ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szépen hangzik az, amikor a kormány a magánélet és az otthon védelméről beszél. Az a baj, hogy ezek a törvényjavaslatok nem erről szólnak, nem jogot védenek, hanem ismét jogot korlátoznak. Ezek a törvényjavaslatok is a szájpecek-törvényjavaslatok közé tartoznak, ezeknek az a célja, hogy az önök politikáját, személyét ne lehessen bírálni, ne lehessen hatékonyan élni azokkal a polgári szabadságjogokkal, amelyeknek a célja éppen a hatalom korlátozása és ellenőrzése. Azt mondta itt talán a képviselő asszony, hogy ez egy komplex és érzékeny téma. Ez valószínűleg megmagyarázza azt, hogy miért ilyen késői órában kerül sor rá: valószínűleg rátették a 18-as karikát, hogy ne zavarjuk meg a fiatalkorúakat ezzel a témával. De ha ez valóban komplex és érzékeny, akkor miért nem úgy kezelik, ahogy egy komplex, érzékeny, alapjogokat és alapjogok konfliktusát érintő törvényjavaslatot kell? Miért nem volt tisztességes egyeztetés? Hogyan állt elő ez az egyébként állítólag, önök szerint zseniális javaslat ismét egy hét alatt, hiszen az alaptörvény-módosítást nagyjából egy héttel a benyújtás előtt fogadták el. Bele se merek gondolni, hogyha a köztársasági elnök úr visszaküldte volna az alaptörvény-módosítást, akkor mennyi munka ment volna kárba emiatt.

Magyarán szólva azt kell mondanom, hogy ismét arról van szó, hogy önök nem konszenzust kerestek ebben a dologban, hanem arra törekedtek, hogy erőből átnyomjanak egy újabb szabályozást, persze mindenhez találnak valamilyen külföldi példát. Ez kicsit olyan, mint ha a francia bort, mondjuk, összeöntenénk egy kis belga sörrel, és utána ezt megvadítanánk egy kis jó magyar pálinkával. A kedves hallgatóinknak üzenem, nehogy kipróbálják otthon.

(22.50)

Magyarán szólva, nem lehet kiemelni egyes jogrendszerekből független elemeket és ezeket összekombinálni egymással. Minden jogi elemnek az adott jogrendszerben van csak értelme, más jogi szabályokkal és garanciákkal összhangban.

De ha önök azt állítják, hogy az alapvető és körültekintő vizsgálat megtörtént ennél a törvényjavaslatnál, összhangban az alapjogokkal és a nemzetközi joggal, akkor ne csak a Velencei Bizottság alapelveinek feleljen meg ez a javaslat önök szerint, hanem küldjék el a Velencei Bizottságnak, kérjenek ettől a nagy tekintélyű testülettől véleményt róla. Alig hiszem, hogy néhány hónapot ne bírna ki ez a rendkívül sürgős jogalkotás.

Ami a gyülekezési jogot illeti, valóban az a helyzet, hogy itt egy régen született, sok szempontból már talán idejét múlt vagy legalábbis sok szempontból gondokkal küzdő szabályozásról van szó. De ahogy azt elmondta a képviselő asszony, van emellett egy töretlen joggyakorlat is, amelyik egyébként kialakította azokat az alapvető szabályokat, amelyek szerint a gyülekezési joggal élni lehet. Éppen ezért nem feltétlenül hiba ennek a szabályozása, de nincs olyanfajta sürgősség, amit ez az eljárás követelne. Eddig a bíróságok mérlegelték az egymással konkuráló alapjogokat, figyelembe véve az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit, és ezek alapján fejlődött a gyülekezési jogra vonatkozó hazai joggyakorlat.

Most viszont arra törekszenek, hogy kivegyék ezt a jogot a bíróságok kezéből, és törvényi úton állítsanak föl a konkuráló alapjogok között fontossági sorrendet, és ebben hogy, hogy nem, mindig a szabadságjogok maradnak alul ezekben a fajta összehasonlításokban, mondjuk inkább úgy, hogy a politikai véleménykifejtésre szolgáló jogok. Például, bár azt mondják, hogy nem kell bejelenteni tüntetést, mert az alapvető jog, rögtön a következő paragrafusban vagy kettővel később előírják, hogy nemcsak be kell jelenteni a tüntetéseket, de ezeket már a meghirdetés előtt be kell jelenteni, hogy kellő előzetes cenzúrával tudjanak élni, hogy ne lehessen már megszervezni sem a tüntetéseket. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy egy tüntetés előzetes megtiltására csak kivételes esetben kerülhetne sor, eközben nagyon széles jogkört adnak a rendőrségnek arra, hogy előzetesen is megtiltson tüntetéseket.

Említette már képviselő úr, nem fogom hosszasan elemezni, teljesen nyilvánvaló, hogy a közlekedés rendjének korlátozása, vagy hogy van ez, egy olyan gumiszabály, amit bármilyen tüntetésre, bármilyen gyülekezésre rá lehet húzni, ami egy biankó csekket ad a rendőrség és aztán jogi felülvizsgálat esetén azon úr által vezetett közigazgatási bíróság kezébe, akiről ma már néhányszor váltottunk szót.

Az egy különösen veszélyes szabály, hogy szankciókkal fenyegetik a szervezőket, mégpedig rendkívül sokfajta esetben, ilyen módon próbálják elvenni a szervezők kedvét attól, hogy merjenek egy tüntetés szervezésére vállalkozni. Az pedig csodálatos szabály, amely a gyűlések megzavarását rendkívül széles körben rendeli büntetni. Úgy érzem, hogy miniszterelnök úr fülét sérti az az időnként hozzájutó füttyszó, amit hallhat egyes rendezvényeken. Úgy tűnik, megüzente, hogy felkötteti a lord majort, ha zavarja bármi nesz, önök pedig megfelelnek ennek a fenséges igénynek.

Összefoglalva tehát, most nem megyek bele még a további szabályokba, ez a törvényjavaslat tele van olyan gumiszabállyal, amelyek lényegében a rendőrség és tágabb értelemben az állam kénye-kedvének szolgáltatják ki azt, hogy lehete gyülekezni, kinek lehet, hol lehet gyülekezni. Ezek szerint a szabályok szerint gyülekezni nagyjából majd a pusztán lehet vagy a Balaton közepén, mert ott nem jár a közlekedés rendjének sérelmével, kivéve az átkelő hajót. S egyébként persze ott nem alkalmas mások magánéletének a megzavarására vagy szabad mozgáshoz való jogának a korlátozására, de persze ott is csak halkan és csöndben, nehogy zavarja önöket. Mi úgy gondoljuk, hogy persze az otthonok védelme, a magánélet védelme fontos, de nem a gyülekezési szabadság korlátozásában.

Hasonló a helyzet, és nem szeretném nagyon hosszasan elemezni ezt a szabályozást sem, a magánélet védelmével kapcsolatban. A magánélet védelméről szóló törvény szabályainak jó része valójában nem állapít meg normatív szabályozást. Ezek olyan típusú jókívánságok, amelyek egy preambulumban jól éreznék magukat, de egyébként konkrét jogszabályi következményük nem vagy alig van.

Van viszont konkrét jogszabályi következménye a közügyek megvitatásához és a magánélet védelmére vonatkozó szabályoknak. Ezek a szabályok ugyanis arról szólnak, nehogy a fenséges úr méltóságos családtagjait a sajtó vagy a közvélemény a szájával illetni merje, szájára vegye és szóba hozza az ügyeiket, hogy a vejek, feleségek, barátnők és saját lábukon álló gyermekek ügyét ne lehessen szóba hozni, ne lehessen fölhozni akkor sem, amikor ezek az ügyek teljesen nyilvánvalóan közügyekkel függnek össze. Láttuk azt, amikor a miniszterelnök-helyettes úr például hogy kell ezt mondani? tudom már az ajándékba kapott vadászatát magánügynek tekintette, és erről nem kívánt beszélni és nyilatkozni, nem kívánta beírni a magánvagyon-bevallásába. Ezzel a szabályozással tág teret nyitnak ennek a típusú mentegetőzésnek, tág teret nyitnak arra, hogy számos, valójában közérdeket sértő ügyben az önök egész világát behálózó korrupcióban mindig a magánélet védelmére hivatkozhassanak a közvéleménnyel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell tehát mondanom, ezek a törvényjavaslatok arra szolgálnak, hogy bizonytalan helyzetet teremtsenek, hogy a jogállam helyett a pártállamot erősítsék, arra szolgálnak, hogy ne kelljen önöknek szembenézniük se a közvéleménnyel, se a tüntetésekkel. De el kell mondanom, hogy ez nem fog működni. Ha az embereknek elegük lesz önökből, akkor fognak módot találni arra, hogy ezt kifejezzék, akármilyen módon is próbálják jogszabályokkal korlátozni a szabadságjogok érvényesülését. Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu