ALEXOV LYUBOMIR, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Poštovani Predsedniče! Poštovana Skupštino! U ime Odbora za narodnosti u Mađarskoj i u svoje ime Vas s poštovanjem pozdravljam! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága és a magam nevében tisztelettel köszöntöm önöket.A Magyarországi nemzetiségek bizottsága által felkért szószólóként tájékoztatom az Országgyűlést, hogy bizottságunk az anyakönyvi eljárások egyszerűsítéséről és elektronizálásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/13670. számú törvényjavaslatot 2020. november 16-án megtartott ülésén megtárgyalta.

A törvényjavaslat egésze elsősorban arra irányul, hogy egyszerűsítse és ezáltal gyorsabbá tegye az anyakönyvi eljárásokat, valamint elősegítse a jogalkalmazók hatékonyabb feladatellátását. Hat éve, 2014 júliusával bevezetésre került az elektronikus anyakönyv, mely elősegítette, hogy az elektronikus ügyintézés teret kaphasson az anyakönyvi igazgatásban. Az EAK-rendszer bevezetésével az anyakönyvi események nyilvántartásba vétele kizárólag elektronikusan történik, megszüntetve az anyakönyvi eseményenként és területileg tagolt anyakönyvezést.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattal ismét tettünk egy lépést a nemzetiségi névviseléshez fűződő jog hatékony gyakorlása útján. A névviselési jog az emberi méltóságból levezethető alapvető jog, hiszen minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez és annak viseléséhez. De nem volt ez mindig így. A 125 éves állami anyakönyvezés a jelenkori szabályozás előtt sok nemzetiséghez tartozónak okozott nehézséget és fájdalmat, hogy tradicionális családi vagy utónevüket nem olyan írott formában és hangzásban tüntették fel az alapiratokban, mely az érintett személyt a bejegyzés alapjául szolgáló esemény időpontjában megillette volna. Vagy emlékezzünk a névviselés pszichológiai és történeti vetületére a történelem gyászos időszakaiból, amikor például a német hangzású nevet viselő hazai svábok átélték a kitelepítést.

A nemzetiségi névviselés jogának deklarálása hatalmas előrelépés volt a magyarországi nemzetiségek számára. A hatályos jogszabályok szerint a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van a saját nyelven való egyéni névhasználathoz. Ennek alapján kérhetik a gyermek családi nevének a nemzetiségi nyelv szabályai szerinti anyakönyvezését, és a gyermeknek az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet adhatnak; kérhetik az anyakönyvezett utónév helyett az annak megfelelő nemzetiségi utónév bejegyzését; az anyakönyvezett családi név helyett az adott nemzetiségi nyelv szabályai szerint képzett családi név bejegyzését; és kérhetik, hogy a családi és utónevet, illetve a gyermek családi és utónevét az adott nemzetiségi nyelven vagy az adott nemzetiségi nyelven is bejegyezzék.

Számunkra, nemzetiségekhez tartozók számára a törvénymódosítás azon része talán a legfontosabb, mely a nemzetiségi névviseléssel összefüggő rendelkezések és a nemzetiségi utónévjegyzék könnyebb hozzáférhetőségét biztosítja, és ennek köszönhetően lehetővé teszi a nemzetiségi névviseléshez fűződő jog hatékonyabb gyakorlását.

(17.10)

Ennek érdekében a módosítás 2021. március 1-jétől az országos nemzetiségi önkormányzat számára előírja a nemzetiségi utónévjegyzék elektronikus formában történő közzétételét és vezetését, valamint egységesen meghatározza annak tartalmi elemeit. A tartalmi elemek a következők. A magyar anyakönyvbe bejegyezhető nemzetiségi utónevet, azt a tényt, hogy az adott nemzetiségi utónév női vagy férfi név, a nemzetiségi utónevet a nemzetiségi nyelv betűivel, ha a nemzetiségi utónév a magyar ábécében nem szereplő betűt tartalmaz, annak a magyar ábécé betűivel való átírását, amennyiben van, a nemzetiségi utónév magyar megfelelőjét.

Ezzel a szabályozással kapcsolatosan a következőket osztom meg önökkel. A módosítás egyrészt jelentős többletmunkát eredményez azon országos nemzetiségi önkormányzatoknak, akik eddig csak papíralapú jegyzékkel és nyilvántartással rendelkeztek, de azoknak is, akik rendelkeztek digitalizált utónévjegyzékkel, csak nem az e törvénytervezet szerint előírt adattartalommal. Az országos önkormányzatoknak meg kell alkotniuk az elektronikus jegyzéket a kötelező tartalmi elemekkel. A nemzeti és etnikai kisebbségek utónévkönyve 2004-ben kiadásra került, de annak aktualizálására nem került sor. A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll, ezzel a nemzetiségi közösségek nem rendelkeznek, így annak felhasználása vagy digitalizált formában történő kiadása jelentős költséggel jár.

A nemzetiségi utónévkönyv digitalizálását, a jogszabálynak megfelelő kiegészítő adattartalmak hozzászerkesztését, valamint az utónévtár kiadása óta eltelt idő alatt, a jegyzékre felkerülő nevek feltüntetését, az aktualizálást feszített tempóban kell elvégezni, hogy a hatályba léptetés időpontja tartható legyen. Ha nincs digitális adattartalmú kiadvány, akkor viszont a manuális összeállításhoz kevés a körülbelül három hónapnyi idő. A terjedelmes munka ellenére üdvözlöm ezt az intézkedést, mert úgy gondolom, hogy ezzel is jelentősen csökkenthető az anyakönyvezés ügyintézési ideje, hiszen a honlapról elérhető nemzetiségi utónév használata mind az anyakönyvi szerv, mind a nemzetiséghez tartozók számára könnyebbség lesz a jövőre nézve. Ezzel a javaslattal hatékonyabbá válik a nemzetiségi névviseléshez fűződő jog gyakorlása.

A másik terület, ami jogalkalmazási problémát vethet fel a nemzetiségi névviselés területén, az anyakönyvi törvény 46. § (4) bekezdése, amit ugyan a mostani módosítás nem érint, de a jövőre nézve, úgy gondolom, szót kell ejteni ebben a kérdésben. A hatályos szabályozás szerint a nemzetiségi név, valamint a nemzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett nemzetiségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. A nemzetiségi utónévkönyvben nem szereplő nemzetiségi utónév tekintetében az anyakönyvvezető, illetve az anyakönyvi szerv megkeresi az érintett országos nemzetiségi önkormányzatot, amely az állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon belül adja meg. Azt az utónevet, amelynek bejegyzését az érintett országos nemzetiségi önkormányzat jóváhagyta, a nemzetiségi utónévjegyzékbe fel kell venni. A probléma ott jelentkezik, hogy napjainkban elég sűrűn előfordul, hogy a szülők nem az utónévjegyzékben szereplő nevet kívánják adni a gyermeküknek, és ez alól természetesen a nemzetiséghez tartozók sem kivételek.

Nem nemzetiségi névválasztás esetén, amennyiben nem szerepel a választott név a Nyelvtudományi Intézet által összeállított utónévjegyzéken, az érintett a jogszabályban meghatározott módon, az anyakönyvi szerv közreműködésével kérheti a nyilatkozatot a kért utónév anyakönyvezhetőségéről. A Nyelvtudományi Intézet az anyakönyvi szerv megkeresésére 30 napon belül nyilatkozik, és ha a nyilatkozata szerint az utónév anyakönyvezhető, azt az utónévjegyzékbe haladéktalanul felveszi. A nemzetiségi nevek tekintetében annyi az eltérés, hogy a névjegyzékben nem szereplő név esetén az anyakönyvvezető, illetve az anyakönyvi szerv megkeresi az érintett országos nemzetiségi önkormányzatot, mely állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon belül adja meg. Azt az utónevet, amelynek a bejegyzését az érintett országos nemzetiségi önkormányzat jóváhagyta, a nemzetiségi utónévjegyzékbe fel kell venni.

Csakhogy a nemzetiségi országos önkormányzatok döntése alapján bejegyezhetővé válhat olyan utónév is, mely például az anyaországban nem szerepel a hivatalos utónévjegyzékben. Míg a Nyelvtudományi Intézetben van egy 14 pontból álló és iránymutatást adó alapelv a kérvényezett nevek szakvéleményének elkészítéséhez, addig az országos nemzetiségi önkormányzatoknak ilyen zsinórmértékül szolgáló alapelvi összeállítása nincs, mivel eddig ez a kérdés talán fel sem vetődött. A mostani módosítást követően minden országos önkormányzat honlapján megtalálható lesz az utónévjegyzék, tehát bárki, akár az anyaországi szervek részére is rögtön hozzáférhetővé válik. Annak elkerülése érdekében, hogy a jövőre nézve vita alakuljon ki arról, hogy egy országos nemzetiségi önkormányzat döntése alapján például az anyaországban nem használatos név bejegyezhető legyen az anyakönyvbe, legalább egy alapelvi meghatározást fontosnak tartanék. Ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezését véleményem szerint el kell végezni. Ezért ez ugyancsak feladatot ad majd a nemzetiségek részére, hogy a jövőben egységes és megfelelő alapelvek szerint tudják majd végezni a tevékenységüket, függetlenül attól, hogy erre a törvény vagy egyéb más jogszabály nem ír elő rendelkezést.

Üdvözöljük a nemzetiségek számára is kedvező módosítási akaratot, mely biztosítja az elektronikus ügyintézés és kapcsolattartás lehetőségét, hiszen eddig az anyakönyvi törvény igen szűk körben biztosította az elektronikus ügyintézés és az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét. A XXI. században indokolt bővíteni az elektronikusan kérelmezhető eljárások körét. Könnyebbséget jelent az is, hogy az elektronikus kérelmet a jövőben a törvényes képviselő és a meghatalmazott is előterjesztheti.

Összességében: az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat a hatásköri szabályok és az eljárási szabályok módosításával egyszerűsíti és gyorsítja az anyakönyvi eljárásokat, valamint megteremti a kérelemre induló eljárások elektronikus formában történő kezdeményezésének jogszabályi kereteit. Ezek a módosítások mindenképpen elősegítik a hatékonyabb feladatellátást. Magam és a nemzetiségekhez tartozók reménye az, hogy az eddig akadozva haladó nemzetiségi nyelvű anyakönyvi eljárások gördülékenyebbé válnak, az anyakönyvi szervek és az anyakönyvvezetők leterheltségének csökkentése és képzése miatt. Bízunk benne, hogy az átlátható jogszabályi keret miatt az eddigi értelmezési problémák megszűnnek a nemzetiségi névviselésre irányuló eljárásokban.

Mindezek figyelembevételével a Magyarországi nemzetiségek bizottsága javasolja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu