DR. BARNA SZABÓ TÍMEA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bevallom, azért némi megdöbbenéssel hallgatom, hogy ön már a kérdésében is valótlanságot állít. Szögezzük le, hogy szeptember 1-jétől a TISZA-kormány eltörölte a vényköteles gyógyszerek áfáját!

Ön annak a politikai közösségnek a képviseletében kér most számon bennünket, amelynek 16 éve volt arra, hogy megteremtse az otthonápolás méltó feltételeit. 16 éven keresztül beszéltek a családok megbecsüléséről, védelméről és a gondoskodás társadalmi értékéről, csakhogy a hangzatos szavak és a családok mindennapi valósága között óriási szakadék maradt. Miközben önök a gondoskodás fontosságáról beszéltek, családok ezrei élték meg nap mint nap, milyen az, amikor az ápolás minden terhe rájuk nehezedik. Önöknek 16 évük volt arra, hogy megerősítsék a házi segítségnyújtást, hozzáférhetővé tegyék a tehermentesítő szolgáltatásokat, és méltó anyagi biztonságot teremtsenek az otthonápoló családtagoknak. De önök nem teremtették meg ezt a rendszert, amely minden érintett családnak valódi segítséget és biztonságot nyújtana. És most önök kérdezik meg, hogy miért nem történt meg még az 50 százalékos emelés.

A kérdés felvetéséhez természetesen joga van, de a politikai felelősségét nem hagyhatja a terem falain kívül. Önök az otthon ápoló családtagok megbecsüléséből is kommunikációs, politikai kommunikációs terméket csinálnak, úgy, hogy 16 évig nem foglalkoztak sem velük, sem a szociális ágazat egyetlen másik szegmensével sem, elég például a gyermekvédelem szomorú helyzetére gondolnunk. De mi nem kampányszlogeneket gyártunk, hanem állami és társadalmi felelősséget vállaltunk. És mit is tettünk eddig? Megemeltük a minimálnyugdíjat, az időskorúak járadékát; bevezettük az iskolakezdési támogatást, amit önök a Magyarországon élő magyar gyerekeknek nem voltak képesek; a tűzifa áfáját lecsökkentettük, és ugye, a vényköteles gyógyszerekét az előbb már tisztáztam ‑ és mindezt öt hónap kormányzás alatt. Mert mi elismerjük azoknak a családoknak az áldozatos munkáját is, amelyek éveken, évtizedeken keresztül gondoskodnak a szeretteikről.

Azonban a családok lehetőségei jelentősen eltérőek. Nem mindegy, milyen állapotban van az a gondozott személy, milyen intenzitású ápolásra szorul, és hogy milyen segítséghez fér hozzá a család. Ezért tárcánk átfogó helyzetértékelést végez a szociális ellátórendszer működéséről, és ennek alapján kívánjuk meghozni a pénzbeli ellátások és a szolgáltatások megújításának irányait. Az alapelvünk világos: aki ápolásra szorul, a lehető leghosszabb ideig saját otthonában, családi és közösségi kapcsolatait megőrizve kaphasson megfelelő segítséget.

A kormány továbbra is fontos feladatának tekinti az otthoni ápolást végző családtagok anyagi megbecsülésének javítását, és fenntartja az ápolási díj 50 százalékos emelésére vonatkozó vállalását. Az emelés ütemezéséről és a szükséges költségvetési forrásokról a folyamatban lévő szakmai előkészítés eredményének figyelembevételével kell dönteni.

Mi egy igazságosabb, kiszámíthatóbb, a valós szükségletekre reagáló rendszert alakítunk ki, egy olyan rendszert, amelyben egy hozzátartozó ápolása nem jelent egyet az elszegényedéssel, a munkából és a társadalmi életből való kiszorulással, mint ahogy ez az önök kormányzása alatt zajlott. Tisztelt képviselő úr, köszönöm szépen a figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu