DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hogy hol milyenek az orvosbérek, azt ne tőlem kérdezze; Lukács László György képviselőtársa ebben naprakész információkkal rendelkezik, hiszen ezekkel az ígéretekkel kívánja külföldre csábítani a magyar orvosokat, egészségügyi dolgozókat. (Dr. Lukács László György: Ne hazudj, Bence!) Én arról tudok önnek számot adni, hogy mi mennyivel növeltük az egészségügyben dolgozók bérét, és mennyivel növeltük azt a keretet, amivel az egészségügyi kassza gazdálkodhat.

(16.20)

207 ezer forinttal nőtt az orvosok bruttó alapbére az elmúlt két esztendőben, erre rakódnak rá ügyeleti, túlmunka- és egyéb úgynevezett mozgóbérelemek, tehát a jövedelemnövekedés ennél nagyobb mértékű is lehet az orvosoknál, a szakdolgozóknál pedig egy 65,5 százalékos béremelés közben vagyunk, hiszen a következő évben is még 8 százalékkal nőni fog az ápolók és a szakdolgozók bére. Mi ezzel kívántuk elősegíteni azt, hogy az elődeink, azaz az önök idején történt nagyon nagy hibákat próbáljuk valamelyest kompenzálni és pozitívba átfordítani, hiszen önök amit lehetett, privatizálni akartak az egészségügyből, amit meg nem lehetett, azt nagyon alacsony szinten nyújtották csak az embereknek.

Az OECD mutatott önöknek egy nagyon szomorú bizonyítványt, egy nagyon szomorú képet: 2010 előtt, 2003 és 2010 között egész konkrétan, tehát teljesen végig a szocialista kormányzat ideje alatt önök voltak az egyetlen olyan OECD-ország kormánya, ahol csökkent az egészségügyre fordított ráfordítás a GDP arányában.

Minden más országban, az összes többi országban kisebb vagy nagyobb mértékben nőtt, de az önök esetében, az önök kormányzása alatt volt az egyetlen ország Magyarország, amikor ez csökkent. Sehol másutt az összes fejlett ország közül, beleértve Romániát és Bulgáriát is, nem tették meg azt, amit önök tettek, hogy elvettek az egészségügytől, és GDP-arányosan is kevesebbet fordítottak az egészségügyre.

Ezzel szemben 2010 óta a hetedik legmagasabb mértékű emelkedés van az egészségügyi ráfordítások keretében. 647 milliárd forinttal fordítunk többet most egészségügyre, mint amennyit fordítottak önök 2010-ben a 2010-es költségvetéssel. Ez azt jelenti, hogy érezhetően bővült az, amit egészségügyre, gyógyításra tudunk fordítani. Éppen ezért teremtődött meg ezáltal az emelt bérek fedezete is, hiszen ezek egy jó része az orvosok bérében van, jó része pedig az ápolók bérében van. Mi nem azt az irányt választottuk, mint önök, hogy vizitdíjjal, kórházi napidíjjal tartsuk távol a betegeket, és hogy 16 ezer ágy, valamint 6 ezer egészségügyi dolgozó leépítésével rontsuk az egészségügy színvonalát vagy négy kórház bezárásával, hanem próbáltunk javítani, felújítani, bővíteni, például 77 kórházat felújítani részben vagy egészben Magyarországon. Önök is ezt az utat választhatták volna a bezárások helyett.

Utaltunk már itt külföldi példákra, ön is. A Német Szövetségi Orvosi Kamara elnöke azt mondta, hogy Németországból 10 ezer orvos hiányzik, 10 ezer orvos hiányzik a kórházakból és a rendelőkből, tehát nemcsak a háziorvosoknál, hanem a kórházakban és a rendelőkben is nekik is problémájuk van. Ezért próbálják nyilván Magyarországról is az itteni szövetségeseik, mint például Lukács László György képviselő úr segítségével külföldre vinni a magyar orvosokat. Ettől függetlenül szerencsére egyre több és több orvos végez Magyarországon.

A 10 ezer lakosra jutó, működési engedéllyel rendelkező orvosok száma, aránya ez fontos szám, tisztelt képviselő úr, érdemes figyelni rá míg 2010-ben 34 volt, most ez 40, tehát nőtt azoknak az orvosoknak a száma, akik a lakosok szolgálatában állnak. S a külföldre menő orvosok száma is nagyon nagy mértékben csökkent. Ez az önök idejében 845 volt, most pedig 334.

Tisztelt képviselő úr, az önök ideje alatt radikálisan emelkedett a külföldre menő orvosok száma, a mi időnkben pedig 60 százalékkal csökkent a külföldre menő orvosok száma, és ezen az úton szeretnénk továbbmenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu