ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök elárasztották az országot ismét óriásplakátokkal, ahol a kormány szédületes munkasikereiről értesülhetünk különböző hamis statiszták segítségével. Sajnálatos módon azonban egy óriásplakátot elmulasztottak kiragasztani, ami arról szólna, hogy a kormány tényleg egyedülálló módon, és ebben az egyben valóban csodálatos eredményeket elérve és nagyszerű kreativitást felmutatva, forradalmasította a szervezett bűnözés, a fehérgalléros bűnözés világát.Azt kell önöknek mondanom, hogy ezen a területen az önök fantáziája kifogyhatatlan, mindig vannak új és új ötleteik. Az előttünk fekvő törvényjavaslatok lényegében nem másról szólnak, mint egy egészen újfajta lopási forma bevezetéséről, amit nevezhetünk nagy egyetemrablásnak. Mert miről szól ez a törvényjavaslat? Lényegében arról, hogy fognak egy állami egyetemet, egy jól működő, elismert egyetemet, ezt elveszik a hallgatóktól, elveszik a köztől, privatizálják, magánintézményt csinálnak belőle. Mégpedig sajátos módon olyan magánintézményt, ahol azért az önök érdekei, a kormány érdekei érvényesülnek. Mindent a kormánynak, semmit a hallgatóknak és semmit az oktatóknak. Erről szól ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel, a hallgatókkal. Miről szól az önök csodálatos modellje? Persze nehéz megmondani, mert összevissza hazudoznak ebben a kérdésben; miniszter úr is nagyon távol merészkedett a valóság talajától a mostani hozzászólásában, amikor arról beszélt, hogy majd lesz itt ösztöndíjrendszer, és észre sem fogják venni, hogy mi történt meg mi változik. Ki kell nyitni a törvényjavaslatot és el kell olvasni. Miről szól ez a törvényjavaslat? Ez arról szól, hogy a hallgatóknak semmilyen garancia nem jár. Nem vonatkoznak rá a felsőoktatási törvénynek azok a szabályai, amelyek a felvételre, az ösztöndíjas helyekre vonatkoznak. Mi van helyette? Brutális tandíj. Az van helyette, hogy akármekkora tandíjat kiszabhat az intézmény; egyáltalán nem irreálisak azok a többmilliós tandíjak, amikről miniszter úr beszélt, már Hiller miniszter úr, aki oktatási miniszter volt valaha, beszélt erről a dologról. Ezek egyáltalán nem irreálisak, jönnek a többmilliós tandíjak, és a hallgatók számára semmilyen garancia nincs az ösztöndíjakra. Ezt majd az alapítvány egyszer eldönti, majd, ha a kormány köt megállapodást az alapítvánnyal, akkor majd esetleg ebben megegyeznek, vagy nem. Ennek nem látjuk semmilyen nyomát a törvényben, nincs erről semmilyen elképzelés.

Hozzá kell tennem, hogy az intézmény kancellárja, aki az önök bűntársa ebben a bűntettben, már őszintébben beszél miniszter úrnál, mert ő már elismerte azt, hogy növekedni fog a fizetős külföldi hallgatók aránya, meg fog fordulni a mai arány a fizetős és a nem fizetős hallgatók között, és teljesen világosan leleplezte, hogy mi ennek a történetnek a célja. Az, hogy létrehozzanak egy olyan egyetemet, ahol majd beszedik a hallgatóktól a tandíjat, keletkezik egy csomó pénz, amit majd jól eldugnak ebbe az alapítványba.

Ez nem annyira kreatív, ezt önök már kipróbálták a Magyar Nemzeti Bankban, emlékszik: elvesztette közpénzjellegét. Erről van most is szó, azon agyalnak, hogy hogyan veszítse el a Corvinus, az állami intézmény a közt szolgáló intézmény jellegét. Ez az önök célja. Tehát a hallgatóknak innen kezdve nem jár semmi törvény szerint, innen kezdve majd kegyként adhatja az alapítvány, amit persze alapítóként a kormány gondosan kézben tart, teljesen szembemenve az alapítványi rendszer lényegével, aminek épp az a lényege, hogy elválik egymástól az alapító és az alapítvány, hanem létrehoznak egy olyan intézményt, ahol a kormány lényegében maga dönti el, hogy mit csinál, mindenfajta nyilvános és törvényhozási kontroll nélkül. A pénz dől, azt csinálnak vele, amit akarnak.

Hiller képviselő úr már emlegette az ingatlan vagyont. Nyilvánvaló, hogy miről van szó. Valaki majd jól megszedi magát azzal, hogy megveszik PPP-ben az ingatlant, aztán majd valaki azzal is jól megszedi magát, ha pár év múlva eladják. Arról szól, hogy hogyan lehet ellopni, kivinni ezt a vagyont a közszférából. Semmi másról.

Az várható tehát az oktatókra (sic!), hogy kiszorulnak a Corvinusról. De hát ez nem újdonság, ez az önök oktatáspolitikájának lényege. Ezért csökkentették le a tankötelezettség korhatárát és löknek ki minden nyolcadik diákot, megfelelő végzettség, bármifajta iskolai végzettség vagy szakképzettség nélkül az utcára, és tesznek tönkre egész életükre. Ezért van az, hogy folyamatosan csökkenteni akarják az érettségit adó középiskolába járók számát. Ezért tették tönkre a szakközépiskolát. Ezért fokozták le a szakmunkásképzést, a szakiskolát. Ezért silányítják el az általános képzést az intézmény minden fokán. Ezért verték le a viszonylag elfogadható Nemzeti alaptantervet és állítanak a helyére egy bürokraták által írt szörnyűséget.

Ezért van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlésben, ugyan Kiss úr nem szívesen hallja ezt, de az Országgyűlésben fogadták el azt a törvényt, amivel a magyar diákok többségét kizárják a felsőoktatásban való továbbtanulásból azzal, hogy előírják a nyelvvizsgát, de nem teremtették meg a közoktatásban a nyelvoktatás feltételeit. Sőt, a középiskolák jelentős részében csökkentették a nyelvórák számát és a nyelvoktatásra rendelkezésre álló forrásokat. Persze akkor lehet utána kéthetes jutalomutakat fizetni, csak az a kérdés, hogy erre a pénzre nem lenne-e szükség inkább arra, hogy minden iskolában minden egyes diák normális nyelvoktatást kaphasson és nyelvoktatásban vehessen részt.

Lezárják tehát a Corvinus kapuit a magyar hallgatók előtt, lezárják a Corvinus kapuit különösen azok előtt a hallgatók előtt, akik nem valamilyen tehetős fideszes családból jönnek, hanem egyszerű magyar polgárok gyerekei, és helyette fizetős külföldi diákok számára nyitják meg ezt az egyetemet.

Mi történik az oktatókkal? Ezt elmondta őszintén miniszter úr. Mi fog történni? Az fog történni, hogy elvesztenek minden olyan védelmet, amit a közalkalmazotti státusz jelent, elvesztenek minden olyan jogot, amit az intézményirányításban eddig élveztek, és helyette sima munkavállalókká válnak. Olyan munkavállalókká, akikről tudjuk, hogy önök mit gondolnak, hiszen a nyakukba szakították a rabszolgatörvényt. Ugyanez a rabszolgasors vár az egyetemi oktatókra is. Rájuk is érvényes lesz az, hogy nem érdeklik a családok önöket, nem érdekli a tiltakozás, önöket csak az érdekli, hogy hogyan lehet a magyar munkavállalókat minél jobban kiszipolyozni.

A rabszolgatörvény tehát ki fog terjedni most már ezekre a munkavállalókra, az egyetemi oktatókra is, rájuk is a 400 óra túlmunka vár ingyen és a jogfosztás. Ebbe mi soha nem fogunk beletörődni, és ahogy tiltakozunk a rabszolgatörvény ellen is mindig, mert egy hazafi nem nyugodhat bele abba, hogy az országban dolgozó embereket megalázzák, zsarolják, megfosszák a jogaiktól, hasonlóképpen nem fogunk belenyugodni az egyetemi világban dolgozó oktatók esetében sem ebbe.

Volt képe miniszter úrnak egyetemi autonómiáról beszélni, miközben ez a javaslat újabb komisszárt ültet az egyetem nyakába, most már nem egy komisszár lesz, nem egy felettes, a kancellár, lesz egy elnök is. Elnök, titkár, jegyző jól eljátszogatnak, a lényeg azonban az lesz, és a kancellári rendszer szakmai kudarca ezt bizonyította be, hogy egyetlen dologra jó csak ez a rendszer, hogy a kormány akaratát keresztülvigyék a felsőoktatás leépítésére, hogy ne tiltakozzanak az egyetemek a forráskivonás ellen, hanem a kancellárok rossz rendőrként verjék keresztül a leépítéseket. Erről szól az ELTE története, ahol elküldenek olyan oktatókat, akik pótolhatatlanok, és tönkretesznek olyan képzéseket, amelyeket egy önök után jövő hazafias és felelős kormány majd évtizedek alatt tud csak helyreállítani.

(11.10)

Ahogy az ELTE-s leépítés jelenti, mutatja meg azt, hogy mit terveznek önök az állami felsőoktatásban, ugyanezt akarják a Corvinusban is végrehajtani, csak nagyobbakban. Ahogy jól látható módon miniszter úrnak a szeme előtt, ha tudásról, oktatásról, tudományról van szó, akkor csak a dollárjelek ugrálnak, csak a pénzügyi szempontok vannak jelen, ez fog történni a Corvinusszal is. Azok az oktatók és azok a képzések maradhatnak, amik pénzt termelnek a gazdáknak, önöknek, és azoknak az oktatóknak pedig, akik olyan területtel foglalkoznak, ami az országnak hasznos, a köznek hasznos, azoknak nem lesz helye ebben az új, privatizált üzleti modellben.

Mi a helyzet a vagyonnal és a finanszírozással? Az látszólag nagyon szép modell, hogy majd berak az állam egy részvényvagyont, és majd abból gazdálkodik az egyetem. Egészen a következő válságig, amíg ennek a vagyonnak van reálhozama. Hogy utána mi van, azt persze nem tudjuk, akkor majd valahogy lesz. Merthogy egyébként nincs finanszírozási kötelezettség. Tehát az után a hallgató után, aki innen kezdve a Corvinusra jár, az állam nem ad finanszírozást. Oldja meg maga! Ugye, azt írják, hogy majd köt vele szerződést a kormány. Hát, ha akar! Ha nem akar, akkor meg nem köt vele szerződést. Ha önök úgy gondolják, hogy a Corvinus teljesíti az önök parancsait, akkor kap állami pénzt, ha nem úgy gondolják, akkor nem kap állami pénzt. Csakhogy a közintézményeknek, a közszférának épp az a lényege, hogy kiszámítható módon az ország érdekében működik, és nem az éppen aktuális kormány aktuális ötletei alapján.

Ugyanakkor persze ott van az önök szeme előtt a nagy lehetőség: ott van az ingatlan vagyon, ott van a felhalmozott tudás, az ehhez tartozó jogok. Ezeknek a kezelése innen kezdve teljesen átláthatatlanná válik. Innen kezdve ez a történet arról szól, hogy majd ott lehet ebben az alapítványban ezt is, azt is, adjuk, vesszük, intézzük, és arról, hogy önök hogyan intézik az ilyeneket, arról van mindannyiunknak tapasztalata. Tudjuk, hogy hogyan megy ez, amikor önök állami vagyont kezelnek, hogyan veszti el közpénzjellegét, hogyan alakul át magánvagyonná, tudjuk, hogy ki fogja majd egyébként megnyerni a közbeszerzéseket vagy beszerzéseket az önök magánegyetemén. Láttuk, meg kell nézni, ott a nagyszerű példa: hogyan működnek a Magyar Nemzeti Bank alapítványai. Azt, amit ott kipróbáltak viszonylag kicsiben, azt akarják itt megcsinálni nagyban. Már az sem volt kicsi… Szóval, még egyszer nagyban meg szeretnék csinálni, úgy látszik, ott már fogytán a forrás, kell az a forrás is, ami a képzésben van, kell az a forrás és az a presztízs, ami a Corvinusban van.

Értem persze azt is, hogy önöket bántja, hogy miközben elüldözték a CEU-t sikeresen Magyarországról, miközben tönkretettek egy olyan egyetemet, amely valóban jó nevű volt, az önök kísérletei arra, hogy saját egyetemet, kis háziegyetemet meg házi-felsőoktatást gründoljanak, az nem volt valami nagy siker, hogy finoman fogalmazzak. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai által összehozott felsőoktatási intézmény nem emelkedett a világ legnagyobb közgazdasági iskoláinak a szintjére, pedig a Nemzeti Bank elnökének önbizalma alapján azt vártuk, hogy az ő forradalmi nézetei majd fel fognak repülni az égbe. De úgy tűnik, hogy sajnos a világ értetlen része a közgazdaság-tudománynak azt a kevésbé unortodox részét, amit a Corvinuson tanítanak, többre tartja, mint azt, amit a Matolcsy-féle főiskolában tanítanak.

Létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, teletömték pénzzel a janicsárképzőt, ott telt kampuszra jó randa lett, de ez egy más kérdés , ott telik jó fizetésekre, sok oktatóra. Csináltak neki állami monopóliumot a közigazgatásban csak nem bír színvonalas egyetem lenni, csak nem látom azt, hogy valami elképesztően jegyeznék a Közszolgálati Egyetemet a világ nagy intézményei között. Hát, ez nem jött be, nincs meg hozzá a tehetség, meg tudják, a tudomány és a felsőoktatás természete olyan, mint valami más, hogy utasításra nem megy, tehát nem lehet úgy kormányzatilag elrendelni, hogy legyenek nagyszerű egyetemek.

Ahhoz nem elég az ellopott közpénz vagy a kiemelt kormányzati támogatás sem, mert ugye ahhoz szabadság kell, kreativitás kell, önállóság és kritikai szellem. Csupa olyan dolog, ami önöktől nagyon távol áll. Nem sikerült hát létrehozni saját egyetemet. Akkor mi a megoldás? Ha nem, a Pásztor fiúktól meg lehet tanulni: akkor einstandolni kell egyet. Nézzük meg azt, hogy melyik az az egyetem, ami egyébként viszonylag jó színvonalú, amire vannak hallgatók, magyarok és külföldiek is, aminek van presztízse. Itt van a Corvinus, ráadásul azért ott még vannak olyanok, akik néha megkérdőjelezik a kormány tekintélyét vagy közgazdasági döntéseit, olyan egyetemioktató-szerűen, értelmiségiszerűen működnek, azokkal sem árt leszámolni, itt a nagyszerű lehetőség: vigyük haza a Corvinust! Csináljunk belőle saját magánegyetemet, égessük el azt a hírnevet, amit a Corvinus összegyűjtött az elmúlt évtizedekben, hátha sikerül most létrehozni egy világszínvonalú egyetemet! Most szólok önöknek: nem fog sikerülni. Nem fog sikerülni, mert az önök által odaültetett elnök meg kancellár attól még nem fog érteni ehhez a dologhoz, attól még nem lesz egy hiteles oktató, hogy fognak neki pénzt adni.

Az a függőségi viszony, amiben önök tartani fogják ezt az egyetemet, az kizárja azt, hogy ez egy igazán színvonalas, jó intézmény lehessen. De persze majd el lehet mondani, hogy mégiscsak van egy olyan intézmény, amit mi hoztunk létre, és milyen színvonalas.

Azt kell mondanom önöknek, hogy lényegében ez nem szól másról, mint hogy önök megölik a Corvinust mint állami egyetemet, és utána kirabolják a hulláját. Azt kell mondanom, hogy ez szégyen a magyar felsőoktatásra, és szégyen mindazoknak, akik ebben részt vesznek.

Összefoglalóan azt tudom önöknek elmondani, hogy ez a törvényjavaslat semmi másra nem jó, mint arra, hogy tovább növelje a kirekesztést, a szegregációt a magyar oktatási rendszerben, hogy távol tartsa a kevésbé tehetős magyar diákokat a Corvinustól. Arra, hogy lehetetlenné tegye azt, hogy az oktatás segítségével emelkedjenek fel a magyar gyerekek, a magyar diákok.

Ez a törvényjavaslat nem jó másra, mint arra, hogy a Corvinus oktatóit is kiszolgáltatott rabszolgastátuszba taszítsák, hogy velük szemben is érvényesítsék azt a könyörtelen politikát, amit minden magyar munkavállalónak el kell szenvednie önöktől. És ez a javaslat nem jó másra, mint hogy elrabolják a Corvinus hírnevét és vagyonát, és ezt a saját céljaikra használják föl.

Az európai magyarok nem kérnek ebből a felsőoktatáspolitikából, a magyar hazafiak nem kérnek a magyar felsőoktatás tönkretételéből, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni, és jobban tennék, hogyha azonnal visszavonnák, és szakmai alapon egy új javaslatot dolgoznának ki. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu