DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szintén az idő előrehaladtára tekintettel és az ellenzék által, nyugodtan mondhatom ezt, és tulajdonképpen engedjék meg, hogy összefoglaló értékelésként elmondjam, hogy igazából semmitmondó, vádaskodó észrevételekre igyekszem korrekt választ adni azzal az egyszerűsítéssel, hogy ma a benyújtott törvényjavaslat vonatkozásában arról kellett vitatkozni, szerintem az lett volna tárgya a mai ülésnek, hogy az egyéni képviselői indítványok vonatkozásában mi az álláspontja a törvényhozó testületnek. Sok mindenről volt szó, de lássuk be, hogy erről az előterjesztésről így nem esett szó. Persze szeretném hangsúlyozni, hogy nem idegen az ellenzék magatartásától, hogy bármilyen kérdés kapcsán bárhova máshova elkalandozzon a gondolata. Ismerjük a magyar jogtörténet, sőt a politikatörténet vonatkozásában azt a kifejezést, hogy obstrukció. Én nyugodtan látom azt, hogy sok mindenről beszél az ellenzék, valószínűleg ezzel szeretne időt nyerni és elérni azt, hogy minél később kerüljön sor a döntés meghozatalára, de sor fog rá kerülni, nyugodjanak meg. Megyek egy kicsit időrendben. Tulajdonképpen elhangzott a mai ülésen az a két kifejezés is, hogy félelem és a választójogi rendszer aránytalansága. Biztos olcsó lenne arról beszélni, vagy olcsó kifogásokat is fölsorolhatnék, de igazából mégiscsak arra utalnék a választási kampány kapcsán, pontosabban két országgyűlési választás kapcsán, hogy az ellenzék néhány mondatát ha idézem, volt aki ha csak a félelemről van szó és a félelem kifejezését használnám , aki egyenesen börtönbüntetéseket helyezett kilátásba a kormány tagjai vonatkozásában, vagy éppen a konzervatív oldal vonatkozásában. Ez a kampánytechnikájuk része volt, a félelemkeltés bőven belefért a választójogi eljárásokba.

Aztán az is belefért ebbe a kommunikációba, hogy meghirdették saját magukat a választások győzteseként, sőt meg nem erősített hírek szerint a választás napján már kormányalakítási tárgyalások is folytak, aztán ezek valamikor dél tájékán megszakadtak valamilyen oknál fogva. Tehát ez a választójogi törvény lehetőséget biztosított mindenki számára, hogy kifejtse a véleményét, és a választásokon úgy vegyen részt ennek a választójogi törvénynek az ismeretében és feltételei szerint, hogy még belefért a fenyegetés is. Tordai Bence szereti a kriminológiai kifejezéseket, sőt minden szóhasználatában valamifajta bűncselekmény mindig föltűnik vagy valamifajta elkövetési forma, ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a szélsőségeket képviselik valójában az ellenzék padsoraiban szólók.

Én azonban, és ennek az előterjesztésnek is valójában ez a lényege, mindig szívesen szoktam arról beszélni, hogy már a rómaiak is, szokták mondani, a fontolva haladás elve mentén fejlesztették a jogrendszerüket. Ez is a fontolva haladás egyik példája, bár nem szeretnék magamnak ilyen nagyságot vindikálni, amikor éppen a jogalkotók által, éppen az előterjesztésben és az expozéban használt jogalkalmazói tapasztalatok alapján módosításokat javasol a választójogi törvényen. Ezek a módosítások lettek volna tárgyai a mai megbeszélésnek, de a mai ülésen erre sajnos nem került sor. Azért is nagyon sajnálom a vitának ezt az irányát és ezt a fordulatát, mert mintha a törvényhozásban nem a törvények megvitatása vagy éppen az előterjesztés megvitatása lenne a cél, hanem mondjuk azt, hogy a saját hangunkat hallatjuk. Ez is egy öncélúság, ez is egy obstrukció, én azonban úgy fogalmaznék, és szíves figyelmébe ajánlom az ellenzék padsoraiban ülő néhány képviselőtársunknak, hogy ha szeretnénk ennek az országnak a hasznára válni, akkor arról beszéljünk, ami a dolgunk, a törvényhozásról és a törvényhozás feladatairól.

Államtitkár úr már kitért néhány kérdésre, illetve Vejkey képviselőtársunk is lényegében megválaszolta az elhangzottakat. Én azonban két kérdést, ha megengedik, mégiscsak szóba hoznék vagy visszatérnék rá.

Először is soha nem nevesített formában kifejezésre juttatták azt, hogy nemzetközi szervezetek által elítélt választójogi törvény vagy nemzetközi szervezetek által hangoztatott kifogások. Ez egy összefoglaló kifejezés volt az önök részéről, úgy is fogalmazhatnék, hogy parlamenti képviselőként, de talán eredeti hivatásomat is tekintve jogászként jó lenne konkrétumokról beszélni, hogy ha már beszélünk valamiről. S akkor is annak lenne értelme, ha van ilyen észrevétel, az adott képviselői előterjesztés vonatkozásában fogalmaznák meg.

Ezt nem tették meg. Szeretnek hivatkozni általában nemzetközi szervezetekre, valahol távol ülő szakértőkre vagy éppen sajtónyilatkozatokra, de azt gondolom, meg kell tisztelnünk ezt a Házat és meg kell tisztelnünk egymást azzal, hogy ha kifogásokról van szó, akkor konkrétumokat helyezünk mindannyiunk elébe, és konkrét ügyekről beszélünk. Hát ezekkel a mondatokkal nem lehet mit kezdeni, már csak jogászi szempontból sem.

A levélszavazatok ügyében szintén több hangsúlyos kifejezés került itt kifejezésre. Szeretném elmondani, hogy a levélszavazás egyik célja, s azt gondolom, ezt senki nem tudta vitatni, hogy a választójog és a választójoggal élni kívánók minél szélesebb köre juthasson ahhoz hozzá, hogy a véleményét kifejtse, és döntsön ennek az országnak a sorsáról. Ha a levélben történő szavazás lehetősége önök által is egy fontos intézménye a mi jogállamiságunknak, fontos intézménye annak, hogy minél többen fejthessék ki a véleményüket, minél többen dönthessenek a sorsukról, illetve ennek az országnak a sorsáról, akkor változatlanul nem érthető az a szándék, amikor olyan részletkérdéssel foglalkoznak, ami egyébként részben az Alkotmánybíróság döntéséből kiviláglik, hogy van rá jogszerű megoldás, mert a jelenlegi szabályozás jogszerű, a választójogukkal élni kívánók a levélszavazat szabályai szerint tudnak élni a jogukkal.

Ez az intézmény egyébként a világ számos országában, amely szintén a demokratikus közösség része, ebben a formában nem is adott. Tehát nyugodtan fogalmazhatnék úgy, nyilvánvalóan nem szeretném különösképpen dicsérni magunkat, de mégiscsak ezt kell tegyem, hogy a most hatályos rendszerünk nagyon is demokratikus és széles körű lehetőséget biztosít a választójogukkal élni kívánók számára.

Tehát önök olyat vitatnak vagy olyasmivel állnak hadban, ami ezt az országot szolgálja, és azt szolgálja, hogy minél többen éljenek a választójogukkal. Nem akarok költői kérdést föltenni, hiszen már csak néhányan maradtak a teremben, és szerintem erre nem fognak válaszolni sohasem, hogy vajon ezzel mi a probléma, amikor valóban a választójog széleskörűségéről van szó és a választójoggal való élés lehetőségéről. Ez miért probléma? Nyilván politikai indokokat fogalmaznak e mögé, de azt gondolom, hogy megint visszaütközünk abba a problémába, amit én újdonsült képviselőként csak úgy tudok megfogalmazni, hogy itt a törvénykezés házában a törvényekről és a törvények szelleméről beszéljünk. Ma már egyszer idéztük Montesquieu 1748-as művét a törvények szelleméről, szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek, higgyék el, nagyon aktuális, nagyon időszerű.

Kamupártok, kispártok. Ez részben összefügg egy alkotmányossági kérdéssel, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján milyen feltételek szerint lehet létrehozni politikai szervezetet és pártot, illetve hogyan lehet különbséget tenni az indulás vonatkozásában és a választásokon való részvételkor. Azt gondolom, hogy ezt az alkotmányossági kérdést most ez a törvényjavaslat megoldja, hisz nyilvánvalóan a pártalakítás szabadsága, az egyesülés szabadsága a politikai szabadságjogok része. A választásokon való indulás szintén fontos lehetőség minden, a politikába beleszólni vagy a politikában részt venni szándékozó szervezetek számára. Ugyanakkor nyilván a kamupártok kiszűrése, az indokolatlan, fogalmazzunk így, kizárólag csak a pénzszerzést szolgáló indulások vonatkozásában pedig lényegesen szigorúbb szabályokat szeretnénk megvalósítani. Azt gondolom, ez együtt szolgálja az alkotmányosságot, és egyidejűleg szolgálja azt, amit a köztársasági elnök úr kifejtett itt korábban és idézésre is került, hogy lépjünk föl ezzel a káros jelenséggel szemben.

Végül az utolsó mondat, amit szeretnék önökkel megosztani, a sorban állás. Ez a tény nyilvánvalóan nem volt szerencsés, adott esetben a választójogukkal élni kívánók számára is hátrányos volt, nehézségeket okozott, s ahogy kifejtettem az előterjesztésemben, ez valójában problémát okozott mindannyiunk számára. Erre egy megoldást kínálunk, és azt gondoljuk, hogy ez a megoldás szolgálni fogja mindenkinek az ügyét, akik a választásokon részt fognak venni, és megfelelő felkészülést jelent majd a választás lebonyolítására.

(21.30)

Egy zárójeles megjegyzést azért engedjenek meg nekünk. Ha megnézzük a világ országait, vagy legalábbis a fejlett világ jelentős részét, mindenütt voltak ilyen jelenségek, vannak is. Ez egyáltalán nem jelenti a demokrácia csődjét, és nem jelenti azt, hogy valamifajta hangos kiáltással kellene úgymond kiáltoznunk a demokrácia vagy a jogállamiság védelme vonatkozásában. Hangsúlyozom, van jobb megoldás nyilvánvalóan annál, mint a jelenlegi szabályozás. Ezt szolgálja a törvényjavaslat, hogy egy jobb megoldással szolgáljunk ilyen helyzetek elkerülésére. Ugyanakkor nincs ok arra, hogy hangosan kiáltozzunk, és azt mondjuk, hogy a demokráciának immáron vége, hiszen sorban álltak néhány órán keresztül. Sajnáljuk, ezt köztársasági elnök úr is kifejtette, én magam is sajnálom, ugyanakkor ezáltal a demokrácia vagy éppen a választás szabadsága nem került korlátozásra. Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu