DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! „A névtelen kisemberek, akikre jóformán senkinek se volt szüksége a városban, legfeljebb minden tizedik újévkor a népszámlálási biztosnak: ezek kezdenek emlegetni magukban reménykedve egy nevet Vázsonyiét.” Így emlékezett meg Krúdy Gyula arról az emberről, aki nem csupán a fővárosi kispolgárság képviselője és egy haladó politikai párt megalapítója, hanem Magyarország első zsidó minisztere is volt.Vázsonyi Vilmos 150 éve, 1868-ban születetett Weisfeld Vilmos néven, egy olyan ígéretes kor hajnalán, amikor Magyarország a kiegyezést követő infrastrukturális fejlesztések és a vasúthálózat kiépítése révén ugrásszerű fejlődésnek indult. A gazdasági élet ilyen arányú fejlődése nyomán Magyarország politikai ereje megnövekedett, s a századfordulóra egyre nagyobb súllyal esett latba az osztrák-magyar politikai élet színterén is.

Ekkoriban, 1900-ban egyedülálló módon nem közjogi alapokon hozta létre Vázsonyi Vilmos azt a reformpártot, amely kortársaival szembehelyezkedve elsőként vállalta fel a budapesti kis- és középpolgárok tudatos politikai képviseletét. Az 1894-ben alapított Polgári Demokratikus Kör a századfordulóra országos szervezetté nőtt Polgári Demokrata Párt néven, melynek programját Vázsonyi az egyenlő választójog, az általános kultúra és a gazdasági igazság hármasában jelölte meg. Ahogy beszédeiben és írásaiban írta: „…mi dolgozni akarunk, mi cselekedni akarunk, a népet oktatni, nevelni és fegyelmezni akarjuk, mert csak erős, boldog, szabad nép, a jogát tudó önérzetes polgárság fogja megteremteni a független Magyarországot.” Politikai indítékai részben a nagybirtok és a monopolista tőke, részben az újonnan feltörekvő munkásmozgalom ellen irányult. Több ízben rámutatott pártpolitikája e kettőségre, amikor magát a századelő hazai girondistájának vallotta: „A gironde a törvényesség uralma, a gironde a szabadság és rend egybeolvadásának uralma.”

Kiváló szónoki képességei már egyetemi évei alatt megnyilvánultak. Kortársa visszaemlékezésében úgy emlegeti, mint az egyetemi ifjúság legbriliánsabb és legtüneményesebb képességű szónokát. Minden hazafias ünnepségnek ő volt az ünnepi szónoka, s a közönség tódult, hogy meghallgathassa. Még az ellenfelei is elismerték, hogy mindenhol a spiritus rector szerepét játszotta. Személyes fellépésén túl politikai eszméi és céljai megvalósításáért a sajtóban is síkra szállt. Már joghallgatóként országos ismertségre tett szert.

Későbbi hivatalos működését a kerület törvényhatóságában kezdte meg. 1901-ben országgyűlési képviselővé választották, ahol munkáját 1914-ig folytatta. Mandátumát a világháború végéig megtartotta. Közéleti aktivitása mellett a zsidó vallás egyenjogúsításáért is szót emelt, s oroszlánrészt vállalt abban a harcban, amely végül 1895-ben a recepciós mozgalom törekvéseinek győzelmével zárult.

Politikai életútjának csúcsát 1917-ben érte el, amikor először az Esterházy-kormány, majd a Wekerle-kormány igazságügyi minisztere, illetve választójogi minisztere lett.

Gróf Apponyi Albert szerint Vázsonyi minden demokratasága mellett a törvényes rend s a jogfolytonosság embere volt, aki céljait a természetes evolúció keretében, ha talán annak siettetésével is akarta elérni. Temperamentumának féktelensége olykor kitört belőle, s nemegyszer elragadta. De mindebből a fényből és árnyból az domborodik ki, mely azonban minden időknek, így a maiaknak is nagyot jelent: becsületes ember volt és becsületes politikus.

Hosszan tartó betegsége után 1926-ban érte a halál. Megérdemli, hogy nevét s emlékét megőrizzük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu