DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Önök idestova már tíz éve magyarázzák azt, hogy miért vettek el minden magyar nyugdíjastól egyhavi nyugdíjat (Dr. Vadai Ágnes: Nem magyarázunk semmit!), és tíz éve nem tudnak a nyugdíjasok szemébe nézni. (Arató Gergely: Mi tudunk! Csak ti hazudtok!) Most is mindenféle szóvirágokat használ a képviselő úr, hogy „kénytelen volt” meg „ideiglenesen”. Önök nem kénytelenek voltak és nem ideiglenesen, hanem itt fölálltak a parlamentben, és egyenként, név szerinti szavazással elvettek minden magyar idős embertől egyhavi nyugdíjat (Közbekiáltások, zaj a kormánypárti padsorokban: Így van! Szégyen!) azóta sem mernek a nyugdíjasok szemébe nézni -, azért, mert önöknek nem a nyugdíjasok számítottak leginkább, hanem az, hogy az IMF, a Világbank meg Brüsszel mit vár önöktől. És ha ezt kérte önöktől, önök meglépték, és nem mertek nekik nemet mondani, hogy nekünk a magyar emberek fontosabbak. (Arató Gergely: A saját kormányotokról beszélj már, légy szíves!) És nem azon az úton jártak, mint mi, akik adót csökkentettünk (Dr. Vadai Ágnes: Áfa!) és béreket emeltünk, mert a magyar emberekben bíztunk, és nekik akartunk kedvező törvényeket hozni, hanem elfogadták egy az egyben azt a receptet, amit önök Brüsszelből vagy a Világbanktól vagy az IMF-től kaptak. Politikailag is leléptek arról az útról, amit még önöknek már elnézést kérek, hogy ezt hozom fel példaként valamikor a kilencvenes évek közepén Horn Gyula jelölt ki (Arató Gergely: Ne nagyon vedd a szádra!), amikor azt mondta önöknek, hogy a saját törzstámogatóikkal sosem szabad szembefordulni.

(14.50)

De fontosabb volt önöknek Brüsszel, a Világbank és az IMF kérése, semmint hogy a saját szavazóikra, a saját állampolgáraikra gondoltak volna. Ez volt az a pillanat, amikor végképp megfordult az emberek bizalma önökben, és mindenki szabadon láthatta, hogy nem az emberek érdeke a fontos önöknek. Önöknek nem Magyarország az első, hanem az, hogy az önöket támogató, médiával, anyagiakkal, nem tudom, mennyi mindennel támogató különböző, elsősorban külföldi cégeknek és elvárásoknak megfeleljenek. Önöknek a külföldi minősítők a fontosak, nem pedig a magyar emberek érdeke. Azért vettek el egyhavi nyugdíjat minden magyar embertől (Dr. Vadai Ágnes: Miért nem adtátok vissza!), mert nem a magyar emberek érdeke volt önök számára az első.

S rekordot állítottak föl, negatív rekordot, hiszen a rendszerváltás óta senki sem csökkentette a nyugdíjakat. Volt, aki kisebb, volt, aki nagyobb mértékben emelte, vagy az infláció elvitte, de önök képesek voltak csökkenteni a nyugdíjakat, és azt gondolták, hogy ez segít a válságból való kilábalásban. Nézzék meg, az IMF receptjét elfogadó Görögország továbbra is ugyanazokkal a problémákkal küszködik. Hála istennek, Magyarország 2010 után más útra lépett, ezért nem küzdünk ugyanazokkal a problémákkal. Meg ha a nyugdíjasok iránti szolidaritásuk olyan magas fokú, esetleg Czeglédy Csabának is egy-két rosszalló megjegyzést tehetnének, hogy az idős emberek méltó munkadíját miért nem fizette ki. Őt viszont védik itt a parlamentben is, akkor nem fontos önöknek a nyugdíjasok érdeke.

Ha összességében megnézi, hogy 2010 és 2018 között a nyugdíjakat mi mekkora mértékben emeltük, akkor azt láthatja, hogy 29,8 százalékos nyugdíjemelés volt Magyarországon. Ha megnézi, hogy ennek a vásárlóérték-emelkedése mekkora, akkor a normál fogyasztói kosár az inflációhoz mérten 10,1 százalékos, amúgy pedig 9,5 százalékos, ha a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz méri. Mi ez utóbbihoz mérjük. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke közel 10 százalékkal magasabb. Ha az önök időszakát idenéznénk és örülök, hogy a sajátjaként beszélt a 2002-2010 közötti időszakról, és legalább nem játszotta el ezt a távolságtartást, nos, ha azt nézzük -, nyilván az a töredékét sem tenné ki. S ahogy mondtam, senki más nem volt, aki elvett egyhavi nyugdíjat. Mi viszont biztosítottuk ezt, és a jövő évben is biztosítjuk azt, hogy a nyugdíjak megőrzik az értéküket. Ez 2010-ben nem volt egy olyan egyszerű vállalás.

Ha megnézzük, hogy nyugdíjprémiumra mennyit fizetett ki a költségvetés, 24 milliárd forintot kapunk. Ugyancsak 24 milliárd forint volt a nyugdíj-kiegészítések összege, és a 2,7 millió nyugdíjas vagy időskori ellátásban részesülő számára kifizetett 10-10 ezer forintos Erzsébet-utalványok 81 milliárd forintot tettek ki. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjemelésen felül 129 milliárd forintnyi juttatást adtunk az idős embereknek, amit önök soha nem tettek volna meg. S akkor még az Erzsébet-programról, az élelmiszeráfa-csökkentésről, a rezsicsökkentésről nem is beszéltem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu