SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtott törvénytervezet önmagában nem indokol hosszú vezérszónoki felszólalást, hiszen alapvetően európai uniós jogharmonizációs elemeket tartalmaz, tehát a hozzászólásomat itt akár most be is fejezhetném viszont nem teszem. Azért nem teszem, mert az utóbbi időben azt látjuk, hogy a klímaváltozásban láncreakció-szerű változások indultak meg, nagyon gyors változások, és minden egyes alkalmat meg kell ragadni itt az Országgyűlésben, hogy ennek a kérdésnek a fontosságáról, az ehhez kapcsolódó faladatokról beszéljünk. Tehát nem lehet ugyanabban az ütemben, mint ahogyan korábban volt, és azt hiszem, erre nagyon jó példa a párizsi klímamegállapodás és az azóta eltelt időszak.Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2015-ben Párizsban még azért az alapvető mondás az volt, hogy a hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fok növekedésen belül maradjon, és a kívánatos cél a 1,5 Celsius-fok. Viszont utána nem sokkal megjelenet az IPCC-nek, az ENSZ kormányközi éghajlatváltozási testületének a jelentése, és az már nem a 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésről beszélt, hanem bizony nemkívánatos célnak, hanem az elérendő célnak a 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést jelölte meg.

Nagyon komoly és súlyos következtetések olvashatók ki ebből a jelentésből, mert ebben a jelentésben szerepel, hogy 10-12 éven belül nagyon radikális lépéseket kell megtenniük a kormányoknak, és nemcsak a közvetlen éghajlatváltozási, -védelmi feladatokban, hanem ráirányítja arra is a figyelmet, hogy ennek az okai valahol ott a gazdaságban, a mindennapi fogyasztási-termelési mintázatokban vannak, és ezeket a lépéseket meg kell tenni.

Húzhatjuk-halaszthatjuk, de ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket, ki fogják kényszeríteni egyszerűen azok a változások, amelyeket egyébként már Magyarországon is megtapasztalhatunk. A másik ilyen tényező, hogy tudjuk azt, hogy Magyarország itt a közép-kelet-európai régióban az éghajlatváltozásnak az egyik legjobban kitett ország, tehát ezért is nagyon komoly feladataink vannak ezen a téren.

Azt is el kell mondani, hogy én örülök annak, hogy az Európai Unió itt a klímapolitikai célok szigorításában és az ezzel kapcsolatos feladatok összegyűjtésében, teendőiben élen jár. Ha tehát megnézzük az ENSZ-folyamatot, akkor az Európai Uniónál nem lehet azt mondani, hogy a végén kullog, hanem igyekszik folyamatosan ambiciózus célokat megfogalmazni.

Viszont azért itt szeretném felhívni arra a kormány képviselőinek figyelmét, hogy az a magatartás, ahogyan az Európai Unió szigorúbb klímapolitikai céljai megfogalmazásához viszonyulunk, az nem szerencsés Magyarország vonatkozásaiban. Én értem, amikor a kormány azzal próbálja indokolni, hogy Magyarország erősen függ az autóipar teljesítményétől, és esetleg Brüsszelben az autóipar érdekeiért kell lobbizni, amikor ellene beszélünk az ambiciózus klímapolitikai céloknak, de be kell látni azt, hogy a magyar gazdaságra a klímaváltozás is nagyon komoly negatív hatással kapcsolódik vissza. Éppen ezért nagyon remélem, hogy a kormány ezen a téren ezt végiggondolja és itt változtatni fog.

És most kénytelen leszek a kritikáinkat elmondani, és azt is megígérem a kormánynak, hogy amíg nem látom azt, hogy tényleg érdemi változások indulnak, mindaddig ostorozni fogom a kormányt ezen a területen, hogy mi maradt el, mi mindent nem csinált meg, és mi a kevés arra, ami megfelelne azoknak a feladatoknak, amiket végre kellene hajtanunk. Tehát sajnos azt tapasztaljuk, hogy az igyekezet hiányzik a kormányból, hogy megfeleljünk ezeknek a klímapolitikai gyors változásoknak, és sajnos emögött azt látjuk, hogy napi hatalmi harcok és haszonszerzés is megfogalmazódik, pedig sorsdöntő kihívás a klímaváltozás.

Nem is igazán érthető az sokszor, hogy végül is a mi döntéshozóink itthon, Magyarországon nem értik vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy a késedelem történelmi súlyú, és hogy kiemelt a felelősség az ország és a lakói felé, és hogy igen, a magyar döntéshozóknak, a magyar kormánynak szembe kell nézni a kormány legnagyobb kihívásaival. Sajnos, nem elfogadható példák vannak.

Az én számomra elképesztő, hogy amikor a miniszterelnök urat megkérdezi a sajtó, hogy mennyire tartja fenyegetőnek a klímaváltozást, akkor órákkal később annyit válaszol, hogy én teljes mellszélességgel a köztársasági elnök úr mögé sorakozok fel klímaváltozás ügyben. Ki kell mondani, hogy ez nagyon kevés.

Szeretném megjegyezni, hogy egy ilyen ügyben egy miniszterelnöknek nem a sajátos feladatkört ellátó köztársasági elnök mögé, hanem a végrehajtó hatalom birtokosaként legalább, minimum mellé kellene felzárkóznia, és tennie kellene, amit kell. A kormány ezzel szemben nagyrészt és most idézek a múltból elfelejtette végrehajtani az első nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, majd kényszerből, többéves halogatás után végül is benyújtotta, majd az Országgyűlés elfogadta a második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát.

(13.00)

De azért azt is tudjuk és ezt is elmondtam már többször , hogy ez a stratégia néhány elemében már most elavult, sőt akkor elavult volt, amikor benyújtották, és hogy továbbra is csak cselekvési irányokat jelöl ki, konkrét célok, intézkedési javaslatok, felelősök és források nélkül.

A második NÉS-hez kapcsolódó határozat persze legalább kimondja, hogy a stratégia elfogadását követő hat hónapon belül azt követően háromévente a kormány dolgozzon ki éghajlatváltozási cselekvési tervet. Nos, március idusa is már elmúlt, a cselekvési terv konkrétumairól pedig itt azért nem sok hírt hallunk az Országgyűlésben. De van arról szó, hogy egy most februári kormányhatározat egyértelműen megfogalmazza azt a célt, hogy 2030-ra Magyarország Európa öt legsikeresebb országa közé kerüljön, és akkor most itt idézek: „A forrásfelhasználás elsődleges célkitűzése, hogy növekedjen Magyarország gazdasági és társadalmi versenyképessége. A rövid távú nemzetgazdasági hatások elérése mellett fokozott jelentőséget kell hogy kapjanak a hosszabb távú hatékonyságnövelési, üzletikörnyezet-javítási, kapacitási és emberi életminőséget javító hatások.” De a célok között a klímaváltozás megfékezése, az alkalmazkodás érdemben nem jelenik meg.

A kormányhatározat értelmében a tervezés ütemezésében fontos mérföldkő, hogy az innovációért és technológiáért felelős miniszter 2019. május 31-ei határidőre, a „nemzeti fejlesztés 2030 országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció” folyamatban lévő felülvizsgálatával összhangban, dolgozza ki a 2021-2027 közötti kohéziós célú uniós támogatások felhasználására irányadó legmagasabb szintű nemzeti tervezési dokumentum tervezetét, amelyben az érintett miniszterek bevonásával tegyen javaslatot a programok közötti forrásmegosztásra.

Igazán szeretném, tisztelt képviselőtársaim, megtudni, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét célok, intézkedések, felelősök és források hogyan jelennek meg akkor, amikor a cselekvési terv később készül el, mint ahogy ezeket a pénzeket leosztják. Tehát ugye később lesz majd egy cselekvési terv, forrás nélkül, mert a forrásokat már előbb elosztották.

És sok más kérdés is van itt a klímaváltozással összefüggésben. Kérdezem újra, hogy hol késik az országos, a lakossági épületállomány korszerűsítését támogató épületenergetikai program, mert ebben a pénzügyi időszakban az Európai Unió e célra szánt támogatásait javában másra használták, semmibe véve a hazai lakosság nagy részét sújtó energiaszegénységet amiről szintén viszonylag kevés szó esik itt az Országgyűlésben és minden környezeti megfontolást. Mit hoz a jövő? Hol késik az önkormányzatok támogatása, hogy felkészüljenek a változó környezeti feltételekre, és továbbra is élhető településeket tudjanak biztosítani lakóiknak? És még számos más kérdés van: miképpen készül fel az egészségügy az újfajta kihívásokra, betegségekre, ha még a jelen helyzetben is elmaradott és tehetetlen? Vagy hol késik a fenntarthatóságra építő, vízvisszatartáson alapuló agrár- és vízpolitika? És sorolhatnám tovább. Pedig az éghajlatváltozás és a vele járó következmények már negyedszázada a tudomány és a politika kiemelt kérdése. Vagy legalábbis az volt, hiszen ismerjük a kormány elfogadhatatlan hozzáállását a tudomány egészéhez. Pedig korábban a hazai tudomány nem tétlenkedett. És szeretném idehozni önök elé emlékeztetőül, hogy volt a Magyar Tudományos Akadémiának egy Vahava-projektje, amely tulajdonképpen az éghajlatváltozás kapcsán a változás-hatás-válaszadást kutatta, már 15 évvel ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. És azóta is több száz tudós bevonásával előre jelzik a klímaváltozás magyarországi várható irányát, az egyes ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatásokat.

A kormány bűvös trükkökkel igyekszik bizonygatni a hazai gazdaság bővülését és évenkénti fejlődését, szót sem említve arról, hogy ez nagyrészt az európai uniós támogatásoknak köszönhető. Ezért szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét is arra, hogy az MTA-jelentés egy másik előterjesztése azt mondta, hogy az éghajlatváltozás káros hatása évi 1 százaléknyi GDP-csökkenést jelenthet. De azt is látjuk, ahogyan a klímaváltozás gyorsul, a visszahatás is egyre erőteljesebb lesz. Ezek bizony magasabb számot is jelenthetnek később.

Azt is szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, miért van az, hogy az Európai Uniónak idén év elején benyújtott nemzeti klíma- és energiaterv ilyen ambíciótlan és erőtlen. Mivel magyarázható például, hogy miközben a fejlett országok mögött kullogunk az energiahatékonyság terén, a kormány célja 2030-ra csupán 8-10 százalék javulás, az EU 32,5 százalékos céljaival szemben? Ez Magyarország érdekei elleni vétek, ideje lenne a kormánynak ezzel szembenéznie. Remélem, hogy a kormány a klímaváltozással összefüggésben egyre többször és egyre komolyabb előterjesztésekkel fog élni az Országgyűlés felé. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu