Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végtelenül kiábrándító gyakorlatilag a harmadik nap végén az egymás után sorjázó fideszes erőszakos előterjesztésekkel érdemben foglalkozni, megpróbálni komolyan venni azt, amit a szakmaiság köntösébe próbálnak bújtatni. Államtitkár úrral mélyen együttérzek, hiszen a szakmai felkészültségét őszintén tisztelem. Úgy gondolom, a héten már másodszor hozzák olyan méltatlan helyzetbe önt, hogy védeni kell a védhetetlent. Egyszer az azonnali kérdések vagy talán interpellációk óráján, de nyilván ez vélemény, és engedje meg, hogy ez legyen a véleményem önről; most viszont egyértelműen szakmai köntösbe próbálnak bújtatni egy olyan javaslatot, amely egész egyszerűen más korszakokat idéz, olyan korszakokat, amely az én családomat személyesen is meghurcolta. Én nem akarok kommunizmust többé, és bolsevik hozzáállású javaslatokat sem kívánok mélyen tárgyalni. Egész egyszerűen közgazdászként elképesztőnek tartom azt az ocsmonda versenytorzítást, amivel a Fidesz-KDNP Magyarországon most már nem az első iparágban foglalkozik, és patrióta magyarként, akihez egyébként a protekcionista gazdaságpolitika abszolút közel áll, is elfogadhatatlannak tartom azt, ami itt történik, meg is mondom, hogy miért. Mert egy tipikus magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozást menedzselő magyar embert ez a csomag, ez a paksaméta még mélyebben kizár, kilök, ledózerol, az árok szélére lök, és kizár abból a körből, ahol bármiféle hozzáférése lehetne komolyabb beruházások akár csak beszállító, akár csak kivitelező munkálataihoz. Tehát kimondottan egy magyarellenes javaslatról beszélünk, amely tipikus magyar élethelyzetekben dolgozó mikro-, kis, közepes méretű vállalkozást menedzselő magyar emberek ellen hat.Egyáltalán nem véletlen a szakértők, szakemberek azon véleménye, amely szerint ezzel az átalakítással a nagyobb magyar hátterű vállalatok kerülhetnek az eddiginél is kedvezőbb helyzetbe. Én egyébként örülök, hogy nem külföldi és nem multinacionális közületek. E tekintetben biztos, hogy van egyetértés közöttünk. De hogy egy nagyon szűk, oligarchákból álló kör tud mindenféle pozíciót megszerezni Magyarországon, nemcsak most kontraproduktív. Egyikük sem gondolhatja komolyan, hogy ez így marad. Nem gondolhatják komolyan, hogy 2030-ig, 2040-ig mindig Fidesz-KDNP-kormány lesz, és következmények nélkül megúszhatják ezt az őrületet! Ez egész egyszerűen elképzelhetetlen! Úgy viselkednek, mintha nem lenne jövő. Úgy viselkednek, mintha ennek az egésznek, ami most zajlik, nem lenne vége egyszer, márpedig a világban minden ciklikus módon történik, és így is működik. A politikai életre ugyanez igaz. Én sem vésem kőbe, hogy örök életemben a magyar parlamentben szólalhatok fel, hanem megtiszteltetésnek veszem nap mint nap, aztán meglátjuk, hogy meddig tart ez a csodálatos kirándulás.

De visszatérve a javaslathoz, az, hogy a tervezéstől a minőség-ellenőrzésig lényegében mindenfajta funkciót megpróbál Magyarország Kormánya átvenni, ez nem csak versenytorzító, ez az esetek többségében és egyébként a nemzetközi piacon is az esetek döntő többségében, szinte minden esetben az árak emelkedéséhez vezetett. Nem akarom még egyszer felemlegetni a szemétdíjbeszedést, relatíve késői órán vagyunk a vitanap kezdetéhez és az egész héthez képest, de azt tényleg nem lehet nem látni, hogy egyszerűen nem engedik, hogy a NER-en kívülre guruljon akár csak az aprópénz is. Ha végignézzük, mondjuk, a 2020-2026-ig tervezett nagy projekteket, amelyek itt előttem fekszenek, akkor nemcsak a Liget Budapestet látjuk, hanem az új Nemzeti Galériát, a Városligeti Színház és a régi Közlekedési Múzeum épületének rekonstrukcióját, a Pénzügyminisztérium régi-új épületének kialakítását, a Hungexpo-fejlesztést és még egy 20 ezer férőhelyes arénát sportoló emberként is vannak fenntartásaim ezen arénával szemben , a Kvassay-zsilipnél az új atlétikai stadiont, és folytathatnánk a sort a déli városkapu beruházásával és egyebekkel.

Tökéletesen látom, hogy szűkíteni akarják a kört, és azt is látjuk, hogy kezdődő vagy fejlődő diktatúrákban mi szokott a következő lépésként előfordulni, hogy a körön belül lévő oligarchák elkezdik majd egymást gyilkolni a falatokért. Tehát a történelem ismétli önmagát. Önök sem tudják kivonni magukat ez alól, de nem kéne hogy ez erre menjen. Az önök kormányának megvan a felhatalmazása ahhoz, hogy a nemzet javára szolgáló javaslatokat vigyenek keresztül. Hogy konkrét kérdésekkel is gazdagítsuk ezt a vitát, adódik az, hogy mennyi forrást kívánnak elkülöníteni erre a célra, tehát az úgynevezett ügynökségük felállítására. Engem az egy kicsit megnyugtat, hogy a mélyépítési beruházásokat egyelőre kifelejtették ebből a javaslatból, bár nyilván lesz vagy lehet ennek egy párja, így metró-, mélygarázs-, alagút- és egyéb beruházások tekintetében vélhetően hasonló módszertan fog keresztülmenni.

Államtitkár úr, egy szakmai kérdés is legyen a végén: ezt a nagyon erős beruházási központot vajon ki fogja felügyelni? Mert ha azt mondjuk, hogy ön, akkor ön szakmailag bírja a bizalmamat, viszont politikailag egy olyan pártcsalád része, amely már nem tudja ezt a bizalmat kivívni magának, ily módon adódik a kérdés, hogy ki lesz az, aki a felügyeleti jogokat gyakorolja, és mennyiben bízhatunk mi abban, hogy ez a felügyelet valódi, erélyes és erőteljes lesz.

Azt is látnunk kell, hogy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások helyét meg kell találni, ezért én azt a konkrét kérdést szeretném önöknek szegezni, hogy mondják meg, hogy a beszállítói láncon belül hogy tud értékesebb helyre kerülni egy tipikus magyar élethelyzetben lévő magyar kisvállalkozás.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu