DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt a háromnapos vitában a költségvetésről. Én az általános bevezetőt rövidre szeretném szabni, és a választókerületemről, illetve egy-két szakpolitikai témáról beszélnék. Azt viszont nem tudom megállni, hogy azt ne hozzam fel bár sokszor elmondták, ha már a költségvetés szekesztéséről beszéltek fideszes képviselőtársaink, és hogy milyen szépen meg van írva , miért nem lehet beleírni azt az alapvető elvet, hogy mondjuk, tavaly mennyi volt a kiadás egy-egy sornál vagy idén mennyi lesz, vagy legalább mennyi van betervezve, ha már a tényszámokat nem látjuk. Ez egy nemzetközi sztenderd, egyébként korábban így készültek az önök költségvetései is. Tulajdonképpen két költségvetést kell folyamatosan nézni; államtitkár úr is válaszolhat, hogy miért nem írták bele, ahogy az régen benne volt, egyébként 2010 után is, hogy a korábbi éveknek mennyi volt a költése. Megértem én, hogy így nehezebb összehasonlítani, és könnyebb elrejteni bizonyos számokat, vagy az áttekintést megnehezíteni az ellenzék részére vagy akár az állampolgárok részére, de ez így nem elegáns és nem is szakmai.Orbán Viktor a felszólalásában azt mondta, hogy azért nem lehet azt mondani, hogy a magyar gazdaság növekedése és prosperálása az EU-s pénzektől függ, hiszen euróban számolva 114 milliárd forintos GDP-je van Magyarországnak, és ehhez képest a 4 milliárd euró, ami bejön Magyarországra, az egy elhanyagolható összeg. Talán pontosan idézem miniszterelnök urat, erről beszélt.

(11.20)

Ha számológép közbeiktatásával kiszámoljuk, akkor pont egy 3,5 százalékos növekményt jelent az az összeg, ami bejön Magyarországra. Tehát ha ez nem jönne be, akkor pont stagnálna a magyar gazdaság, ráadásul úgy a közgazdászok elmondják -, hogy amikor a GDP 1 százaléka, 2 százalék, 3 százaléka, teljesen mindegy, de egy bizonyos összege bejön, egy akkora támogatás, akkor annak multiplikátorhatása van. Ha az megfelelő helyre lenne elköltve, akkor nemcsak annyival kellene növelni a GDP-t, amennyi a nominális összege, hanem jóval többel. Ebből is látszik, hogy az EU-s pénzek elköltésének a hatékonyságával komolyan adós marad a kormány, és nem jelenik meg valódi gazdasági élénkítésként, csak pont annyiként, hogy pozitívra lehessen a gazdaság helyzetét kihozni. Arról nem is beszélve, hogy a befizetéseink is jelentősek. Tehát itt azért meg kellene húzni végre a valós mérleget.

Aztán rátérnék azokra a szakpolitikai témákra, amelyek egy részét évről évre folyamatosan beterjesztjük. Például szeretnénk elérni végre, hogy egy kártérítési alap kerüljön a költségvetésben meghatározása a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére. Ezt olyan módon képzelnénk el, hogy azokban az esetekben, ahol megítélik a kártérítést a sértettnek vagy túlélő családjának, és nincs behajtható vagyona az elkövetőnek, akkor kvázi lehessen pályázni erre az alapra, és legalább egy felülről zárt alapként megteremtsük a lehetőséget, hogy ezek az igények kielégítést nyerjenek. Ez 1 milliárd forintban kerülne meghatározása. Többet is lehetne szánni rá, de kezdésnek ez is segítene a bűncselekmények áldozatain.

Aztán szükség lenne, és javasoltam is, 60 millió forinttal, egy Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat támogatására, amely kiterjesztőleg valóban hatékonyan ellátná a határon túli magyarok sérelmeit is. De a bírói illetményalap felemelésére sem először teszünk javaslatot, ezt 453 ezerről 561 ezer forintra emelnénk. Ez is lehetne több, főleg úgy, hogy összességében nem túl nagy összegről van szó, hiszen a bírák száma nem olyan magas, mint mondjuk, egyébként a közszférában dolgozóké.

Még egy terület, amit mostohán kezel a kormány a jelenlegi költségvetésben: a büntetés-végrehajtásban dolgozók személyi juttatásaira 30 százalékos emelést javasolunk. Sajnos én azt láttam, hogy kevesebb jut idén, mint tavaly az ő személyi juttatásaikra, vagy valahol nagyon jól elrejtették a költségvetésben. Erre Kontrát államtitkár úr nyilván jobban tud válaszolni.

De ami a fő sort illeti, ott csökkenés mutatható ki, miközben egy nagyon erősen megterhelő munka a büntetés-végrehajtásban dolgozni, mind fizikálisan, mind szellemileg nagyon megterheli az ott dolgozókat. Sajnálatos módon nagyon sokan akár egy multicég pénztárosi pozícióját is boldogabban vállalják el, mert kevesebb stresszel és több fizetéssel jár.

Nagyon fontos lenne szerintem az önkéntes tűzoltó-egyesületek eszközbeszerzését nagyobb mértékben támogatni. Jelenleg nevetségesen kevés, 225 millió forint van erre előirányozva. Ezt legalább a kétszeresére kellene emelni, de itt még egy nagyobb tétel is kigazdálkodható és támogatható lenne.

A Dél-Budát érintő javaslataimat is szeretném röviden ismertetni, ami akár túlmutat a térségen is. Szeretném, ha legalább tervezési költség szinten a 2-es és a 4-es metró meghosszabbítása és Gazdagrétig való kivitele megkezdődne. A tervezésre 2 milliárd forintot elég lenne fordítani, és akkor láthatnánk, hogy az pontosan mennyibe kerül. Egyébként kevesebbe kerülne, mint azt sokan gondolnák. S ugyanúgy a Déli pályaudvar és Kelenföldi pályaudvar közötti vasútvonal kéreg alá vitelének a tervezését is el lehetne végezni, ennek a költségét betervezni, és ha az tényleg csak egy kéreg alatti elvezetést jelentene, akkor az sokkal több előnnyel járna, mint amennyi összegráfordítással.

Ugyanez igaz Újbudán a tervezett Galvani hídra, amely esetében szakmailag kimondható, hogy egy alagút építését is figyelembe kellene venni. Erre nem túlzás 1 milliárd forintot elkülöníteni, és megnézni, hogy egy alagút mennyiben versenyképesebb, mint egy híd. Egyébként olcsóbban lehetne megépíteni, és a fenntartási költségei is a töredékére rúgnának.

Aztán a XXII. kerületben is szeretnénk néhány költségvetési módosítást elérni, be is nyújtottam ezeket, essen szó Dél-Budának vagy Budapestnek a legdélibb részéről. Budafok-belváros rehabilitációja bár megkezdődött, de még nagyon sok hiányosságot mutat. Például helyben az oroszlános udvar felújítása, amely már önkormányzati tulajdonban van, vagy a sétálóutcák kialakítása, a Kossuth Lajos utca sétálóutcává alakítása.

De a Budafok központját elkerülő út terve is régóta szerepel, ám úgy tűnik, hogy pénz nincs rá. Úgy gondolom, hogy másfél milliárd forintból meg lehetne valósítani ezeket a beruházásokat, egyben az egész kerület infrastruktúráját és a belvárosi résznek is vissza lehetne adni a régi patináját.

Ugyanígy néhány tízmillió forintból a bicikliutakat is, és nemcsak Diósd felé, hanem a XI. és a XXII. kerület között lévő vagy nem lévő bicikliút-fejlesztéseket is el kellene végezni. Gondolok itt arra, hogy a Duna-parton hiába van egy bicikliút, ami összeköti a XI. és a XXII. kerületet, ezt a Leányka utcai felüljárón gyakorlatilag már nem lehet megtenni, illetve csak egy irányba.

Ez sajnálatos módon azzal jár, hogy a forgalommal szemben vagy a járdán kénytelenek a biciklisták teljesen szabálytalanul közlekedni. Ez ténykérdés. Nem gondolom, hogy az lenne a megoldás, hogy egy rendőrt állítunk oda, aki mindenkit 30-50 ezer forintra büntet, hanem meg kellene oldani. Ráadásul nem is lenne jelentős ráfordítás, amiből ezt meg lehetne oldani. Szerintem ez szintén Dél-Buda közlekedését javítaná.

A végére még egy olyan probléma, ami nem csak a kerületet érinti: a zártkertek belterületbe vonása. Így egy fejlődő részt lehetne főleg Nagytétény-Óhegy térségében kialakítani. Nagyon sokan élnek már ezen a területen, de számukra nemcsak az nem adatik meg, hogy leaszfaltozott úton járjanak, hanem az sem, hogy az ingatlanukra megfelelő módon építkezni tudjanak, vagy bármiféle szabályozásban részt vegyenek. Mindig akad ugyanis egy szomszéd, aki ellenérdekelt, tehát ezt az emberek megegyezésére bízni nem lehet.

Hozzáteszem, hogy itt nemcsak pénzre lenne szükség, bár ezt is előirányzom a költségvetésben, hanem olyan törvényi megoldásra, ami a jogi környezetet úgy alakítja ki, hogy a kisajátítás szabályai úgy is érvényesülhessenek, hogy abban az esetben, amikor jelentősen többet fog érni az az ingatlan a kisajátítással, akkor ne kelljen arra várni, amíg az állam, az önkormányzat erre pénzt tud szánni, hanem amikor bizonyítható, hogy többszörösét éri az ingatlan, akkor ezt úgy meg lehessen tenni, hogy az az egy-két ember, aki nem járulna hozzá, akár állami kényszerrel rávehető legyen, hogy fejlődjön a térség. Mindenki így járna a legjobban.

Bízom benne, hogy legalább egy-két módosító javaslatom megértő fülekre talál. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu