DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen azért, mert gyakorlatilag szinte csak kollégák ülnek a szemben lévő oldalon, akárhogy is nézek körül, Mátrai Mártától kezdve Juditon keresztül, Vejkey képviselő úr, Volner Pál (sic!) és Bajkai István. Szóval, ez a bíróság szervezetéről és a bírók jogállásáról szóló törvénymódosítás. Azért azt megkérdezném, hogy miért nem az igazságügyi miniszter nyújtja be. Azért ez egy komoly törvény és egy komoly módosítás. Nagyon tisztelem Bajkai képviselő urat, nehogy szó érje a ház elejét. De az ilyen jogszabályokat csak a szakminisztérium, aki leginkább foglalkozik az adott területtel, szokta benyújtani. Tehát fogadják el tőlünk, hogy a kétely, a bizalmatlanság önmagában már onnan kezdődik, hogy miért is nem az igazságügyi miniszter nyújtja be. Ráadásul itt ül Volner Pál… (Közbeszólások: Völner!) Vagy Völner Pál, bocsásson meg, államtitkár úr! Majd legközelebb lesz Volner. (Sic! Derültség.) Mégiscsak ön ül itt, mégiscsak köze van az igazságügyi miniszternek ehhez a kérdéshez, és ehhez képest egy képviselői indítvánnyal nyújtanak be egy ilyen, egyébként némileg joghézagot pótló, némileg hatéves késésben lévő törvényjavaslatot.

Mondta a képviselőtársunk, aki benyújtotta, hogy milyen helyesen mondom én, hogy a korábbi törvényben ez automatizmus volt, hogy nem vesztette el a bírói státusát, és még jó, hogy ezt a módosítást megcsináljuk. Azt nem értjük, hogy miért nem korábban. De ha ennek ennyire egyértelműen szakmai oka van, akkor tényleg mit keres egy egyéni képviselői indítványként ez a törvényjavaslat? Ezt szívesen meghallgatnám államtitkár úrtól, bár nem köteles rá válaszolni.

Amellett pedig, amit képviselőtársam a felszólalásában picit hosszabban elemzett, és ami óhatatlanul felvetődik, amikor egy bírósági szervezetről bármilyen módon tárgyalunk, javaslatot, beszámolókat vitatunk meg, emellett nyugodt szívvel kimondom: a bírósági rendszerben az elmúlt száz évben ilyen rombolást, mint amilyet Handó Tünde tett, senki soha azelőtt. Az a morál, az a féktelen, joggal, hatalommal, jogkörrel való visszaélés, amit ő most már hosszú évek óta tesz, az nemcsak a bíróságok és a polgárok, nemcsak a bírósági rendszer és az ellenzéki parlamenti képviselők, nemcsak az elégedetlen pert vivők vagy esetlegesen a bíróság elé kerülő emberek, hanem a bírói szakmán belül ilyen rettenetes rombolást szerintem nem tudtunk elképzelni.

Tehát ott pont ugyanaz a félelem légköre van, senki nem beszél senkivel. Én még másfél hónappal ezelőttig a tárgyalóteremben nemegyszer voltam együtt kettesben bírákkal, és akkor mertek beszélni, különösen akkor már, amikor parlamentiképviselő-jelölt voltam. Akkor merték elmondani, hogy ott mi zajlik. Hogy a kinevezések különböző haveri kapcsolatok eredményei, és köze nincs a szakmához. És azért zajlanak ezek a különböző pályázatmegsemmisítések, mert nehogy egy erős, egy nagy tudású, egy korrekt, egy valóban a bírói függetlenségnek megfelelő bíró kerüljön egy adott pozícióba, mert őt nem lehet kézi irányítással vezetni.

Tehát azt szeretném csak a kormánypárti képviselőknek és államtitkár úrnak mondani, hogy ne csodálkozzon azon, hogy amikor egy ilyen kérdés, még ha akár technikai jellegű is, bekerül a Házba, és még ráadásul egyéni képviselői indítványként kerül be, tényleg már zsigerből mondjuk azt, hogy na, ezzel már megint mi a cél. Ennyire rossz az elmúlt hat és fél év, hét év tapasztalata azzal kapcsolatban, ami a bírósági rendszerben kialakult. És ezt meg kell érteniük.

Még egy gondolatot fűznék hozzá Szilágyi György képviselőtársamnak, aki az előbb azt mondta, hogy le lehet minket nézni, de a mi szavazóinkat nézik le. Nem csak a mi szavazóinkat. Mert önök, amikor azt kérték a szavazóktól, hogy kétharmados felhatalmazást adjanak önöknek, akkor önök folyamatosan azt érzékeltették a saját szavazóikkal, hogy ha valakikben, akkor önökben lehet megbízni minden tekintetben.

(19.00)

És amikor leteszik az esküjüket, akkor azt mondják, hogy a törvényeket tiszteletben tartják, a lelkiismeretük szerint fognak dolgozni, és a lelkiismeretünk tiszta és egyenes, és ha önök bármikor nem jogszerűen, visszaélésszerűen bánnak esetleg a joggal, akkor a legkevésbé sem a mi szavazóinkat, leginkább a saját szavazóikat csapják be, legfeljebb nem jut el hozzájuk a hír, az lehet, de mi azért ezt tudjuk. És én azt kérném nagyon nagy tisztelettel, különösen egy harmadik kétharmados felhatalmazással, azt a szívességet tegyék meg, mert én akkor lennék a legboldogabb, ha minden nap így kellene a Házba bejönni, hogy ne kételkedjünk soha egyetlen javaslatuknál sem, hogy mi lesz ebből, na, már megint mi lesz ebből?

Én nem hiszem, hogy önök, akiket én tényleg, egy-kettőjüket évtizedek óta ismerem, ugyanabba az évfolyamba jártunk, ugyanabba az iskolába jártunk, ugyanazok tanítottak minket, ugyanazon elvek szerint élünk tisztességesen, becsületesen, hogy legalább akkor önök, akik valóban nem részesei sem korrupciónak, sem semmifajta jogellenes rendszernek, érjék el azt, hogy el tudjuk altatni az állandó bizalmatlanság csíráját, szikráját. Annyira szeretnénk azt tenni, hogy a kollégáinkban, a tisztes, jóravaló, tanult kollégáinkban bízhassunk mint parlamenti képviselők, és azt tudjam mondani, amikor innen kilépek, hogy valóban ellenfelek vagyunk, mert más oldalon állunk, az egyik a kormánypárti, a másik az ellenzéki, de van egyetlenegy tényező, amiért viszont együtt megyünk, egymás mellett, kéz a kézben, ez pedig a magyar nép boldogulása. És annak nagyon fontos eleme, hogy legalább azok az emberek, akik törvényeket hoznak, akik szavaznak, akik meg tudják ítélni, hogy ez vagy az jóe az embereknek, azok bízzanak és higgyenek egymásban. Ha ezt el tudjuk érni, akár kétharmaduk van, akár nem, mi mindent támogatni fogunk, ami a nép érdeke. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu