DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Isten hozta a fedélzeten! (Varju László: Halleluja!) Örömmel hallom, hogy végre a magyar baloldalnak van, ha tartalmilag nem is, de hangerőben megfelelő képviselője. (Gy. Németh Erzsébet: Tartalmilag is, államtitkár úr! ‑ Varju László: Fussunk neki még egyszer!)

Azt mondják, hogy a parlamenti képviselőnek, és ezt több évtizedes gyakorlatom alapján tanúsíthatom, az egyik legfontosabb jellemzője kell hogy legyen a monotóniatűrés. Tehát ha az ellenzék valamit egyfolytában mond, akkor nekünk egyfolytában ugyanazt kell válaszolni. Ezért én megfogadtam az ön intelmét, és valóban nem tettem el a papírjaimat (Varju László: Továbbra is a semmitmondás következik.), amelyek alapján előbb Tóth képviselőtársamnak válaszoltam.

Attól már a régi ismeretség kapcsán is óvnám képviselőtársamat, hogy egymást ítélet nélkül itt börtönnel fenyegessük. (Dr. Répássy Róbert: Van, akinek van ítélete! ‑ Derültség.) Előbb ön kollektíven elszámolással fenyegette meg… (Zaj a kormánypárti padsorokból. ‑ Nacsa Lőrinc: Neki van! Bűnöző! ‑ Az elnök csenget.) Ezt én úgy gondolom, hogy sem szakmailag, sem a közpolitika szabályai szerint (Gréczy Zsolt Nacsa Lőrincnek: Rommá vert!) nem igazán… (Zaj. ‑ Az elnök ismét csenget.) …igazán nem kell tenni. Tessék hagyni, elnök úr, engem nem zavar! (Derültség.)

Forrás: parlament.hu