MUHARI GERGELY (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/666. számú törvényjavaslat messze túlmutat egy egyszerű szervezeti vagy adminisztratív korrekción. A javaslat lényege, hogy a javítóintézeteket kiveszi a büntetés-végrehajtás felügyelete alól, és visszaintegrálja azokat a gyermekvédelmi rendszerbe.

A javítóintézetek története hűen mutatja be az előző kormányzat munkáját: a szociális ellátórendszer problémáit nem megoldani, hanem eltitkolni akarták, a nehéz sorsú gyerekeket pedig nem segíteni, hanem büntetni. Ez a javaslat egy mély, alapvető szemléletbeli fordulópontot jelent a magyar gyermekvédelemben.

Engedjék meg, hogy a mai vitához ne csupán paragrafusok és jogszabályi hivatkozások mentén szóljak hozzá, hanem a szociális területen eltöltött éveim gyakorlati tapasztalatával is. Pontosan tudom, milyen falakba ütköznek azok a szakemberek, akik a kallódó, nehéz sorsú vagy éppen a bűnismétlés határára sodródott fiatalokkal foglalkoznak. A terepen dolgozva újra és újra azt tapasztaltam, hogy a büntetés-végrehajtási logika és a gyermekvédelmi-pedagógiai megközelítés közötti feszültség, a rendszerek széttagoltsága milyen súlyosan képes megnehezíteni a valódi segítségnyújtást.

A javítóintézet nem börtön, hanem esély. Sok fiatalnak talán az utolsó esély, hogy a társadalom aktív, boldog tagjai legyenek. A javítóintézeti nevelés lényege és alkotmányos célja nem a puszta megtorlás, nem az elszigetelés, hanem a reintegráció, a nevelés és a kompetenciafejlesztés. Az, hogy ezek az intézmények jogilag és szervezetileg is visszakerülnek a gyermekvédelmi intézményrendszerbe, végre visszahelyezi, helyre teszi ezeket a hangsúlyokat. Az intézmények élén például a jövőben nem parancsnokok, hanem igazgatók állnak majd. Talán apróságnak tűnhet egy ilyen változás, de mégis nagyon szimbolikus. A tévútra ment fiataloknak ugyanis nemcsak falakra és szigorított őrizetre, hanem célzott pedagógiai, pszichológiai és mentálhigiénés támogatásra van szükségük. Ha a rendvédelmi szemléletet végre felváltja a támogató, nevelő szemlélet, azzal nemcsak ezeknek a fiataloknak adunk lehetőséget egy boldogabb életre, hanem magát a társadalmi békét is szolgáljuk.

A vitában elhangzottak olyan ellenzéki aggályok, amelyek szerint a javítóintézetek gyermekvédelembe történő visszaintegrálásával sérülhet a biztonság. Szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy a biztonság nem vész el, sőt új, szilárdabb alapokra fog helyeződni. A törvényjavaslat nem számolja fel a szükséges biztonsági protokollokat, és nem téveszti szem elől az intézmények rendjének fenntartását sem. A zárt vagy szigorított elhelyezés lehetősége, a felügyelet és az objektív biztonsági feltételek a jövőben is hiánytalanul megmaradnak majd. A különbség az, hogy a biztonságot mostantól nem egy külső fegyveres testület merev logikája, hanem a gyermekvédelmi szempontokkal összehangolt, speciálisan képzett szakmai felügyelet fogja garantálni.

Szeretném azt is kiemelni, hogy ez a szemléletváltás nemcsak a hazai szakmai konszenzuson alapszik, hanem összhangban van az ENSZ gyermekjogi egyezményével is. Ez a nemzetközi alapokmány egyértelműen kimondja, hogy a szabadságuktól megfosztott gyermekek esetében a legfőbb szempont a gyermek mindenek felett álló érdeke, valamint a társadalomba való sikeres visszavezetés és az emberséges bánásmód. Az államnak kötelessége biztosítani, hogy az intézkedések ne a megtorlást, hanem a fejlődést szolgálják. A törvényjavaslat elfogadásával Magyarország ezen nemzetközi kötelezettségének is maradéktalanul eleget tesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fiatalkorúak által elkövetett hibák és bűnök mögött szinte kivétel nélkül súlyos családi tragédiák, elhanyagolás, bántalmazás és a szociális háló korábbi hiányosságai állnak. Ha börtönként, pusztán büntetés-végrehajtási tételként kezeljük a javítóintézetet, megbélyegezzük és végleg elveszítjük ezeket a fiatalokat, egyenes utat biztosítva nekik a felnőttkori bűnözés felé. Ha viszont a gyermekvédelem szerves részeként tekintünk rájuk, esélyt adunk nekik a tiszta lapra, a tanulásra és a társadalomba való visszatérésre.

Szakmai múltam és szívem egyaránt azt mondatja velem, ez a javaslat maximálisan megalapozott, humánus és elengedhetetlen lépés. Arra kérem önöket, politikai oldaltól függetlenül, hogy lássák meg a javaslat mögött a gyermekek, a családok és a szakemberek érdekét, és támogassák a T/666. számú törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu