, csak a probléma ott van, hogy egy sokkal nagyobb problémára, egy problémahalmazra hívja föl a figyelmet. De sajnos most még ennél is rosszabb a helyzet, mert gyakorlatilag leírták egy törvényjavaslatba azt az elmúlt években már mindennap megélt és mindennap átélt gyakorlatot, hogy vannak nekünk haverjaink, vannak nekünk érdekeltségeink, gazdasági érdekcsoportjaink, és majd őket kell kiszolgálni. Erről szólt eddig végig folyamatosan a kiemelt beruházások rendszere. Erről szólt gyakorlatilag a Városliget lebetonozása.

Azt gondolom, ennek egyszer s mindenkorra véget kellene vetni, merthogy városaink fejlesztése koncepciótlan. És nem azért koncepciótlan, mert a városvezetőink alkalmatlanok. Nem azért koncepciótlan, mert az itt élők, a közgyűlések nem akarnak beleszólni a saját városuk városképébe, hanem azért, tisztelt Ház, mert a Fidesz-kormányzat és a fideszes parlamenti többség úgy gondolja, hogy majd ő eldönti. Ő majd eldönti a Fővárosi Közgyűlés helyett meg Szeged város önkormányzata helyett, és bármelyik települést mondhatnám még.

Egy épület, egy városrész vagy egy közlekedési infrastruktúra lényege nem az, hogy ki tudja olcsón lenyúlni a telket, hogy ki kedves a kormányzatnak, melyik építész, láttunk ilyet a Nemzeti Színház kapcsán. Az sem érdekes, hogy kinek van a kormány nagyzási hóbortját kiszolgáló ötlete, a múzeumi negyed és a Városliget problémájáról beszélek jelen pillanatban. Mint ahogy így született meg gyakorlatilag egy olyan teniszstadion ötlete, ami mellett elbújhat Wimbledon, a Margitszigetre, Budapest utolsó érintetlen vagy igazán értékes zöld területei egyikére.

Mindeközben, miközben egy ilyen törvénytervezetet ilyen módosítóval, ilyen módosítással, ilyen célokkal és ilyen háttérrel a Ház elé mernek hozni, aközben világszerte vagy legalábbis Európa legtöbb részén az a fő cél, hogy fenntartható és okosvárosokat építsünk. Magyarországon ennek nyoma sincs, az ideömlő európai támogatások ellenére sem, mert a presztízsberuházások elviszik a támogatásokat. Azt gondolom, hogy nem a főváros, nem a kerületek és végképp nem a helyben élők döntenek a településfejlesztési, -rendezési kérdésekben, pedig így volna helyes.

(19.40)

Nem itt kellene nekünk erről beszélni, hanem a Fővárosi Közgyűlésben, szakmabeliekkel, és nem parlamenti döntés kell ahhoz! Mit láttunk egyébként? Gondoljuk csak végig! Volt egy történeti áttekintés, amiért külön köszönet Tuzson Bence államtitkár úrnak, de a történeti áttekintésből valóban kifelejtette Garancsi Istvánt, pedig azt gondolom, hogy a magasházak kapcsán Garancsi Istvánnak jelentős szerepe van a történeti áttekintésben.

Mert mi is történt? Megálmodott egy városnegyedet, egy olyan városnegyedet, aminek előzetesen sem a közlekedési infrastruktúrája, sem a közszolgáltatási infrastruktúrája nem állt rendelkezésre nem baj, majd azt utólag megcsinálja a város! És azt gondolom, hogy ugyanez a Garancsi István, amikor a magasházak kapcsán láthatóan kialakult a vita, akkor elengedte ezt az ötletet, így jött képbe gyakorlatilag egy igen nagy magyar vállalat. Lássuk be őszintén, hogy az a fajta vita, amit Budapesten a budapestieknek kellett volna lefolytatniuk, és amiről dönteni Budapesten a budapestieknek kellett volna, az nem történt meg.

Láttuk a látványterveket. Egy unalmas, négyzetalapú oszlopról vagy hasábról beszéltünk, ez volt az első terv. A második terv pedig egy bakancs formájú épület volt, szintén 120 méter magasságra építve.

És most azt látjuk, hogy azután, hogy itt tényleg többen felsóhajtottak, hogy végre, a kormányzat megérti a társadalom üzenetét, hogy nem akarunk magasházakat, mert nem biztonságosak, nem akarunk magasházakat, mert nem illenek a város szövetébe. És akkor itt ülök, készülök egy vezérszónoki felszólalásra, ráadásul életem első vezérszónoki felszólalására, a pontos idő 19 óra 40 perc, és azzal kell szembenéznem, azzal kell szembesülnöm, hogy ma délután negyed ötkor önök benyújtottak, illetve személy szerint ön nyújtott be egy módosítót, hogy egyébként jó-jó, ne legyenek magasházak, de azért inkább kicsit mégis. Lehetne egy olyan kérése a parlamentnek, az ellenzéknek vagy akár nekem személyesen, hogy ha már a városrendezési elképzeléseik nem a megfelelő helyen születnek, többek között nem a parlamentben és többek között nem a fővárosban a Városházán, akkor legalább az ezzel kapcsolatos törvények tárgyalását megelőző napig döntsék már el, hogy mit szeretnének ezzel a várossal!

Ne haragudjon, azt gondolom, hogy ennek kapcsán kellene beszélnünk önkormányzati finanszírozásról; kellene beszélnünk arról, hogy milyen irányba kellene menni ennek a városnak, ennek az országnak, de ennek nyoma nincsen. Mert azt látjuk, amit pár évvel ezelőtt Finta Sándor mondott, aki a Kortárs Építészeti Központ vezetője volt ebben az időben, azt mondta: „Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert alapvetően nem létezik várostervezés Budapesten sem. A kutatásra épülő várostervezés helyett inkább egy spontán városfejlődési folyamat van, amelyben nagyon erős szerepe van az ingatlanfejlesztők által diktált tempónak vagy lobbinak, ha úgy tetszik. Telekről telekre alakuló városfejlődés tapasztalható, és nem túlzás azt mondani, hogy ez esetleges.”

És igen, tisztelt Ház, tisztelt elnök úr, azért esetleges, mert nincs érdemi kapcsolat a lakosság, az önkormányzat és a kormányzati döntéshozók között. És ebben leginkább az utóbbiak érdeklődésének a hiánya miatt, az itt ülők érdeklődésének a hiánya miatt. Az önkormányzatok autonómiáját megalapozó feltételek lenullázása, hatásköreik elvesztése, pénzügyi kisemmizése és emiatt pusztán a működésük fenntartása érdekében vagyonuk jó részének elherdálására kényszerített önkormányzatok nem képesek beleszólni a saját várostervezéseikbe. Azt gondolom, hogy erről kellene beszélnünk, és ezt a törvényjavaslatot nem lehet ilyen módon támogatni. Merthogy azt látjuk, hogy folyamatosan megy a „gyere, dumáljuk meg az iroda hátsó sarkában” típusú és stílusú várostervezés nyoma, és azt gondolom, hogy ez hibás, helytelen.

Ez a törvénytervezet egy pótcselekvés, írtam ezt az eredeti törvényjavaslathoz, merthogy nagyon sok ilyen megkezdett tervezés elindult. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt tényleg úgy akarja a kormányzat, úgy akarja az előterjesztő megoldani, hogy majd kártérítést fizet azoknak, akik már elkezdték? Úgy, hogy egyébként pontosan tudjuk, hogy egy ilyen törvénytervezetet előbb tud meg az építészszakmában a kormányhoz közel álló, mint mi itt, parlamenti képviselők? Úgyhogy az egy nagy kérdés, hogy vajon a módosítót már tudják egyébként, vagy mennyivel tudták előbb a Fideszhez közel álló építő cégek vagy azok döntéshozói, mint mi, parlamenti képviselők? Az egész borzalmasan mutyigyanús, és ráadásul, ha jól olvastam el most itt hirtelen az ön módosítóját, akkor abból kikerül a kártérítés. Nézek önre, hogy bólint-e. (Jelzésre:) Bólint, köszönöm szépen, ami megint ugyanazt jelzi, hogy jó, akkor alkudozunk, mint a piacon és higgye el, ebben nekem nagyon jó tapasztalatom van (Derültség a Jobbik padsoraiból.), azt hiszem, az itt ülők között a legerősebb tapasztalatom , itt az történt, hogy akkor egyezkedjünk: jó, legyen 90 méter, nem 65, de akkor nem kaptok kártérítést. Erről szól az önök törvényjavaslata! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu