BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában a magyar gazdaság helyzetéről, illetőleg a költségvetés irányairól olyan állítások hangzottak el, amelyek meggyőződésem szerint teljes mértékben nélkülözik a valós folyamatoknak, a statisztikai számokon alapuló folyamatoknak az ismeretét. Ezért engedjék meg, hogy néhány mondatban kitérjek ezekre az átfogó megállapításokra, és igyekezzem megcáfolni ezeket az állításokat.Az egyik alapvető állítás az eddigi gazdaságpolitika, költségvetés-politika és így a 2019. évi költségvetést meghatározó politika kapcsán az volt, hogy ez a gazdaságpolitika sehova sem vezetett, nem stabilizáltuk a gazdaság helyzetét, kizárólag az uniós forrásoktól és a külső környezettől függünk, éppen ezért hogyha valamilyen válság következik a következő évben, akkor kiszolgáltatott a magyar gazdaságpolitika, ergo rosszak az alapok, rosszak az elképzelések, amire a jövő évi költségvetést építettük.

Azért engedjék meg, hogy ama megállapítás kapcsán, ahogy konkrétan elhangzott, hogy nem stabilizáltuk a gazdaságot, fölidézzem azt, hogy kilenc év után kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Magyarország egyike azoknak az európai uniós országoknak, amelyek évről évre csökkenteni tudták a GDP-arányos államadósság-rátát, azzal együtt is, hogy például az említett Exim-vitában az Eurostat egy olyan eljárást követett, amely meggyőződésünk szerint nem transzparens, és amelynek keretében az Exim kiadásait a magyar állam tételei között kell elszámolni.

Zárójelben: Miért mondom, hogy nem transzparens? Azért, mert Exim-jellegű szervezet a legtöbb európai uniós országban működik. Valamilyen érdekes módon egyes országokban ez az exim az állam részét képezi, máshol azon kívül van.

Én elfogadom az Eurostat döntését akkor, hogyha ezt transzparens módon teszi, és közzéteszi, hogy melyek voltak azok az érvek, amelyek alapján egyik országban így, a másik országban amúgy döntött. De ez nem történt meg, épp ezért gondolom azt, hogy nem elvszerű az az eljárás, amit ebben a tekintetben az uniós szervek alkalmaznak. De ettől függetlenül is, az Eximmel együtt is a magyar államadósság-ráta mindenféle összehasonlításban csökkent.

Arról nem is beszélve, hogy az államadósságnak a szerkezete hogyan változott. Ha arról beszélünk, hogy a forint/euró árfolyam hogyan módosul, akkor azt is elmondhatjuk, hogy a családok devizaadósságát is csökkenteni tudtuk, a problémát gyakorlatilag meg tudtuk szüntetni, 1 százalék alatt van a lakossági hiteleken belül a devizában fennálló adósság aránya, és csak azoknak a családoknak lehet devizatartozása, ahol a jövedelem is devizában áll rendelkezésre. Emellett, azt gondolom, külön értékelendő, hogy az államadósság devizaarányát is 50 százalék fölötti mértékről 20 százalék felé sikerült csökkenteni, és értelemszerűen ezen az úton megyünk tovább a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban is.

De milyen helyzetben van a gazdaság? Vajon jók-e azok az alapok, amikre építünk? Folytatnám a sort a túlzottdeficit-eljárás, az adósság után a folyó fizetési mérleggel. Egy gazdaságnak a sérülékenységét az is mutatja, hogy deficit jellemzi-e a folyó fizetési mérleget vagy sem. Jelentem, korábban ikerdeficit jellemezte a magyar gazdaságot, a folyó fizetési mérlegnek is hiánya volt, illetőleg az államháztartásnak is nagy hiánya volt. Ez az, amitől a közgazdászok félnek. Most pont ellentétes a helyzet; a foglalkoztatási adatok sokszor elhangzottak és a növekedési adatok is.

Itt térnék át arra, hogy vajon kizárólag az európai uniós forrásoktól függünk-e vagy sem. Elnézést kérek a megfogalmazásért, egy kicsit méltatlannak érzem a tisztelt Ház falai között ezt a vitát, hiszen évről évre lefolytatjuk. Amikor azt a kérdést tesszük föl, hogy vajon az európai uniós források határozzák-e meg azt, hogy egy ország növekszik-e vagy sem, ha ezt a narratívát elfogadjuk, akkor a több mint három évtizede európai uniós tagállam és nettó kedvezményezett országok, Görögország, Portugália, Spanyolország esetében nem azt kellene-e látnunk, hogy ezek az országok szárnyalnak? Fölteszem a kérdést: a 2004-es csatlakozásunk után nem azt kellett volna látnunk, hogy egy nagyon jelentős, gyors reálkonvergencia van?

Azt a kérdést is mindig fölteszem: ha az uniós támogatások egy adott ország számára a növekedést automatikusan elhozzák, akkor azok az országok, amelyek úgymond nettó befizetők, például Németország, nem kellene hogy szenvedjenek? S ha ezeket a kérdéseket föltesszük, akkor azt gondolom, mégiscsak elérhetünk oda, hogy alapvetően a gazdaságpolitika minősége határozza meg azt, hogy hosszabb távon van-e növekedés, van-e reálkonvergencia, van-e bérfelzárkózás vagy nincs. Azt kell mondjam a számok alapján, hogy én bízom abban, hogy helyes alapokra építettük a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot.

Ami a gazdaságpolitika úgymond anticiklikus jellegét illeti, amiről a Jobbik vezérszónokai is beszéltek, és a hiány kapcsán örömmel látom, hogy a baloldali szervezetek is aggódnak az úgymond strukturális hiány kapcsán, azt el kell mondanom, hogy az úgynevezett anticiklikus politika keretében, amikor érdemi gazdasági növekedés van, akkor célszerű a hiányt csökkenteni, épp azért, hogy az államadósság jelentősebb mértékben mérséklődjön. Ezt csináljuk, a ’19-es költségvetésitörvény-javaslat erről szól, 1,8 százalékos hiánnyal kalkulálunk.

Valóban, a tisztelt Házat nem untatom itt vitákkal a strukturális egyenleg kapcsán, mert egy olyan fogalomról van szó, amiről a közgazdászok is egymás között hosszas vitákat folytattak: vajon milyen a gazdaság potenciális, elméleti növekedése? Mik azok az egyszeri tételek a költségvetés bevételi és kiadási oldalán, amelyekkel korrigálni kell? A lényeges dolog az, hogy meglátásunk szerint a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat az ilyen bonyolultan számított, úgynevezett strukturális egyenleg tekintetében 1,7 százalékos hiánnyal számol, és 2020-ban ez 1,5 százalékra csökkenhet.

Ami szerintem nagyon lényeges, az az, hogy a mindenki által figyelt hiánymutató és adósságmutató véleményünk szerint jól alakul, ami alatt azt értem, hogy érdemi hiánycsökkenés valósulhat meg. Sokszor elhangzott az, hogy reálisnak tartjuk, hogy a jövő év végére 70 százalék környékére süllyedjen az adósságnak a mértéke.

Egy másik átfogó kritika a költségvetésitörvény-javaslat kapcsán az volt, hogy ez a költségvetés fenntarthatatlan ezt a Jobbik oldaláról, illetőleg baloldali frakciók oldaláról is hallottam -, ami alatt a demográfiai folyamatok tekintetében fenntarthatatlan folyamatokat értették vagy például a kivándorlásnak a folyamatát értették. Akkor nézzük a számokat!

Egyrészről a családtámogatásoknál elhangzott, hogy 2000 milliárd forint fölötti az az összes adókedvezmény, illetőleg direkt támogatás keretében nyújtott forrás, amely 2019-ben, ha a tisztelt Országgyűlés elfogadja, a családok rendelkezésére áll. Ez a 2018-as tervszámokhoz képest, de az elfogadott 2018-as költségvetéshez képest is 80-90 milliárd forintos növekedést jelent.

Azt gondolom, igenis, a családpolitikai intézkedéseknek is szerepe van abban, jelentős szerepe van abban, hogy a 2010 előtt látott, évről évre csökkenő termékenységi rátát azért sikerült növekvő pályára állítani: 1,5 környékén van. Messze vagyunk még a 2-től vagy a 2 fölötti mértékektől, de mégiscsak látni kell azt, hogy 2010 előtt folyamatosan romlott ez a termékenységi ráta, azóta pedig folyamatosan javul. Kérem, nézzék meg az európai uniós számokat: ez nemzetközi viszonylatban is érdemi növekedés, aminek, azt gondolom, hogy örülnünk kell, és ebből a megközelítésből, igenis, egy fenntartható irányba mozdul el a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is az említett támogatásoknak vagy adókedvezményeknek a bővítésével.

Ami a kivándorlást illeti, nézzük megint a számokat! Azon túl, hogy az uniós csatlakozás némi időbeli késéssel a munkaerő szabad áramlását is magával hozta, azt kell látnunk, hogy igen, statisztikailag mérhető az, hogy adott évben mennyien hagynak el egy országot, és az is, hogy mennyien mennek vissza.

Nézzük a magyar adatokat nemzetközi kitekintésben! Az Eurostat adatai alapján a 20-64 év közötti korosztályon belül Magyarország tekintetében külföldön él 5,2 százalék. Romániát sokszor hallom példaként: 19,7 százalék. Nézzük akkor a térséget! A magyar adatnál magasabb a szlovák, a lengyel mutató, a balti országoknál 10 százalék fölötti számokat látunk, Írország 8,8 százalék, Luxemburg Luxemburg! 8,1 százalék; összehasonlításképp mondom a magyar mutatót: 5,2 százalék.

Természetesen azért dolgozunk, hogy minél többen Magyarországon találják meg a számításukat. De, tisztelt képviselők, azért azt gondolom, hogy egyik évről a másikra a reálbéreknek a szintjét, a gazdaság fejlettségi szintjét nem lehet az Európai Unió legfejlettebb országainak szintjére fölvinni. A tendenciákat kell nézni, és azt kell nézni, hogy mind a gazdasági növekedés tekintetében, mind a reálbérek tekintetében egy érdemi felzárkózás valósult meg.

Azt gondolom, ennek is köszönhető, hogy nyilvános statisztikai adatok alapján 2017-ben többen jöttek haza, mint amennyien elmentek. Ezt tisztelettel ajánlom a tisztelt jobbikos képviselők figyelmébe is. Azon dolgozunk, hogy minél többen itthon találják meg a számításukat. És ha már a fenntarthatóságnál a demográfiai ügyeket mondtam, akkor éppen ezért a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban a családi kedvezmények összege is növekszik, a kétgyermekesek kedvezménye is növekszik. Az összes családi kedvezmény több mint 360 milliárd forintot érhet el. Ez egy olyan intézkedés, amit 2010 előtt nem láthattunk. És az otthonteremtési támogatások is a legmagasabb szintet érik el, 240 milliárd forint fölött. Ez két új intézkedés, amelyről a polgári kormányzás alatt született döntés, és a 600 milliárd forintot meghaladja a két intézkedés együttes összege, ami azt a célt szolgálja, hogy minél többen itthon találják meg a számításukat.

(13.40)

Átfogó megállapítás volt az baloldalról, hogy ez a költségvetés jövőellenes költségvetés. (Közbeszólás a DK soraiból.) Itt van egy megerősítés, akkor tisztelettel a baloldali képviselőktől megkérdezem, hogy vajon akkor hogyan minősítik a 2010 előtti költségvetéseket. Jövőellenes költségvetésnek minősítették azért, mert az oktatás, az egészségügy és a jóléti funkciók szerintük nem kellő mértékű forrásokkal állnak rendelkezésre. Akkor most hadd mondjam el a számokat: 2010 óta, ha megnézzük a 2019-es törvényjavaslatot, az oktatási, egészségügyi kiadások nemcsak nominálisan, hanem az infláció szerint korrigálva, reálértelemben is növekedtek.

Akkor nézzük meg az egészségügyi kiadásokat! Az OECD statisztikája alapján hangsúlyozom, az OECD statisztikája alapján 2003 és 2009 között az egy főre jutó egészségügyi kiadások csökkentek, 2009 és ’16 között pedig növekedtek. Az összesítést nem én végeztem el, ez az OECD statisztikája. Tehát amikor számonkérik a kormányzaton azt, hogy mit csinál ezeken a területeken, akkor, azt gondolom, érdemes a viszonyítási alapot is magunk elé venni. És azt tudjuk elmondani a jövő évi költségvetésnél, hogy az említett területek finanszírozása növekszik.

Sokszor elhangzott, hogy az oktatásnál ez csak 15 milliárd forint. Akkor itt azt azért fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a 15 milliárd forintos növekedés az európai uniós és hazai források együttes változása. Az európai uniós forrásoknál jelentős beruházások megvalósítása miatt a támogatások visszaesnek, ezt túlkompenzálják a tisztán hazai finanszírozású többletkiadások az oktatás területén. Tehát tisztán hazai forrásból jóval nagyobb a többlet, ami az oktatás területén rendelkezésre áll.

Jóléti funkciók, ez is egy régi vita. Azt gondolom, annak örülni kell, ha egyre többen munkából tudnak élni, és segélyekre kevesebb forrást kell biztosítani. Ha itt a jóléti funkciókon belül az egyes területeket megnézzük, akkor a nyugdíjaknál, ami nominálisan az egyik legnagyobb terület, a jövő évi költségvetésben nemcsak azt a vállalást viszi tovább a kormány, hogy a nyugdíjak reálértékét meg kívánja őrizni, hanem azt is, hogy a 3,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedés következtében a nyugdíjprémium kifizetésével számolunk, ez közel 30 milliárd forintos összeget érhet el.

Általános megállapítás volt még a jövő évi költségvetés kapcsán, hogy nem valós számokon alapszik, hiszen a zárszámadást sem ismerjük. Hát, tisztelettel elnézést kérek, de meg kell kérdezzem azt is, hogy akkor mi a vélemény a 2010 előtti költségvetésekről. Azok mennyire valós számokon alapultak? (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.)

Hallom tisztelettel képviselő asszonynak a hozzászólását. (Dr. Apáti István: Elég kellemetlen.) Tisztelt elnök úrtól és az Országgyűléstől elnézést kérek, de azt a vádat kaptam, hogy az eskümhöz híven a közt a legjobb tudásom szerint szolgáltam. 1998-ban léptem be a Pénzügyminisztériumba, és a legjobb tudásom szerint dolgoztam, hozzáteszem, nem állami vezetői pozícióban. Lett volna lehetőségem, ilyen felkérést nem fogadtam el 2010 előtt elvi okokból. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ismétlem, az eskümhöz híven a nemzet szolgálatában dolgoztam. (Dr. Vadai Ágnes: Nem látszik.) Annak örülök, hogy anno azok a miniszterek és vezetők, tudva azt, hogy milyen a személyes beállítottságom, milyen a nézetem… a munkámat egy bizonyos szinten végezhettem, egy bizonyos pozícióban végezhettem, és ebből nekem retorzióm nem volt. És örülök annak, hogy 2010-től olyan kormánynak dolgozhatok, amely alapértékeit tekintve személyes értékeimmel egyezik: családok, nemzet kiemelt szerepe.

És örülök annak, hogy most önök előtt nem azokról a ténybeli dolgokról kell beszámoljak, hogy túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk kilenc évig, nem amiatt kell Brüsszelbe menjek kilincselni, hogy a hiányunk 6 meg 9 százalék, de vonjanak el uniós forrásokat tőlünk, hanem azt mondhatom el, hogy egy stabil költségvetés jellemezte a magyar gazdaságot az elmúlt években, és abban bízom, hogy ez 2019-ben is így lesz. Elnézést kérek a tisztelt Országgyűléstől, hogy a többszörös hozzászólás kapcsán nem tudtam megállni, hogy ezt a személyes részt ne mondjam el.

Ami a jóléti funkciókon túl néhány konkrét fölvetést illet, Csárdi Antal képviselő úr hosszan beszélt az ápolási díjról. Azért tényszerűen kiragadva ezt a területet hadd mondjam el, hogy 2014. január 1-jétől az emelt összegű ápolási díj összege 15 százalékkal növekedett. Bevezetésre került a kiemelt ápolási díj, 2017-től és ’18. január 1-jétől 5-5 százalékkal emelkedett minden ilyen típusú ellátás összege, és az idei év januárjától új ellátásként jött létre a tartós ápolást végzők időskori támogatása, ami a gyermeküket legalább 20 éven át ápolók számára biztosít az öregségi nyugdíj mellé havi 50 ezer forint összegű támogatást. Tehát tisztelettel azt kérem az ellenzéki frakciók képviselőitől, hogy amikor egy-egy területre valamely állítást fogalmaznak meg, akkor nézzék meg, hogy konkrétan mi történt, és nézzék meg azt, hogy mit mutatnak a számok.

Az árfolyam és az infláció kérdése. Varju László képviselő úr pontosan idézte azt, hogy a kormány 2,7 százalékos inflációs prognózisához képest a jegybank a legutóbbi dokumentumában 3,1 százalékos inflációval számol. Ugyanakkor azt is rögzítsük, hogy ilyen tekintetben minden szervezet csak prognózissal bír, tényszerű információval az infláció alakulására vonatkozóan nem rendelkezik. Természetesen az inflációt illetően is vannak, lehetnek kockázatok. Van egy becslés arra, hogy az olajár hogyan alakul, van egy becslés arra, hogy a külső környezet hogyan alakul, milyen az inflációnál az úgynevezett importált hatás.

De éppen azért, mert az infláció szintjét pontosan nem lehet belőni, és látjuk azt, hogy a világgazdaságban, akár reálgazdasági területen, gondolok itt a kereskedelmi háború hullámaira, akár pénzpiaci területen, gondolok itt az államadósság finanszírozásának változó szintjére számos európai, illetőleg világgazdasági területen… a kormányzat a jövő évi költségvetésben a tartalékok megemelt összegével kalkulál. Természetesen végeztünk elemzést arra, hogy az infláció tervezett szintjétől történő elmozdulás egyik vagy másik irányba, illetőleg az árfolyam elmozdulása milyen kockázatokat jelent. Éppen ezért terveztünk nagyobb tartalékokkal. Ezen nagyobb tartalékokból 90 milliárd forint kizárólag azért használható föl, hogy a hiánycélt a kormány tartani tudja.

A vezérszónoki hozzászólások között szó volt arról is, hogy vajon célszerű-e fél évvel a költségvetési év kezdete előtt a költségvetési törvényről, illetőleg az adótörvényekről döntést hozni. Itt megint a világgazdasági folyamatokra történő hivatkozás hangzott el, illetőleg az, hogy nem ismerjük a ’17-es számokat. Ugye, először azt kell elmondjam, hogy a 2017-es számokat mind a növekedés, mind az államháztartás helyzete, mind az egyéb reálgazdasági folyamatok tekintetében pontosan ismerjük.

Tudjuk, hogy a tavalyi hiány a 2,4 százalékos szinthez képest 2 százalék volt. Tudjuk, hogy az államadósság a GDP arányában 2,6 százalékponttal csökkent.

(13.50)

Tudjuk, hogy a foglalkoztatottak száma hogyan alakult. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy az Országgyűlésnek ezen számok mellett ne kellene megismernie a zárszámadási törvényjavaslatot. A zárszámadási törvényjavaslatot a törvények szerint, a vonatkozó törvényi határidőben a kormány a tisztelt Országgyűlés elé be fogja terjeszteni. Azt szeretném csak rögzíteni, hogy a zárszámadás megtárgyalása tehát nem jelenti azt, hogy ne ismernénk azt a 2017-es bázist és ne ismernénk a 2018-as várható folyamatokat, amelyekre a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot terveztük.

Természetesen lehet, hogy fél évvel később más prognózist lehetne adni néhány makrogazdasági számra, de éppen ezért számolunk érdemi tartalékokkal azóta, amióta a tavaszi költségvetési tervezési és országgyűlési jóváhagyás gyakorlattá vált. Azt gondolom, az elmúlt évek azt mutatták, hogy ez a költségvetés kiállta az idő próbáját.

Arra vonatkozóan, amire Varju László képviselő úr hivatkozott, hogy módosításra kerültek a költségvetések, tényszerűen el szeretném mondani, hogy ezek a módosítások mind 2016, mind 2017 tekintetében azért valósultak meg, mert jobb volt a költségvetés helyzete, mint amit eredetileg számoltunk. Ha úgy tetszik, konzervatív, Hargitai képviselő úr szavaival élve, kereszténydemokrata szellemiségű, ilyen értelemben kereszténydemokrata szellemiségű költségvetés készült (Dr. Vadai Ágnes: Az milyen?), és a többletbevételek lehetőséget adtak többletkiadások teljesítésére úgy, hogy mellette a hiánycélt tartani tudjuk.

Ebben a szellemiségben készítettük tehát a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot is, amely, azt gondolom, választ ad az előttünk álló kihívásokra, legyenek azok negatív reálgazdasági vagy pénzpiaci folyamatok, amelyek az Európai Unióból vagy a világgazdaságból érkezhetnek. Bízom abban, hogy választ ad ez a költségvetés azokra a kihívásokra, amelyek demográfiai téren előttünk vannak, választ adhatnak az ország védelmének problémáira. Természetesen számtalan dolgunk van még, de azt gondolom, hogy a költségvetés elfogadásával azokat a problémákat, amelyeket beazonosítottunk, legalább részben meg tudjuk oldani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu