POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt napokban volt egy hétpárti egyeztetés a Belügyminisztériumban. Ha ön valóban foglalkozott volna ezzel a témával, akkor tudná, hogy ezen a hétpárti egyeztetésen többek között az ivóvízkutak bejelentésével kapcsolatos határidő módosítása is terítéken volt, és akik jelen voltak ott a hétpárti egyeztetésen, azok ezt a módosítást támogatták is.Az ivóvíz az emberi lét alapja, az egyik legfontosabb elem, ami az emberi életvitelhez szükséges. Nem véletlen az, hogy a kormány nagyon fontosnak tartotta azt, hogy Magyarországon minden háztartás lehetőség szerint ivóvízhálózatokba bekapcsolásra kerüljön. Ön azt mondta, hogy a háztartások 5 százaléka nem került bekötésre. Az ország területének 5 százalékán valóban nincs vezetékes ivóvízhálózat, de ez azt jelenti, hogy az ország lakosságának 98 százaléka az, aki közvetlenül eléri a vezetékes ivóvízhálózatokat.

Ez persze önmagában is jelzi a meglévő problémát, hogy a nem engedélyezett, illetve be nem jelentett kutak száma és a vezetékes ivóvízrendszerekbe be nem kötött ingatlanok száma között óriási a különbség. A lakosság birtokában lévő, be nem jelentett vízkutak döntő többsége ma Magyarországon elsősorban nem az ivóvíz-szolgáltatást szolgálja, hanem a kertekben felhasznált locsolóvizet szolgáltatja, hiszen ezeknek a kutaknak a nagy része egyébként a hagyományos ásott vagy gyűrűs kút, amelyek nagy része eleve nem is lenne alkalmas arra, hogy ivóvízként használják. De az tény, hogy Magyarországon az 1800-as évektől kezdve alakultak ki kutak, amelyeket részben ivóvíznyerésre, részben mezőgazdasági termelésre használtak. Vannak egyébként még fúrt kutak is, amelyek az 1800-as évek végén mindenféle engedélyezés nélkül készültek el.

Nyilvánvalóan van egy rendkívül fontos igény, azt gondolom, egy teljesen normális társadalmi igény, hogy Magyarország az ivóvízbázisát megvédje, és az ivóvízbázis védelme érdekében legyen belátható időn belül egy olyan konkrét nyilvántartás, amely alapján látható az, hogy az ivóvízbázis hol érhető el, hol termelnek ki vizet, mekkora mennyiségben termelnek ki vizet, és vajon van-e veszélye annak, hogy ezeket a vízkivételre használt műveket adott esetben sajnos ilyenre is van egyébként példa szennyvíztárolóként vagy szeméttárolóként használják. Ezért nagyon fontos az, hogy a kutak pontos helyzetét, kapacitását és a kutak fizikai megvalósulásának az állapotát valamilyen módon ellenőrizzük.

Felhívom képviselő úr figyelmét is, hogy ez a helyzet nem az elmúlt évben vagy évtizedben alakult ki, ez évtizedek óta egy folyamat. Nagyon sok kút épült meg akkor, sok kutat készítettek el, amikor ennek egyébként bejelentési kötelezettsége volt, de ezt a polgárok nem hajtották végre. Nyilvánvalóan ebből most feltorlódott egy jelentős problémahalmaz, amit mi mindenképpen meg fogunk oldani, úgy gondolom, és meg is tudunk oldani.

Az állami hatósági díjak elengedése lehetővé tette azt, hogy egészen pontosan a nyilvántartásba vételhez szükséges eljárás minél kisebb összegbe kerüljön, de valóban, a létesítmény műszaki felülvizsgálatának mérnöki díja rendkívül magas. Itt azt kell eldönteni, és azt gondolom, ez elsődlegesen nem pártpolitikai vagy politikai kérdés, hogy a műszaki létesítmény tényleges kialakításának a dokumentálása, magyarul a kút feltárása és a kút állapotának dokumentálása kötelezően része legyen-e a nyilvántartásnak vagy sem. Mert ha nem, akkor nyilván gyakorlatilag térítésmentesen vagy nagyon kis összegből megoldható a kutak nyilvántartása, viszont ennek hátulütője az, hogy a tulajdonos bevallása alapján kell elfogadni azt, hogy az a kút veszélyezteti-e az ivóvízbázist vagy sem. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a teljes műszaki feltárás megtörténjen, annak viszont egyértelműen ára van. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu