Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vita során már lamentáltunk arról, hogy miközben 320-as árfolyam környékén tervezték a költségvetési tervezetet, ismeretes, hogy 330-at is meghaladta már a forint árfolyama, így egy kimutatható gyengülés a költségvetés tervezhetőségét is aláássa. És nyilvánvalónak tűnik az, hogy a kormányzat nem kíván, nem akar semmiféle felelősséget vállalni a kérdésben, mindent a Magyar Nemzeti Bankra fog átterhelni. De úgy gondolom, hogy azon vitát érdemes lenne lefolytatnunk, hogy mennyiben vállalja a felelősséget a be nem avatkozásért Magyarország Kormánya a tekintetben, hogy az egész keretrendszert illetően igenis lennének lehetőségeik. Elnézi, hogy az infláció gyakorlatilag folyamatosan nő, egy 3 százalék környéki szintre felszaporodva gyakorlatilag most szinten marad, aztán további növekménye várható. Ezzel szemben a jegybanki alapkamat 1 százalék alatti, amivel kapcsolatban én önmagában nem kívánok vitát nyitni, hiszen a devizahitel-károsultak régi érdekképviselőjeként nem szeretném azt, ha a hitelkárosultakra vagy új forinthitelesekre új és extraterhek rakódnának, de azt látom, hogy a Magyar Nemzeti Bank tétlenkedése és a kormány tétlenkedése folytán az érintett kereskedelmi bankok maguktól is kamatemelésekbe kezdtek, tehát elkezdték beárazni a piacot, és vállalhatatlan, indokolatlan terheket kívánnak rakni a magyar hitelkárosultakra. Ugyanakkor a kormányzat, de főleg az MNB nagyon sok esetben már azzal érdemben beavatkozhatott volna, hogyha elmondja, hogy az olcsó kamatok korszaka adott esetben véget ér, és megjelöli azt a pontot, ahol ő majd intervenciót hajt végre. Ezzel el lehetett volna kerülni akár magát a kamatemelést is, akár a hitelkárosultak további terheinek a foganatosítását is. Adódik tehát a kérdés: az MNB-re mutogatás mellett, illetve helyett hajlandó-e bármit is cselekedni a kormányzat ebben a kérdésben? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu