DR. SZABÓ ALEXANDRA (TISZA): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi hivatásrendi kamarák megerősítése egyszerre szolgálja a betegek és a tisztességesen dolgozó egészségügyi szakemberek érdekeit. A betegekét azért, mert joguk van ahhoz, hogy biztonságos, szakmailag megfelelő és etikus ellátást kapjanak, a tisztességesen dolgozó szakemberekét pedig azért, mert nekik is joguk van ahhoz, hogy világos szakmai és etikai szabályok között végezhessék a munkájukat, és hogy legyen lehetőség érdemben fellépni azokkal szemben, akik ezeket a szabályokat súlyosan megszegik.

Az egészségügyben nap mint nap születnek olyan döntések, amelyeknek a szakmai és etikai megítéléséhez elsősorban maga a szakmai közösség rendelkezik a szükséges tudással és tapasztalattal. Ők tudják igazán megítélni, hol húzódik a határ a jó és a rossz szakmai gyakorlat, a tisztességes és a méltatlan magatartás között, mert az egészségügyben nem minden hiba jogsértés, és nem minden jogszerű magatartás feltétlenül etikus vagy szakmailag elfogadható.

Éppen ezért van szükség valódi szakmai önszabályozásra. A betegbiztonságot és az ellátás minőségét nem lehet kizárólag hatósági, pénzügyi vagy büntetőjogi eszközökkel garantálni. Szükség van olyan szakmai közösségekre, amelyek képesek meghatározni és számonkérni a hivatás gyakorlásának szakmai és etikai normáit. Ezért tartom fontosnak a hivatásrendi kamarák megerősítését, a kötelező tagságot és a valódi szakmai jogosítványokat.

A kötelező tagság nem önmagáért fontos, hanem azért, mert ha egy hivatásrend felelősséget visel a szakma működéséért és a szakmai normák érvényesítéséért, akkor annak minden tagja ugyanahhoz a szakmai közösséghez kell tartozzon, és ugyanazok a szakmai és etikai követelmények kell hogy vonatkozzanak rá. Ez a betegek védelmét is szolgálja. Egyetlen egészségügyi dolgozó etikátlan vagy szakmailag elfogadhatatlan magatartása ugyanis nem egy betegnek okozhat kárt, hanem az egész szakmába vetett bizalmat rombolhatja. Márpedig az egészségügyben a bizalom a gyógyítás egyik alapfeltétele.

Ezért szeretnék csatlakozni most Szabadi képviselő úrhoz, hogy a „dolgozzanak meg a tagokért” ezért nem járható út, de köszönöm, hogy legalább itt volt, és véleményt mondott, mert a KDNP például ezt sem tette meg. Ugyanakkor véleményem szerint az oltásszkepticizmus felhangosítása a választók gyűjtögetésére használva elég veszélyes út.

A szakmai önszabályozás ugyanakkor nem csak az etikáról szól. Ugyanilyen fontos a folyamatos szakmai minőség biztosítása. Az orvostudomány ugyanis nem áll meg a diploma megszerzésénél. Új gyógyszerek, új eljárások és új tudományos eredmények jelennek meg folyamatosan. Ezért van szükség megfelelő továbbképzésre, szakmai ellenőrzésre és a kompetenciák időszakos felülvizsgálatára, vagyis valódi revalidálásra. Nem elég azt tudnunk, hogy valaki egyszer megszerezte a diplomáját ‑ mondjuk, az sem árt (Derültség a kormánypárti sorokból.) ‑, de azt is tudnunk kell, hogy évekkel később is vajon még mindig rendelkezik‑e azzal a tudással és kompetenciával, amely a betegek biztonságos ellátásához szükséges. Ezért támogatom a kamarák szakmai és etikai szerepének megerősítését. Az erős szakmai önszabályozás ugyanis nem a szakemberek büntetése. Megvédi a tisztességesen dolgozó szakembereket, megőrzi a szakma becsületét, és mindenekelőtt megvédi a beteget az etikátlan és szakmailag elfogadhatatlan magatartástól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy beteg belép a rendelőbe vagy egy kórházi osztályra, bíznia kell abban, hogy ott szakmailag felkészült, tisztességes és etikusan működő szakember kezébe kerül. Ez egyszerre a betegek és a tisztességesen dolgozó egészségügyi szakemberek érdeke. Itt az ideje, hogy a kamarák ügye a durcás óvodás stílusból és bosszúhadjáratból átkerüljön a szakpolitika dimenziójába ‑ és nem, nem voltam MOK-os. Kérem, hogy támogassák a beadványt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu