DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Abból a pártból diktátoroznak, amelyik párt lovasrohamot vezényelt békés magyar megemlékezőkre a magyar szabadságharc és forradalom 50 éves évfordulóján. Akiknek én magam is köszönhetem, hogy megízlelhettem, milyen a könnygáz hatása és a szaga egy békés megemlékezés közepén állva. (Arató Gergely: Te is gyújtogattál?) Akik gumilövedékkel és gumibottal rontottak békés magyar megemlékezőkre, akik az ’56-os szabadságharc hőseire akartak emlékezni. Nos, ők diktátoroznak. Az a képviselő beszél pártsajtóról, aki korábban egy párttulajdonban álló lapnak, a Népszabadságnak volt a publicistája és újságírója, amely konkrétan a Magyar Szocialista Párt alapítványának a tulajdonában állt. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) És az beszél Szabad Nép-stílusról, aki a Szabad Nép jogutódjában, a Népszabadságban írta a cikkeit. És az beszél kultúrharcról, aki 2006. május 26-án az előbb említett Népszabadságban, a Szabad Nép utódjában, a Magyar Szocialista Párt közvetett tulajdonában álló újságban még a koalíciós alkudozások során úgy beszélt a kultúráról, mint politikai üzlet tárgyáról, és éltette Gyurcsány Ferencet, az akkori ügyvezető miniszterelnököt, hogy micsoda kiváló politikai alku teljesítménye az, hogy ahogy ígérte korábban, nem SZDSZ-es, hanem MSZP-s politikus kerülhet az oktatási tárca élére. És így, mondom, az SZDSZ-t és a liberalizmust akadálynak tekintve idézem szó szerint „meglehet, ezzel az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy a kultúra Hiller István vezetésével szocialista minisztériumba kerüljön”, és ne, ahogy mondtam az előbb, SZDSZ-es liberális minisztériumba.

Akik számára tehát a kultúra egy harctér volt, kompromisszumok tárgya, adok-kapok része, politikai üzlet, az pontosan az ellenzék, az pontosan a baloldal, az egykori MSZP, SZDSZ, most pedig azok a pártok, akik a parlamenti patkó bal oldalán ülnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu