BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy a Szél Bernadett képviselő asszony által említett pénztári probléma kapcsán azt is megjegyezzem, talán annak is van szerepe abban, hogy a pénztárak előtt sor van, hogy a kiskereskedelmi forgalom évek óta folyamatosan növekszik, ami, azt gondolom, eredménye annak, hogy a reálbérek is érdemben növekednek. Csak az elmúlt évben több mint 10 százalékos volt a reálbérek emelkedése, tehát a lakosság vásárlóereje növekedett, és azt gondolom, ismétlem, ennek is érdemi szerepe volt abban, amit ön említett.De azt gondolom, egy másik fontos tényezőre is ki kell térni, amiről képviselő asszony és Farkas Gergely képviselő úr is beszélt, nevezetesen az az állítás vagy az a sejtetés hangzott el, hogy azért van munkaerőhiány Magyarországon, merthogy külföldre mentek az emberek. Ez egy fontos állítás, és éppen ezért kérem, hogy mindig nézzük meg a tényszámokat.

Kétségtelen, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása után a csatlakozással együtt, a munkaerő szabad áramlásának következtében, a külföldi munkavállalások száma is növekedett. De ha az az alapállítás igaz lenne, hogy azért van munkaerőhiány Magyarországon, azért van 80-90 ezer betöltetlen álláshely, merthogy elment mindenki külföldre, akkor azt kellene hogy lássuk, hogy azon európai uniós országokban, ahol nagyobb a külföldön munkát vállalók aránya, még kisebb kellene hogy legyen a munkanélküliség. Azt gondolom, ez egy elég egyértelmű összefüggés. Ezek után, kérem, engedjék meg, hogy néhány számot ismertessek.

Az ENSZ migrációs adatai alapján a régióból a magyarországi elvándorlás volt a legkisebb ütemű. 2017-ben a magyar lakosság 6,5 százaléka élt és dolgozott külföldön; ismétlem, ez a régióban a legalacsonyabb arány. Ez a mutató Bulgária esetében 18,2 százalék, Romániában 17,5 százalék, Lengyelországban 12,4 százalék.

De nézzünk nyugat-európai országokat is! Írországban a lakosság 16,8 százaléka él és dolgozik külföldön, Luxemburgban 10,5 százalék, Svácjban 8,1 százalék ugyanaz a mutató.

Van az Eurostatnak is adata arra, hogy a 20-64 év közöttieknek mekkora része dolgozik és él az Európai Unióban. Magyarországnál ez az arány 5,2 százalék, Horvátországban 14 százalék, Portugáliában 13,9, Romániában 19,7 százalék, tehát a 20-64 év közöttiek azon aránya, aki az Európai Unió más országában dolgozik, de Írországnál 8,8, Luxemburgnál 8,1, Lengyelországnál 7,8. Tehát számos európai országot találunk a régióban és a nyugat-európai országok között is, ahol nagyobb a külföldön élők és dolgozók aránya. Ismétlem, ebből az következne, hogy ezekben az országokban alacsonyabb a munkanélküliség, de nem ez a helyzet!

A legfrissebb statisztika, hogy 3,7 százalékos a munkanélküliség. Nézzük meg, hogy Írországban, Szlovákiában, Lengyelországban milyen a munkanélküliségi arány: magasabb. Mi következik ebből? Az, hogy igenis a gazdasági növekedésnek és az ezzel együtt járó munkahelybővülésnek köszönhető elsődlegesen az, hogy ma azzal a problémával szembesülünk, hogy számos területen a cégek bővülésének a korlátja, hogy a szakképzett munkaerő rendelkezésre áll-e. Hála istennek, hogy ezzel szembesülünk, nem azzal, ami 2010-ben volt, hogy 12 százalék körüli munkanélküliségi probléma volt. Ismétlem, nézzük meg a foglakoztatási növekedési adatokat. Csak a növekedést tekintve az elmúlt 4 évben 3,6 százalék volt a magyar átlagos bővülés, és ismétlem, ez a foglalkoztatottak számával és a reálbérek emelkedésével járt együtt.

Ami az önkormányzatiságot illeti, itt Szabó Sándor képviselő úr, illetőleg Szél Bernadett képviselő asszony is komoly megállapításokat tett. Szabó Sándor képviselő úr azt mondta, hogy az önkormányzatok tiprása történik ha jól írtam fel, a tiprás szót használta (Szabó Sándor bólint.), több forrást von el a központ, mint amennyi feladatot átvállalt. (Csárdi Antal: Ez így van!) Ha ez így lenne, akkor az önkormányzatok anyagi helyzetének rosszabbodnia kellett volna.

Engedjék meg, hogy akkor tényadatokat felolvassak! Némi kitekintéssel a 2010 előtti helyzetre is, amikor ezek szerint annyira jó volt minden, minden tökéletesen működött elnézést, hogyha sarkos vagyok, de tényszámokat szeretnék mondani -: a 2002-es pénzforgalmi egyenleg az önkormányzatoknál 105 milliárd mínusz, 2006-ban 157 milliárd mínusz, 2010-ben 232 milliárd forint mínusz. Engedjék meg, hogy 2011-től az egyedi tételektől megtisztított önkormányzati adósságkonszolidáció, uniós források átutalása egyenleget mondjam; ha nem ezt tenném, akkor sok száz milliárd forintos pluszokról kellene beszámoljak. 2011-ben 1,2 milliárd plusz; 2012-ben 16,6 milliárd forint plusz; 2013-ban 76,6 milliárd forint plusz; 2014-ben 20,8 milliárd forint plusz; 2015-ben 13,6 milliárd forint plusz; 2016-ban 78,5 milliárd forint plusz; 2017-ről végleges adatunk még nincsen, de nullszaldó körüli a helyi önkormányzatok egyenlege.

Tehát én azt gondolom, hogy az a rendszerátalakítás, ami megvalósult, az az önkormányzati rendszer stabilitását hozta el.

(9.20)

Ha önök az önkormányzatiság megnyirbálásának tekintik azt, hogy az önkormányzatoknak nem lehet működési hiánya egy adott évben, és fejlesztési célokra csak felelős módon adósodhatnak el úgy, hogy az adósságukat később vissza tudják fizetni, akkor igen, jelentős változások valósultak meg. Meggyőződésem, hogy ez mindnyájunk érdeke. Ennek is köszönhető az, hogy az államadósságot tudtuk csökkenteni. Ennek is köszönhető az, hogy a hiányunk ma, az állam egészének a hiánya bőven 3 százalék alatt volt, míg részben az önkormányzati finanszírozási rendszernek és ennek köszönhetően, az önkormányzati nagy mínuszoknak is köszönhetően korábban, mindnyájan tudjuk, kilenc évig túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy több mint 1300 milliárd forintnyi adósságot vállalt át az önkormányzatoktól a központi költségvetés. Ez az adósság nem tűnt el. Ezt az adófizetők, mi mindnyájan kifizettük, csak nem a helyi önkormányzatoknak kellett ezt a forrást kigazdálkodni, hanem hál’ istennek, a gazdaság bővülésének és a szerkezeti átalakításoknak köszönhetően tudjuk törleszteni ezeket az adósságokat úgy, hogy összességében a GDP-arányos adósságráta évről évre csökken.

Ami a szolidaritási hozzájárulást illeti, engedjék meg, hogy megint azt mondjam, számomra furcsa az, hogy a baloldali pártok sokszor a szolidaritást kérik számon a kormányzaton, és mellette egy olyan eszközt, amely nemzetközi összehasonlításban még mindig érdemi finanszírozási különbségeket enged az önkormányzati rendszeren belül, kritizálnak. Miről beszélek? Nézzük meg az OECD statisztikáit vagy más nemzetközi statisztikákat, ami a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségét mutatja! Azt látjuk, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó bevezetése előtt ezek a különbségek Magyarországon az iparűzésiadó-bevételeknek köszönhetően jóval nagyobbak voltak, mint Európa más országaiban. Éppen ezért egy olyan rendszer bevezetése mellett döntött a kormány és az Országgyűlés, amely a helyi önkormányzatok adóerő-képességét figyelembe véve írt elő szolidaritási hozzájárulást, amely forrást a központi költségvetés nem von el, hanem ott hagy a helyi önkormányzati rendszerben. Ott hagy, és a kevésbé jó anyagi helyzetű önkormányzatok finanszírozását biztosítja. Miért? Mert az a filozófia, hogy közfeladatokat minden helyi önkormányzatnak el kell látni, óvoda, bölcsőde, szociális feladatok, igazgatási feladatok. No, de hát ez a rendszer-átalakítás is azt eredményezte, hogy ismétlem az önkormányzati rendszer egészének a gazdálkodása stabil, a hátrányosabb vagy gyengébb anyagi helyzetű önkormányzatoknak a központi költségvetésből pluszforrást lehet biztosítani, és a másik oldalon a szolidaritási hozzájárulás rendszere nem eredményezi azt, hogy egyik évről a másikra a többlet iparűzési adót a központi költségvetés teljesen elvonja.

Képviselő asszony, arra felhívom a figyelmét, hogy a szolidaritási hozzájárulási adó összege jelentős mértékben épp azért növekszik, mert az ország bővül, a gazdaság bővül, és a növekedésből értelemszerűen a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele is növekszik. Amikor Szabó Sándor képviselő úr azt mondja, hogy ha jobb az ország, akkor az önkormányzatok kapjanak több pénzt, képviselő úr, a 2019-es számításaink szerint közel 60 milliárd forinttal növekszik a helyi önkormányzatok iparűzésiadó-bevétele. Azt gondolom, a helyi önkormányzatoknak is érdeke az, hogy a stabilitás megőrzése mellett egy olyan költségvetés kerüljön az Országgyűlés által elfogadásra, amely a gazdaság bővülését szolgálja, hiszen az helyi szinten is többletbevételeket fog eredményezni.

Ami az önkormányzatok vonatkozásában a közfeladatok finanszírozását bölcsőde s a többi érinti, először is, őszintén hadd mondjam, nagyon örülök annak, hogy vannak olyan régiók az országban, ahol meghaladja az átlagos termékenységi arány az országos arányt, amely örvendetesen növekszik. Sokszor elmondtuk, hogy a folyamatosan csökkenő tendenciát 2011 tájékán, ha jól emlékszem, sikerült megfordítani, és a termékenységi arány 1,2 százalék körüli, ha jól emlékszem, az alatti szintről, 1,2 alatti szintről másfeles szám fölé ment. A tendencia, azt gondolom, örvendetes és pozitív.

Természetesen ez messze van még a 2 fölött termékenységi rátától, de talán az elmúlt évek intézkedéseinek is köszönhető az, hogy több gyermek születik most, mint született néhány évvel ezelőtt. Erre reagál, én azt gondolom, a gazdaságpolitika, reagál a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is azzal, hogy a bölcsődék finanszírozási rendszerét vagy az óvodák finanszírozási rendszerét módosítottuk. Nagyobb finanszírozást biztosít a költségvetés ma és terveink szerint jövőre az óvodák, bölcsődék finanszírozására, mint tette azt 3-4 évvel ezelőtt, és mellette az Országgyűlés döntésének következtében a helyi önkormányzatok kötelesek bölcsődéket nyitni, bölcsődéket építeni, amennyiben a törvényi feltételek szerint a településen meghaladja a bölcsődés korú gyermekek száma a törvényi limitet, illetőleg amennyiben a szülők egy meghatározott száma kéri. Ehhez fejlesztési forrásokat európai uniós, illetőleg hazai pénzekből a költségvetés is biztosít, és teszi ezt a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslatban is.

Végül egy dolgot, egy általános dolgot engedjenek meg. Szabó Sándor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a költségvetés és a gazdaságpolitika a jó helyzetben lévő embereken segít, és másokat hátrahagy. Képviselő úr, én ezzel az állítással vitatkozom, hiszen a sokszor emlegetett „segély helyett munkát” elv arról szól, hogy aki képes és tud dolgozni, annak munkalehetőséget kell biztosítani, és a munkalehetőségből nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, mint segélyből. Aki nem képes dolgozni egészségügyi vagy életkori okok miatt, azok számára pedig a központi költségvetés, illetőleg a helyi önkormányzatok a szükséges forrásokat biztosítják. A legnagyobb terület, a legnagyobb réteg itt talán a nyugdíjasok, ahol megint emlékeztetnék arra a nyugdíjak reálértéke nemhogy megőrzésre került az elmúlt években, hanem 2010 óta több mint 10 százalékkal bővült. Ebben nincsenek benne a nyugdíjprémium-kifizetések, nincs benne az Erzsébet-utalvány, és a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban is azzal számolunk, hogy a 3,5 százalékot meghaladó növekedésnek köszönhetően a nyugdíjprémium kifizetésére lehetőség nyílhat.

Aki pedig dolgozik, annak a jövedelme növekszik. Említettem, hogy csak tavaly 10 százalék fölött bővültek a reálbérek, de a minimálbéresek reálkeresete is érdemben növekedett, a nominális összegen túl. Hozzáteszem, sokkal nagyobb mértékben nőtt a minimálbéren dolgozók reálkeresete 2010 és 2018 között, mint 2002 és 2010 között. (Szabó Sándor közbeszól.) Képviselő úr, hallom, amit mond. (Zaj. Az elnök csenget.) Hadd említsek egy módszertani dolgot! A reálkereset figyelembe veszi az adóváltozásokat, és figyelembe veszi az infláció mértékét. Korrigálva mondtam önnek az adatokat, amelyeket pontosan is fogok idézni önnek. Hadd mondjam el azt, hogy a gyermektelenek, a gyermektelen, minimálbéren dolgozók reálkeresete, mondom, adóval és inflációval korrigált reálkeresete sokkal nagyobb mértékben növekedett 2010 után, mint 2002 és 2010 között. A gyermekesek esetén, akik minimálbéren dolgoztak, a reálkeresetük 2002 és 2010 előtt csökkent, akár egy gyermekük volt, akár kettő, akár három, és 2010 és 2018 között pedig növekedett, a háromgyermekesek esetén 90 százalék körüli mértékben. Tehát amikor arról beszélnek, hogy a költségvetés és a gazdaságpolitika társadalmi feszültségeket szül, egyenlőtlenségeket növel, akkor kérem, előtte nézzék meg a számokat, és a számok ennek pont az ellenkezőjét fogják igazolni.

A jövő évi költségvetésben is azzal számolunk, hogy összességében a reálbérek növekedni fognak, azzal számolunk, hogy például a kétgyermekesek esetében azonos bruttó kereset is a nettó keresetek növekedését eredményezi, hiszen bővül a kedvezmény, és így a családtámogatások abszolút összege 2019-ben 2018-hoz képest növekszik.

Mindezek figyelembevételével javaslom a költségvetés megvitatását, és amennyiben úgy gondolják, majd annak támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu