BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A világjárvány nem ok arra, hogy az alapellátás leálljon. Én tudom, hogy miniszter úr azt mondja, hogy a szakmát nem akarja helyettesíteni, akkor ajánlanám a miniszter úr figyelmébe az Orvosi Kamara múlt heti levelét, és ebből idéznék. A Magyar Orvosi Kamara elnöksége figyelmeztetett, hogy az ellátatlanul maradt vagy késve ellátott betegek egészségkárosodása, esetleges halála a járvány által okozott kárnál akár nagyobb jelentőségű is lehet, ezért nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a vírussal fertőzött páciensek és a más betegségekkel küzdők között.

Tudja, miniszter úr, eddig csak attól féltünk, amikor kórházba kerültünk, hogy kórházi fertőzés által meghalhatunk ‑ több tízezren halnak meg Magyarországon kórházi fertőzésben ‑, most attól kell rettegnünk, hogy be se kerülünk a kórházba, miniszter úr; nemhogy a kórházba, az alapellátásba.

(14.40)

A háziorvoson keresztül személyesen is tapasztalom, hogy telefonon rendel a háziorvos, mert nem teheti meg másképp. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Miniszter Úr! A mostani esetszámok nem indokolják ezt, hogy ellátatlanul maradjanak magyarok tízezrei, gyerekek, családok és idős, beteg emberek. Hát, felelősséggel gondolkodjanak már, és ha miránk nem hallgatnak, akkor legalább a szakmára hallgassanak! Köszönöm a türelmét, elnök úr.

Forrás: parlament.hu