Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési viták mellett általában az árnyékban szokott elbújni a költségvetés megalapozásával foglalkozó, ám annál fontosabb salátatörvény. Ez esetben valóban el kell ismerjük, ez a számtalan, egymással össze nem függő terület kezelése abszolút indokolt, és igen nehéz helyzetbe kerül az az ellenzéki vezérszónok, aki mindent megpróbál érinteni ezek közül. Én nem is teszek erre kísérletet, csupán azon pár kérdéskör tekintetében szeretnék érdemi kormányzati válaszokat elérni, ahol úgy gondolom, hogy a diskurzusnak egyáltalán van értelme, és megvannak azok a közös szakmai alapok, amelyek elérhetik azt, hogy érdemi válaszok szülessenek.De nem kerülhetjük ki a letelepedésikötvény-konstrukció kapcsán, annak kivezetése kapcsán azokat az alapkérdéseket, amelyeknek megválaszolása a mai napig várat magára, hiszen ezen javaslatban ezt érintő módon ez a kivezetés végre-valahára megtörténik; hozzáteszem, hogy óriási csúszással, tehát nagyon nagy csúszással az indokolthoz képest. Már maga a kötvénykonstrukció bevezetésének indoklásával is problémák adódtak. Hiszen akkori kormányzati megszólalások szerint az ország pénzügyi helyzetét illetően egy olyan szükséghelyzet állt elő, amely pótlólagos forrásbevonást tett indokolttá. Utólag vizsgálva a kötvénykonstrukciót és annak adatait, viszont arra lelünk, hogy alig pár hónappal a kibocsátás elkezdését követően eljutottunk egy olyan helyzetbe, hogy a simán piaci alapú finanszírozás olcsóbbá vált, mint az, amit Magyarország az úgynevezett kötvénykonstrukción keresztül elért.

Az egész szerkezetet vizsgálva azt látjuk, hogy mintegy 17,5 milliárdos veszteség érte a magyar költségvetést azáltal, hogy ez a konstrukció egyáltalán létezett ebben a formában. A közvetítőcégek, a feltételezhetően kormánybarát közvetítőcégek több mint 150 milliárd forintos közvetítői díjra tettek szert, zsebelték ezt be. Úgy gondolom, hogy államtitkár úrral, aki a költségvetési vita során is korrekt válaszokat adott a kérdésekre, mind a ketten egyetérthetünk abban, hogy egy olyan konstrukció esetében, ahol egy kajmán-szigeteki hátterű társaság közvetíti az ügyfelek jelentős részét, legalábbis kérdőjelek merülnek fel, legalábbis megválaszolandó kérdések vannak, és mindenféle rossz szándék nélkül felmerül a kérdés, hogy pusztán gazdasági megközelítésből megérte-e Magyarországnak ez a 17 milliárdos veszteség, a 150 milliárdos közvetítői jutaléknak a tulajdonképpeni elvesztése, hiszen ennek költségvetési hatása nem jelentkezett pozitív irányban.

Azt is látjuk, hogy miközben nem volt feltétlen és elemi szükséglet a kötvénykonstrukció, a 20 ezer vásárló közül a családtagokat nem beleértve, tehát a korrektség kedvéért az elutasított családtagokról én most nem beszélek, de egy olyan rendszer, amikor 20 ezer igénylőből, vásárlóból 20 ember akad fenn a rostán, azért legalábbis elgondolkodásra készteti az embert. Hiszen önmagában a nemzetközi körözési listákon való megfuttatás álláspontom szerint nemzetbiztonsági szűréssel nem ér fel.

Másrészt pedig a letelepedési jog e tekintetben további módosításokat igényelne, hiszen Magyarországon ez gyakorlatilag az állampolgárság előszobájává vált, tehát nagyon ritkák azok az esetek, amikor egy ötéves terminust követően komoly nehézségekbe ütközne az, aki állampolgársághoz szeretne jutni, miközben ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Ez nincs így a világ minden pontján. Tehát nem kell nekünk feltétlenül egy panamai modell irányába elmozdulni, ahol tulajdonképpen várják azt, hogy az emberből állampolgárt csinálhassanak akkor is, ha semmi köze a befogadó országhoz. Magyarországnak nincs ilyen szándéka, betelepítési kötelezettsége sem lehet, befogadási szándéka sem kell hogy feltételek nélkül legyen. Én legalábbis elutasítok minden ilyen törekvést.

El kell mondjam azt is, hogy a kafetéria tekintetében pedig úgy gondolom és örülök, hogy egy felkészült államtitkár van itt a teremben, mert az ő válaszaira számítok -, hogy az évtized egyik pénzügyi trükkjét fogalmazta meg a kormányzat a kafetériamódozatok kivezetése, szűkítése tekintetében, hiszen milyen gazdasági folyamatok állnak a háttérben? A kormányzat nagyon szeretné és szereti felmutatni azt, hogy a bérek Magyarországon növekednek, jellemzően a reálbérekre szokott hivatkozni, és a saját kormányzati teljesítménye eredményeként szokta beállítani azt, hogy ez a bérnövekmény egyébként általam támogatott módon az utóbbi évben például valóban megjelent bizonyos ágazatokban.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a növekmény egyáltalán nem a kormányzat okos és átgondolt gazdaságpolitikájának az eredménye, hanem bizony a munkaerőhiány által sújtott szektorokban pusztán kényszerből alakult ki az, hogy ha egyáltalán a cégek folytatni akarták a tevékenységüket és egyáltalán valakit alkalmazni akartak, akkor ennek az árát nyilván meg kellett fizetni. De ha a munkaerőpiaci reprodukció nem adott, tehát folyamatosan hiányfeltételek állnak fenn, ezek a cégek vagy egy jelentős részük vagy áthelyezhetik a tevékenységüket más országba, vagy átszervezhetik a tevékenységüket más piaci ágazatokba, legrosszabb esetben pedig felfüggeszthetik ezt a tevékenységet, ily módon hosszú távon hiányfeltételek között nem várható sem a foglalkoztatás kiszámítható feltételrendszerének fennállása, sem pedig az, hogy a munkabérek változása, növekménye folyamatosan fennmarad.

(13.50)

Ha szigorúan azokat a szektorokat vizsgáljuk, amelyekre a kormányzati tevékenység hat, akkor megállapíthatjuk, hogy a közszféra tekintetében inkább a befagyasztás rendszerelemei lelhetők fel, tehát egyértelművé válik az, hogy ahol, mondjuk, tíz éve közszférán belül érdemi elmozdulás nem következett be, ott a kormányzat teljesítményéről egy negatív előjelű bizonyítványt állíthatunk ki. Azt is el kell hogy mondjam, valóban, amikor a kafetéria tekintetében azt mondja a kormányzat, hogy ezt a lehetőségrendszert szűkíti, akkor arra apellál, hogy a munkaadó leül a munkavállalóval egy új megegyezést kötni, miszerint a kafetéria-rendszer kivezetése tekintetében ez a kivezetett összeg be fog épülni az alapbérbe. Erre számít Magyarország Kormánya.

Mit lehet ezután kommunikálni? Érdemben egy forintot nem kellett a kormánynak arra költenie, hogy ezen munkavállalók bére emelkedjen, viszont a kivezetett kafetériaelemek alapbérbe történő beépítése egyértelműen kimutathatóvá teszi statisztikailag azt, hogy ezen munkavállalók alapbére növekedni fog. E mögött ugyanakkor nem állnak pozitív és építő piaci folyamatok, hanem egy kivezetésből következő átvezetés áll mögötte. Ha érintett munkavállalóként egy 88 ezres éves átlaggal számolunk, és ez, mondjuk, be fog épülni az alapbérbe mint kivezetett kafetériaelem, Magyarország Kormánya előadhatja a legnagyobb mellszélességgel azt, hogy bizony az alapbérek komoly szinten növekedtek Magyarországon, és nem kell vagy nem fogja megmagyarázni azt, hogy e mögött produktív piaci folyamatok nem állnak.

Nagyon sok mindenről lehetne még ezen salátatörvény kapcsán beszélni, például arról, hogy mennyire nem jelentkezik jellemző módon multiplikátorhatás azon kormányzati beavatkozások, beruházási formák mögött, amelyeket folyamatosan erőltetnek, és hogy milyen széles lehetőségek lennének, mondjuk, egy állami bérlakásépítési program multiplikátor-hatásrendszere tekintetében, hogyan jöhetnének vissza pár éven belül a belefektetett költségvetési forintok, hogyan térülhetne meg mindez kamatostul, nemcsak anyagilag, hanem Magyarországon maradó fiatalok képében, Magyarországon megszülető gyermekek képében, akik adott esetben nem a kivándorolt családok londoni lakhelyein születnének meg, nem ott szocializálódnának, nem ott kerülnének a szülők olyan helyzetbe, hogy a magyarságra jellemző szociális mintákat egy alapvetően idegen közegben kellene hogy megkíséreljék átadni annak a gyermeknek, akiből kérdőjeles, hogy utána öntudatos magyar állampolgár válhat-e abban az idegen közegben. Nagyon nagy hiba lenne mindezen folyamatokért az érintett családokat hibáztatni, hiszen itt kényszerfeltételek állnak fenn. Nagyon sokan kényszerből mennek el Magyarországról, főleg azért, mert a szociális védőháló maradéka is foszladozni látszik, éppen ezért a Jobbik módosító javaslatai, indítványai minden esetben azt célozzák meg, hogy egy modern értelemben vett nemzeti néppárt a szociális védőháló lehetőségek szerinti visszaépítését tudja elérni. Ebben nemcsak kérjük, de elvárjuk a kormányzat partnerségét, első körben a felvetett kérdések megválaszolásával. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu