Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kihasználom a kegyelmi pillanatokat, amíg képviselőként még arról beszélhetek, amiről szeretnék beszélni; hiszen bár Fidesz-KDNP irányból már érkezett nyomás azt illetően, hogy ezt ne tegyem, szerencsére érdemi fizikai presszió nem, és amíg ez nem érkezik meg, addig az általános vita kereteit nem túlfeszítve, de igenis arról fogok beszélni, ami a lényeg ezen javaslattal kapcsolatban. Említettük azt a két paragrafust, amit szerintem minden ellenzéki párt és minden józanul gondolkodó magyar kifogásolni fog. Kormányzati reakciót e tekintetben még nem hallhattunk, nyilván majd a zárszóban lesz elintézve mindez másfél mondatban, ahol már nem tudunk reagálni erre. Nem annyira úriemberhez méltó magatartás ez, de nem kívánok minősítgetni.

Viszont a letelepedésikötvény-program kapcsán, amit most egyébként találó a kifejezés, hogy valamelyest újra akar nyitni a kormányzat, el kell hogy mondjam önöknek, hogy elképesztő visszásságok tapasztalhatók, és nem mehetünk el ezek mellett szó nélkül. Pontosan a 30. § az, amely az érintettséget kifejezi a mostani javaslat és a letelepedésikötvény-program között. Tehát elég nehéz lenne belekötni abba, hogy az ellenzéki képviselő miért beszél erről.

Szeretném azt is elmondani, hogy volt kötvénykonstrukció más országban is, igen. Például előfordult az, hogy egy ország nehézipara bedőlt, és megpróbálták arra presszionálni a külföldi tőkét, a külföldi cégeket, hogy nehézipari befektetéseket hozzanak, mondjuk, letelepedési jogért cserébe; máshol az ingatlanfejlesztések jártak ugyanígy, tehát adott esetben egy-egy bedőlő vagy bedőlni látszó iparágba próbálták a működő tőkét bevonzani.

Olyan, ami Magyarországon történt, lényegében sehol nem volt tapasztalható, hiszen ezen országokban az a jellemző, ahol az említett példákat felsoroltuk, hogy az érintett államok közvetlenül igyekeznek kapcsolatba kerülni azokkal, akik letelepedési kötvényt vásárolnának. Magyarországon ezzel szemben öt közvetítő céget nevezett ki Magyarország Kormánya. Ezt a Gazdasági bizottságon, annak fideszes többségén keresztül tette. Ebből az ötből bizony négy valamely offshore-paradicsomban bejegyzett társaság volt. Itt volt az említett kajmán-szigeteki is, amelyről már beszéltem.

El kell hogy mondjuk: nettó 30 milliárdos veszteség abból származott a magyar költségvetésre nézve ebből a konstrukcióból, hogy bizony már 2015 megfelelő hónapjai óta a nemzetközi pénzpiacokon egy egyszerű, sima kölcsön felvételével kedvezőbb feltételeket érhetett volna el Magyarország, mint hogy kötvények után öt éven keresztül 2 százalékos kamatot fizessen.

Tökéletesen átlátható helyzet az, hogy a magyar költségvetést ezen a téren milyen és mennyi kár érte. Értetlenül állok az előtt, hogy kormányzati szinten meg sem próbálják magyarázni ezt a bizonyítványt. Teljesen egyértelmű korrupciós mechanizmusokkal fűszerezett valamiről van szó. Európában ilyen példa nem ismeretes.

Még egyszer hangsúlyozom, ott az a jellemző, hogy az érintett állam vagy ügynöksége vagy irodája közvetlenül igyekszik kapcsolatba lépni azokkal, akiket itt most a 30. § ebben a javaslatban gyakorlatilag visszahozna, hiszen olyan harmadik országbeli állampolgárokról beszélt, akiknek beutazásához, tartózkodásához állítólagos magyarországi befektetéseire tekintettel fűződik érdek.

Ez tehát számomra tökéletesen elfogadhatatlan. A 30. § annak nyit ki kaput, amit gyakorlatilag már megszüntettünk Magyarországon. Nagyon bíztam abban, hogy a felfüggesztés a végleges kivezetéssel lesz egyenértékű, de úgy látszik, hogy a kötvénykonstrukcióhoz hasonló metodikát mindenképpen bele akar erőszakolni a magyar nemzetgazdaságba ez a kormány, éppen ezért mondom azt, hogy a javaslat ezen szakasza tökéletesen elfogadhatatlan. Márpedig ha ezt nem tudjuk elfogadni, az egész csomaghoz sem adhatjuk támogatásunkat anélkül, hogy ezen ne változtatna a kormányzat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu