DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Megint én? (Felcsatolja a mikrofont.) Bocsánat! Elnézést! Köszönöm a szót, elnök úr, akkor folytatnám azt, amit az előbb nem tudtam befejezni. A telekommunikációs eszköz útján való meghallgatás: biztos mindenki értesült a médiában arról, hogy egy hajléktalannak a bírósági tárgyalása úgy zajlott, hogy bár egy épületben voltak, de az érintett elkövető elkövetőnek hívjuk nem ugyanabban a helyiségben volt jelen, ahol meghallgatták, ezért úgynevezett telekommunikációs eszköz útján hallgatták meg.

Meg kell mondjam önöknek, hogy ez elképesztően megalázó volt. Még a média közvetítésében is, én magam éreztem megalázva és szégyellve magam, hogy eljutottam 2018-ra, hogy azért, mert esetleg egy polgárnak nem babasamponillata van, és esetlegesen a fizikai állapota és mentális állapota nem oly kiváló, hogy ugyanabban a teremben lehessen, ahol az eljáró bírósági titkár meghallgatja egy eljárás keretében, hanem egy másik szobában ül, és televíziós kamerán keresztül tárgyalnak.

Az egyébként, hogy a közvetlenség elve minden peres eljárásban alapvető elv, ugye, erről nem kell beszélnünk. De hogy ezt megtesszük polgártársainkkal, hogy ilyen módon alázzuk meg őket, egyszerűen nem tudom elfogadni.

Persze, lehetséges az, hogy valaki tényleg távol van, és így egyszerűbb az eljárást lefolytatni, de pont azért, hogy ezek a megalázó helyzetek ne kerülhessenek elő, azt kértük a Belügyminisztérium képviselőjétől, hogy a telekommunikációs eszközt akkor lehessen alkalmazni, ha az érintett elkövető nem tiltakozik, tehát tiltakozhasson ellene, a másik pedig az, hogy ha ugyanabban az épületben vannak, nem lehet ezt megtenni. Nagyon kérem a kormányzatot, tegyék már azt meg, hogy nem alázzák meg az ilyen nehéz sorsú honfitársainkat, már csak azért is, mert egy keresztény ember ilyet nem tesz meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu