KORÓZS LAJOS (MSZP): Engedelmet, azt hittem, hogy még kétperces van. Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatások kapcsán szeretnék néhány mondat erejéig az idejükből rabolni, és kérek egy kis figyelmet. Ha megnézzük GDP-arányosan ezeket a költéseket, akkor a múlt évre vonatkoztatva az látszik, hogy mintegy 13,9 százaléknyi forrást biztosítottak ezekre a célokra. Csak megjegyzem, hogy mondjuk, kilenc évvel ezelőtt, amikor tombolt a gazdasági válság Európában és a világban is, akkor a magyar költségvetésből még 17,7 százalékot biztosítottak ezekre a célokra. Ezen belül a családtámogatásokra, összevontan az adó- és járulékkedvezményekre mintegy 283 milliárd forintot olvastam ki itt a statisztikából, családi pótlékra pedig, ha jól emlékszem, 314 milliárd forint került kifizetésre. Ez azért érdekes, mert azt látjuk most már, s nemcsak a gyerekszámból adódóan, hogy egyre inkább csökken ezeknek a tételeknek a nagysága, hanem arról is szó van, hogy most már kilencedik, sőt már tizedik éve változatlan a családi pótlék összege, s tíz év alatt majdnem 20 százalékot elinflálódott ennek a vásárlóértéke. Tudom, a kormánypárti képviselők mindig melléteszik, hogy de van családi adókedvezmény. Az ilyeténvaló családpolitikát vagy társadalompolitikát én meglehetősen igazságtalannak tartom, mert azok a családok vehetik nagyobb mértékben igénybe, amelyek magasabb keresettel rendelkeznek, és éppen azoknak nem jut elegendő a társadalmi jövedelmekből, akiknek igazán nagy szükségük lenne erre a közösségi támogatásra.

A másik ilyen probléma, amelyet én látok ebben, az a tankötelezettség korhatárának a csökkentése. Ezzel is egyértelművé vált, hogy a családi pótlék igénybevétele abba az irányba hatott, hogy lecsökkent ez az összeg. Az anyasági támogatásra szánt összeg majdnem 107,3 százalékra nőtt, viszont a gyes összege csak 93,6, a gyet mértéke pedig 88, majdnem 89 százalék. Érdekes, hogy nem találtam a szöveges indokolásban egyetlenegy mondatot sem arra nézvést, hogy ez a két tétel, a gyes összege és a gyet mértéke miért csökkent ilyen mértékben ahhoz képest, amilyen tervezve volt.

Ezen túlmenően, azt hiszem, Mesterházy Attila képviselőtársam utalt már rá, hogy meglehetősen sok elektronikus sajtó foglalkozott a gyerekszegénység mértékével, annál is inkább, mert megint egy európai uniós vizsgálat került napvilágra.

(14.00)

Ennek van olyan eleme, ami újdonságként hat. Bizonyára ismeretes képviselőtársaim előtt is, hogy szegénynek minősül az a család, ahol a mediánjövedelem 60 százalékával nem rendelkeznek. Ez az egyik mutató, de most egy újabb szempontot is figyelembe vettek. Ahol a háztartás főfoglalkoztatásban az összes 8 órás munkában elvégezhető munka egyötödét se töltötte munkával (sic!), azokat is ebbe a kategóriába emelték be. És van 9 indikátor, ezt még annak idején a lakeni kongresszuson fogadtuk el, amelyben azt mérik, hogy ha négy ilyen indikátorral nem rendelkezik egy család, akkor egyértelműen szegénynek, sőt mélyszegénységben élőnek kell tekinteni. Ebben benne van a rezsitörlesztéstől kezdve a lakás megfelelő fűtésén keresztül a színes televíziótól a mobiltelefonig bezárólag. Nem sorolom föl mind a 9-et.

Na most, itt van még egy módszertani felvetésem, és mivel itt most szót kaptam, még el is mondom, bár lehet, hogy már egy kicsit idejét is múlt ez a módszertani megközelítés, már ami a 9 indikátorra vonatkozik. Mert mondjuk, 20 évvel ezelőtt még volt helye annak, hogy ha valaki nem rendelkezik telefonnal, azt bevettük ebbe a kategóriába. De nézzék, ma már olyan világot élünk, amikor, azt gondolom, gyakorlatilag mindenkinek van telefonja, és attól, hogy valakinek van telefonja, még éhezhet.

Ebből adódóan világosan látszik, hogy az Európai Unió tagállamai között csak Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Ha megnézzük a visegrádi országokat, akkor meg az látszik, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt években például a lengyelek olyan kormányzati intézkedéseket hoztak, hogy megfeleződött a gyermekszegénység Lengyelországban, vagy még talán nagyobb mértékben is, 60 százalékot javult a lengyel helyzet az elmúlt években. De nagyon-nagyon jó intézkedéseket hoztak a szlovák szomszédaink, és tradicionálisan Európában is az egyik legkisebb értékkel bír a gyermekszegénység ügyében például Csehország. Talán meg kéne nézni, hogy ők hogyan csinálják. Nem olyan nagy varázslás egyébként a gyermekszegénység mértékét leszorítani.

A másik: a nyugdíjkiadásokkal szeretnék néhány gondolat erejéig foglalkozni. A nyugdíjak kapcsán a reálpozíció, mondhatnánk, javult, mert a 0,1 százalékos reálpozíció-javulás is javulás. Ugyanakkor meg kell említsem, hogy a bérek növekedésével messze nem tart lépést a nyugdíjak növekedése. Ugyanis közel 6 évvel ezelőtt az előző Orbán-kormány áttért az inflációkövető nyugdíjemelés technikájára, és olyan helyzetet teremtett, hogy a nyugdíjak gyakorlatilag elszakadnak a bérektől.

Sőt, most újabban már egy másik tendenciát is lehet látni. Nemcsak a bérektől szakad el a nyugdíjak mértéke, hanem a nyugdíjasok táborában azok a nyugdíjasok, akik élvezhették az elmúlt két év reálbér-növekedésének kedvező hatását, és mondjuk, a jövő évben mennek el nyugdíjba, az előző két év reálpozíció-növekedését figyelembe véve ugyanazon szakmából, ugyanazon szolgálati idő mellett, sokszor ugyanarról a munkahelyről teljesen eltérő nyugdíjakat állapítanak meg számukra. Azért, mert az előző két év figyelembevételével, ahogy most számolgattuk, mintegy 27 százalékos különbség van, mondjuk, a múlt évben nyugdíjba vonult, ugyanazon szakmában és ugyanazon adó- és járulékfizetés mellett, és a között, aki jövőre megy el nyugdíjba.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik, amit meg kell említsek, már utaltam rá, hogy az átlagkereset és a nyugdíjátlag közötti arányok is borzasztóan eltorzulnak. Annál is inkább, mert a csereráta következtében azt kell figyelembe venni, hogy akik kimennek a nyugdíjrendszerből, akik elhaláloznak, és akik bejönnek a nyugdíjrendszerbe, lényegesen magasabb induló nyugdíjjal jönnek be, mint akik kimennek a nyugdíjrendszerből. Tehát itt is van egy ilyenfajta torzulás. A helyettesítési rátában is a nettó bérekhez viszonyított induló nyugdíjak nagyságában is vannak nagyon komoly differenciák.

Ahogy említettem, 2012 óta csak az inflációval növelt nyugdíjakról lehet beszélni, és ebben az esetben gyakorlatilag főleg a kisnyugdíjasok azok, akik megsínylik ezt a fajta politikát. Mert itt gyakorlatilag nem mond mást a kormány, csak azt, hogy kizárólag annyival emeli a következő évben a nyugdíjakat, mint amennyi a pénzromlás mértéke volt. Tehát ha valaki a múlt évben nyomorultul kevés nyugdíjból élt, az Orbán-kormány garantálja, hogy jövőre is nyomorultul kevés nyugdíjból fog élni, mert csak annyival növeli a nyugdíját, mint amennyivel a pénze romlott.

Na most, az előző években ugyan rendszerint alultervezték az inflációt, és volt egyfajta kiigazítás, de ezt közel sem szabad nyugdíjkorrekciónak nevezni, mert egyszerűen csak arról van szó, hogy az év végén, az 1-8 hónap átlagában a különbözetet a kormány egy összegben odaadja, ami egyébként törvényileg is jár ezeknek az idős embereknek vagy nyugdíjasoknak.

Kérem szépen, megnéztem tételesen az átlagos helyettesítési arányt a nettó bérek és az átlagos nyugdíj mértékében. 2015-ben, jól figyeljenek, ez a helyettesítési arány 67 százalékos volt, tehát a nettó bérek 67 százaléka volt az átlagos nyugdíj mértéke, és 2018-ban ez már csak 55 százalék lesz. Innentől kezdve, azt gondolom, érdemes azon lamentálnunk, hogy ebben a helyzetben igazából milyen is az a társadalompolitika, amit a nyugdíjasok irányába az Orbán-kormány közvetít, hogy mennyire igazságos egyáltalán ez a társadalompolitika és mennyire igazságos ez a nyugdíjpolitika.

Itt többen is utaltak arra, hogy hogyan bántak el a rokkantakkal, én erre nem akarok kitérni, hiszen most nem ezt a napirendet tárgyaljuk, mert ugye a zárszámadási törvény vitája van. De mégiscsak meg kell említenem, hogy a rugalmas nyugdíjbavonulási lehetőséget eltörölte az Orbán-kormány rapid módon, nincs most lehetőség se előrehozott öregségi nyugdíjra, se csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra, eltörölték a korengedményes nyugdíjat, korkedvezményes nyugdíjat, megszüntették egy másik törvénnyel a szolgálati nyugdíjat, és a világ szégyenére Magyarország az egyetlen ország, ahol nincs rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj.

(Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Arató Gergely váltja fel.)

Azt azért el kell ismerjem, hogy van olyan intézkedés, amit nem feltétlenül kellett a nyugdíjrendszerben benne hagyni, ilyen volt például a művésznyugdíj, mert olyan kevesen vették már igénybe, hogy az ő nyugdíjazásukat más aspektusból is meg lehetett oldani. Hozott is ilyen intézkedést egyébként két évvel ezelőtt még Balog miniszter úr idejében a kormány, és azt lehetett is támogatni. Mi magunk is egyetértettünk vele.

Na most, azért időzök csak itt, mert a közelmúltban, talán egy interpellációra adott válaszban a tárca említést tett arra nézvést, hogy milyen kevesen kapnak 28 500 forintos legkisebb öregségi nyugdíjat. Azt hiszem, a múlt évben talán 100 vagy 102 embernek állapítottak meg ilyen összeget. Itt nem erről van szó. Azt gondolom, hogy elvről van szó. Itt arról van szó, hogy ma Magyarországon közel 20 ezer olyan ember van, akinek a nyugdíja vagy a nyugdíjszerű ellátása nem éri el a 30 ezer forintot. 30 ezer forintot. Közel 20 ezer ilyen ember van.

Megnéztem, hogy 50-100 ezer forint között 590 ezren vannak, 1 millió 172 ezren vannak olyanok, akiknek 100 és 200 ezer forint közé esik a nyugdíja, 200-300 ezer forint között van 187 ezer ember nyugdíja, 300-400 ezer között 23 ezernek, és 500 ezernél több nyugdíjjal rendelkeznek több mint 600-an. Nagyon érdekes, hogy a 700-800-ra rá lehetett keresni, és ott 27-et dobott fel a gép, hogy pesti szlengben mondjam. De kérem szépen, amikor megnézzük a top10-et, akkor arról van szó, hogy több mint 2 millió forint a legmagasabb 10 nyugdíjjal rendelkező nyugdíjas átlaga, 2 millió 15 ezer forint az átlag.

Ebből nem nehéz kiszámolni, hogy itt több millió forintos nyugdíjak is vannak. De miért is? Mert a járulékplafon évekkel ezelőtt eltörlésre került. És ez megint torzítja azokat az arányokat, amelyek régebben megvoltak.

(14.10)

Hiszen volt egy járulékplafon évekkel ezelőtt, hatszázvalahány-ezer forintban volt meghúzva az a határ, ami fölött nem vették figyelembe a jövedelmet, és nem kellett utána járulékot fizetni, viszont cserébe nem is voltak több millió forintos nyugdíjak. Azt gondolom, az igazságtalanságnak ez a csimborasszója, hogy miközben nyolc éven keresztül egyetlenegy fillérrel nem emelkedett az öregségi legkisebb nyugdíj összege, aközben a járulékplafon eltörlésével meg lehetőséget teremtettek arra, hogy több millió forintos nyugdíjak is legyenek akkor, amikor tudjuk jól, hiszen van olyan szakmai szervezet, civil szervezet, amely a KSH helyett, a kormányzati statisztikai hivatal helyett elvégzi a létminimum-számításokat Magyarországon, és ebből pontosan tudjuk, hogy a nyugdíjasok kétharmada nem kapja meg a nyugdíjat, vagy körülbelül kétharmada az, aki nem kapja meg az átlagnyugdíjat, az átlag alatti nyugdíjjal rendelkezik, és azt is tudjuk, hogy az idősek társadalmában, a nyugdíjasok társadalmában a nyugdíjasok egyharmada a nyugdíjas-létminimum alatt él. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu