ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Mindig lenyűgöz, amikor az én munkásságommal foglalkozik, de önt nem ezért fizetik az adófizetők (Moraj a kormánypárti padsorokban. Dr. Rétvári Bence: Mindenkinek lehet hobbija!), hanem azért, hogy az oktatás ügyeivel foglalkozzon. (Az elnök csenget. Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Márpedig az ön szólamai nem vigasztalnak senkit, merthogy a tények azt mutatják, hogy a Gyurcsány-kormány idején az egész lakosság 4,2 százaléka volt felsőoktatási hallgató, ma meg 2,9 százalék. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!) Ez azt jelenti, hogy minden harmadik hallgató eltűnt a magyar felsőoktatásból, százezer diák. Tisztelt Államtitkár Úr! Ráadásul ezeknek a nagy része éppen a legszegényebb részekről hiányzik ma is.

Amit ön ezek után mond, az, ne haragudjon, egy súlyos tévedés, hogy finoman fogalmazzak, mert nem az akkori havi 6 ezer forintos tandíj tartotta volna távol a diákokat, amit visszakaptak volna ösztöndíjban, hanem az önök mostani sok százezres, sőt milliós tandíjai. (Kunhalmi Ágnes: Így van!) Mindez azonban arra nem válasz, hogy miért akarják adminisztratív eszközökkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) is, egy új numerus claususszal kizárni a szegény diákokat…

Forrás: parlament.hu