DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Sajnos hétről hétre láthatjuk, ahogy Dugovics Titusz-i mélységekbe sikerül lökni itt az Országgyűlés munkáját. És ezen még az sem segít, ha páran megpróbálnak okosan nézni közben. (Derültség a Mi Hazánk soraiban.) De foglalkozzunk talán egy kicsit szakmai kérdésekkel és dolgokkal is!

(16.30)

Hiszen az a fajta boszorkányüldözés, illetve az a fajta politika, az a társadalmi megosztottság, amit önök ide behoztak a Ház falai közé, és meghonosítottak egyébként a magyar társadalomban is, az most már egészen vészes képet kezd ölteni, hiszen láthatjuk, hogy vannak olyan szakmák, olyan képviselői a szakmáknak, akik valóban üldöztetés alá kerülnek.

A fűtésszezon beálltával két dologról is beszélhetnénk. No nem arról, hogy lemondott, mondjuk, az energetikai államtitkár, Tótth András, hanem inkább arról, hogy ahelyett, hogy azokkal a csalókkal foglalkozna az új kormányzat ‑ és mondjuk, a belügyminiszter úrnak szeretném figyelmébe ajánlani ‑, akik átverik a szegény és kiszolgáltatott vásárlókat, ha mondjuk, tűzifáról van szó, olyan stílusban és olyan módszerrel, miszerint sokkal kevesebb mennyiséget visznek ki, az árat viszont busásan elkérik.

És ettől szenved egyébként nemcsak a vidéki Magyarország, hanem bizony a nagyvárosok is egyre inkább. Van egy réteg, aki rátelepedett erre a fajta pénzszerzési forrásra. Elég nemtelen módszerrel verik át a magyar tűzifával fűtő lakosságnak a nagy részét. De inkább arról szeretnék beszélni, hogy sajnos, nem őket ítéli el a magyar társadalom, hanem azokat, akik, mondjuk, a fakitermelésben, az erdőgazdálkodásban vagy az erdészetekben kőkeményen dolgoznak, és egyébként hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar társadalom egyharmadát továbbra is ellássák, mondjuk, első osztályú és minőségi tűzifával.

Hiszen látjuk, hogy a sötétzöld lobbi mit eredményezett: egész egyszerűen boszorkányüldözés alá vonták ezeknek a szakmáknak a képviselőit. Nem igazán látunk szakmailag semmilyen védhető álláspontot az önök részéről. Ki kell emelni, hogy a vidéki Magyarországnak az egyik húzóágazata akár az erdőgazdálkodás, akár a vadászat, akár a mezőgazdaság, és én most azt látom, ugye, itt volt olyan képviselőtársuk, aki „butaparasztozott” is itt, a Ház falai között, pedig ha tudnák, hogy egyébként a magyar földművesek, a magyar parasztok, akiknek a táborát erősítem ‑ még ha önök pejoratív jelzőként használják, akkor is ‑, nem biztos, hogy kevesebb sütnivalóval rendelkeznek, mint pár képviselő itt, a velünk szemben lévő patkórészben.

Tehát fontos leszögezni, hogy ezeknek a szakmáknak a képviselőinek valamilyen mentőövet kell dobni kormányzati szinten, és fontos őket megvédeni, hiszen a vadászat kapcsán is nem feltétlenül Semjén Zsoltnak vagy Kaprinyák Tibornak kell beugrani az átlagembernek, hanem azoknak a szakembereknek, akik, mondjuk, a vad létszámának fenntartását végzik el, vagy mondjuk, hozzásegítik ahhoz a közétkeztetést, hogy minél több vadhús juthasson a gyerekeink asztalára, és szabályozzák, javítják az állományt, illetve védik a természetes élőhelyeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát ahelyett, hogy őket boszorkányüldözés alá vonnák, vetnék és hagynák, inkább, úgy gondolom, hogy elismeréssel kell őket díjazni, és kérem önöket, hogy ezeknek a szakmáknak a képviselőit védjék meg a jövőben. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu