DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, sok közös van bennünk. Ön is szereti a sportot, ön is sportolt versenyszerűen (Orbán Viktor: Szerettem volna.), ön is járt olimpián, és míg ön jobb lábbal rúgja a labdát, én jobb kézzel dobom azt. Tehát mindketten jobbosok vagyunk. (Derültség.) Korábban én is gondoltam, hogy miként lehetne a szabályokat átírni; igaz, a vízilabdával kapcsolatban és azzal a céllal, hogy hogyan lehetne még szerethetőbbé tenni azt a sportágat, amelynek oly sokat köszönhetek. Nekem azonban az nem jutott eszembe, hogy a mérkőzés addig tartson, ameddig csak én akarom.

De a miniszterelnök úr korlátlan felhatalmazást kapott, többek között saját magának köszönhetően, és ezért most ön határozhatja meg a játékszabályokat.

(13.20)

Például azt, hogy ezreket küld haza a kórházainkból, olyan beteg embereket, akiknek az ellátása otthon nem megfelelően megoldott. De hagyjuk is most a kritikát, kap ön abból eleget!

Mivel ön is szeret nyerni és én is, ezért javaslom, induljunk el egy közös győzelem irányába. Egyetértünk abban, hogy a sportot kiemelten kell támogatni, de szeretett sportágainknál fontosabb a magyar emberek egészsége. Meg kell óvnunk az egészségüket, mert egészség nélkül nincs sport, nincs gazdaság és nincs jövő. Ugye, egyetért velem, miniszterelnök úr?

Tisztelettel kérdezem ezért, támogatja‑e azt a javaslatot, hogy a társasági adót a látványsportágak mellett az állami egészségügyi intézményeknek is fel lehessen ajánlani. Igen vagy nem? Várjuk válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu