Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem kellő visszafogottsággal közelíteni a témához, hiszen a felvezetés sem aktuálpolitikai hangvételű volt, és a kormánypárti oldalon azért ülnek olyanok, akiknek a kulturális vagy más jellegű tevékenységét én nagyon tisztelem, ezért mondom, hogy kellő visszafogottsággal közelítek; ugyanakkor a magamfajta nehezen érti meg azt az elképesztő vonzódást a különböző alkoholipari termékekhez, cikkekhez, amely az utóbbi napokban csimborasszóként tört ki több kormánypárti képviselőből, és sportoló emberként nehezen tudom elfogadni azt, hogy a pálinka egyesek szerint alapvető élelmiszer. Tiszteletben tartom azt, hogy többen vannak Magyarországon, akik napi szinten élnek hasonló cikkekkel, vagy akár megisznak egy pohár jóféle minőségi bort a vacsora után, nekem ezzel semmi problémám nincsen; az az aránytévesztés egy kicsit távolságtartásra sarkall, amit a kormány ebben a témában adott esetben ezen a héten tanúsít, hiszen harmadik esetben kerül szóba a különböző alkoholtermékek promóciója, ugyanakkor, mondjuk, a magyar sportolók vagy a magyar szakedzők, vagy a magyar és most a munkájukat, bevételüket elvesztett honfitársaink helyzete egyetlenegy alkalommal sem került szóba. Ezt én masszív aránytévesztésnek tartom, és figyelmeztetem a kormányt arra, hogy így teljes társadalmi csoportok maradnak ki a szórásból.

Hozzáteszem, ha ez a javaslat arról szólna, hogy Kósa Lajos nekimegy a multi cégeknek, és ezzel magyar cégeket hoz helyzetbe, én nem száz százalékban, száztíz százalékban támogatnám ezt a célját (Nacsa Lőrinc a karját széttárva: Erről van szó!), és amikor Nacsa Lőrinc képviselőtársam így széttárja a kezét, akkor tudom, hogy valami trükk is van a dologban, hiszen láthatjuk azt, hogy amikor Kósa Lajos azt indokolja, hogy adminisztratív eszközökkel szeretne versenyt kialakítani, némiképp tévúton jár, közgazdasági megközelítésből biztos. Én pontosan az idézőjeles szabadversenynek a nagy kritikusa vagyok, hiszen úgy gondolom, hogy egy szabadnak nevezett versenypiaci klímában azok a nagy multi cégek, közületek egész egyszerűen felzabálják a nemzetgazdaságból eredő kicsiket, éppen ezért gondolom úgy, hogy önöknek egészen más eszközökkel kellene ezt a piacot megközelíteni és serkenteni. Adminisztratív eszközökkel beszuszakolni 20 százalékot lehet, nem mondom azt, hogy én ezt zsigerből elutasítom, azt mondom, hogy ettől még a 20 százalékot kitevő hazai kiscégek nem feltétlenül lesznek versenyképesek, és az eredetileg is meglévő versenyhátrányaik lényegében változatlan formában fennmaradnak.

Ha Kósa Lajosnak az a célja, hogy a kisüzemi sörfőzdék termékei tényleg a mostani 3 százalékos piaci arányról felmenjenek, mondjuk, 5-re vagy 6-ra, akkor én ebben önt támogatni fogom mindenféle cinizmus nélkül mondom , ugyanakkor azt látom, hogy ha megnézzük, hogy milyen cégeknek jut manapság munkahelyteremtési támogatás, milyen cégek jutnak vissza nem térítendő támogatásokhoz, akkor, képviselőtársam, talán erősítsen meg abban, hogy nem a kis sörfőzdék, nem az öt fő alatt foglalkoztató magyar mikrovállalkozások azok, amelyek jellemzően haszonélvezői a támogatásoknak, tehát egy egészen perverz újraelosztás valósul meg Magyarországon, ahol nagy cégeket támogat közpénzből Magyarország Kormánya ne ingassa a fejét, képviselőtársam, mert konkrétumokkal tudom alátámasztani (Nacsa Lőrinc: Tessék, konkrétan!), és, remélem, kialakul egy termékeny vita. Audi Hungária Zrt., képviselőtársaim (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Sör, sör!); 2 milliárd forintos támogatási szerződést írtak alá ezzel a céggel, amellyel az egész karanténból következő leállás miatti veszteségét még egyszer mondom: az egészet odaadják ennek a cégnek. Álljanak fel, bármelyikük, és mondjanak három olyan magyar kisüzemet, amelynek önök a teljes karanténból származó veszteségét kipótolták egy hasonló szerződéssel! Most lehet bekiabálni, most lehet sértegetni az ellenzéki képviselőt, vagy felállni, és válaszolni a konkrét kérdésre.

Az a perverz újraelosztási rendszer, amelyet önök megvalósítottak, arról szól, hogy nagy cégeket támogatnak, kipótolják a veszteségüket, ezen nagy cégek veszteségeit pedig az adófizetők pénzéből gereblyézik össze. Az Audi esete is ezt bizonyítja, számtalan más multi cég esete is. Én nem feltétlen sajnálom az Auditól egy kicsit sajnálom, de nem az utolsó forintig, mert nyilván ha munkahelyet megtartanak, akkor van értelme ennek , de azt nagyon sajnálom, hogy magyar kiscégeket nem támogatnak hasonló módon.

Kósa képviselőtársam elmondta, hogy a kisüzemi sörfőzdéket kívánják támogatni ezzel a javaslattal. Itt nem nálam merült fel vitapontként, de a szaksajtóban felmerült a Pécsi Sörfőzde esete. Ugye, itt egy olyan társaságról van szó, amely 2019 óta lényegében kisüzemmé zsugorította magát, de mégiscsak egy olyan társaság, amely több mint 2,5 milliárdos nettó árbevétel után, volt olyan időszak, amikor egy 50 millió forintos nagyságrendű adózott eredményt produkált, tehát látszott, hogy azért nem egy kiscégre jellemző bevételi volumen áll fenn, az adózott eredmény azért mégis zsugorodott ehhez képest.

El kéne tehát dönteni, és őszintén kommunikálni kéne, hogy valódi kis családi vállalkozásokat, üzemeket akarnak-e támogatni, mert akkor az én támogatásomat is fogják ebben bírni, vagy pedig különböző piaci machinációkkal látszólag kiscéggé zsugorodott, amúgy olyan vállalkozásokat, amelyek egy világbajnokság kizárólagos kiszolgálóivá is tudtak válni, hiszen volt olyan világesemény Magyarországon, ahol ez a családinak azért nem nevezhető üzem volt képes kizárólagosságot nyerni, és a saját termékeit ily módon forgalmazni ezen az eseményen.

(9.00)

Hozzáteszem, amiről Kósa képviselőtársam beszél s még egyszer mondom, én az alapelvet nem vitatom , azt a GVH felé tudtommal 2017-ben ezek a nagy cégek már vállalták. Tehát amit most újra fel tetszenek találni, az egy 2017-ben majdnem hogy befejeződött folyamatábra szerint már egy piaci céges vállalás volt. Én nem akarom lekicsinyleni azt, ami most előttünk fekszik, mert ha az alapelv őszinte, akkor én támogatni fogom. Azt szeretném elmondani, hogy nem elég, nem hatékony, és a jelenlegi járványügyi veszélyhelyzetben ez nem húzza ki a bajból azokat a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat, akik kényszerből éppen most bocsátják el a munkavállalóikat. Miniszterelnök úr elmondhatja itt hétfőnként, sokadik hétfőnként, hogy ugyanannyi munkahelyet hoznak létre, mint amennyi megszűnik, de mindannyian tudjuk, önök is tudják, hogy ez sajnos nem igaz. Bárcsak igaz lenne! Bárcsak igaz lehetne! De álláspontom szerint nincs olyan európai nemzetgazdaság, egy sem, amelyik képes lenne pótolni most, jelen pillanatban, ezekben a hónapokban az elvesztett álláshelyek számát. Önök sem képesek. S a helyzet az, hogy a GVH felé már megtett vállalást előadják úgy, mint a forradalmi kormány új forradalmi vívmányát, de én nem hiszek abban, hogy ettől még önmagában a magyar kis cégek helyzetbe tudnak kerülni.

S azt is látjuk, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének a vezetője is megnyilvánult ebben a kérdésben. Nem tudom, vele tetszettek tárgyalni? Ha vele leültek vagy leültek volna, bizonyára önök is tudnák azt, hogy ők úgy érzik, hogy piaci szempontból a csapolt sör áfatartalmának az 5 százalékra történő csökkenése-csökkentése lenne az, amely ezen piacon nekik némiféle bevételt, lehetőséget teremtene arra, hogy most ne kelljen kirúgni munkavállalót, hanem adott esetben a munkabérét fedezni lehet. Én nem azt mondom, hogy bármely alkoholtermék áfatartalmának a csökkentését én most itt támogatnám ebből a helyzetből, azt szeretném csak mondani önöknek, hogy a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének az elnöke ezt tartja egy normális piaci megoldásnak, ez viszont nem szerepel az önök javaslatában. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nem én kérem önöktől, hanem az érintett piaci szektor egyik vezető képviselőjének a javaslata, ami vagy nem jutott el a kormány asztalára, vagy egyszerűen nem tárgyaltak vele. A második az ijesztőbb szcenárió, hiszen jellemzően úgy nyújtanak be ide törvényjavaslatokat, hogy azt állítják, hogy tárgyaltak az érintettekkel, aztán az érintettek elmondják, hogy ilyesmi nem történt.

Éppen ezért mondom azt, hogy ha segíteni akarnak ezeknek a cégeknek, akkor mit kellene, lehetne tenni. Eleve nem kellett volna egész évben tötymörögni a kieső munkabérek pótlásának rendszerével. Tavasszal a Jobbik már három nap elteltével letette a magyar munkahelyvédelmi alap koncepcióját, amely minden kieső munkabér 80 százalékát kipótolná, azoknál is, akik már elveszítették az álláshelyüket. S azt látjuk, hogy nagyjából másfél hónapig törpölt a kormányzat azon, hogy milyen koncepciót tegyen le az asztalra, és letett egy olyat, amely 80 százalék helyett 15-20 százalékot pótolt ki a kieső munkabérekből. Most ősz van, kedves képviselőtársaim. Látom, hogy horrorisztikus energiákat mozgósítanak a bányászatról szóló, az önök ingatlanos nagyberuházó ismerőseit helyzetbe hozó törvényjavaslatok kimunkálásán, a Budapest-Belgrád beruházáson, most éppen a kisüzeminek nevezett sörfőzdék helyzetbe hozásán. Nem is mondom azt, hogy vitatom az összes javaslatot, egyáltalán nem, csak azt mondom, hogy ugyanekkora elánnal szerintem kellene időt találniuk a kieső munkabérek pótlására. Ezen kisüzemi sörfőzdéknek sokkal többet segítene az, ha minden munkavállaló esetében a kieső bér 80 százalékát kipótolná Magyarország Kormánya, és nem azt mondom, hogy a magyar adófizetők, hanem egy tisztességes járványügyi kasszából, kalapból azok, akiknek a közteherviselés jegyében be kellene fizetniük ebbe.

Látom, hogy röhögcsélnek kormánypárti képviselőtársaim, de remélem, akkor nem fognak, amikor megmagyarázzák, hogy a járványügyi védekezéshez szükséges kasszába miért fizettetnek be az egyik magyar közülettel, és miért nem a másikkal. Azt látjuk ugyanis, hogy a pártok, önkormányzatok vállalják azokat a terheket, amiket ilyenkor kell, de a bankügyi szektort ez a kormányzat nem meri arra kérni, hogy a közteherviselés alapján befizessen a járványügyi védekezési alapba. Papíron kapnak egy 55 milliárdos különadót, amit aztán leírhatnak az adóból a következő négy-öt évben, probléma nélkül. Én azt mondom, hogy ezt az alapot kéne feltölteni rendesen, ebből a kieső munkabérek 80 százalékát pótolni, mert ez nyújtana valódi segítséget az érintett és tárgyalt szektorban dolgozók számára. S ha valóban kis cégeket akarnak helyzetbe hozni, akkor könyörgöm, üljenek már le ezen kis cégek érdekvédelmi szervezeteinek a vezetőivel, hiszen lehet, hogy egészen más Magyarország képét fogják felfesteni, mint amilyet önök innen elképzelnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu