GYÖNGYÖSI ISTVÁN (TISZA): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hogy folytassuk a sok-sok ellenzéki hazudozás után egy kis érdemi dologgal is, ma itt, a magyar Országgyűlésben, egyetlenegy dolgot kérek, azt, hogy ne vesszen el egyetlen gyermek esélye sem csak azért, mert olyan helyre született, ahol szegénység van. Ugyanis képviselőként nemcsak azokért felelünk, akik ebben a helyzetben vannak, hanem azokért is, akikhez ez a segítség soha nem jutott el.

Néhány hete Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti Közgyűlése előtt az alábbiakat mondtam: „A tehetség mindenhol ott van, de a lehetőségek sajnos nem.” Százezreknek ma is a kiszolgáltatottság a hétköznapok valósága. Az előző rendszerek politikai felelőssége, hogy túl sok ember előtt zárva maradt a kitörés ajtaja. Mert ahol a függőség politikai érdekké válik, ott nincs szükség önálló emberekre, ott csak kiszolgáltatott szavazókra van szükség, és ha egy közösség csak a választás előtt fontos, az nem gondoskodás, az kihasználás. A rászoruló ember, tisztelt képviselőtársaim, a két választás közötti négy évben is magyar állampolgár.

A bizottságról: a tervezetünk szerint a 2004 és 2026 közötti hazai és európai uniós forrásokat, közvetlen a felzárkóztatási pénzeket vizsgálva fogunk működni, kiemelt céllal a roma felzárkóztatási pénzekre. Az uniós csatlakozásunk óta eltelt két évtized, és ez idő alatt több mint 1351 milliárd forintnyi forrás kapcsolódik ide. Nem állítjuk, hogy ez a pénz elveszett, ugyanis sok helyen becsületes, kemény munka folyt belőle, de láttuk, mi történt: a milliárdok egyszerűen elvesztek, az emberek élete pedig nem változott.

(15.50)

Ugyanis, ha egy felzárkóztatásra szánt forint elvész, rossz kezekbe kerül, vagy eredmények nélkül ég el, akkor nem szimplán közpénzt veszítünk, akkor valakinek az esélyét vesszük el, egy gyermekét, egy családét vagy akár egy konkrét települését.

És engem nem az érdekel, hogy hány pályázatot lehet kipipálni, az érdekel, hány ember jutott előrébb az életben, hány gyermek tanult tovább, hány család élete lett biztosabb, hány embernek lett munkája, saját döntése vagy akár saját jövője. Meg kell vizsgálni, hogy a forrásokból épült‑e lakás, amelyekben élni lehet; épült‑e a fiataloknak közösségi tér, ahol összejöhetnek; közelebb hozták‑e az embereket a felzárkózáshoz. És ahol nem: ki tudott róla? Kinek kellett volna közbelépnie, és miért nem tette?

És legfőképp nem az érdekel, ki melyik párthoz tartozott, az érdekel, mit kezdett a rábízott közpénzzel. Ebben a számvetésben ‑ ugyanis nem fogjuk kerülgetni a neveket sem -: Farkas Flórián, Pintér Sándor, Sztojka Attila, Langerné Victor Katalin és Balog Zoltán. Nem azért mondom ki ezeket a neveket, mert előre ítéletet akarunk mondani, azért mondom ki őket, mert a bizottságnak fel kell tárnia, hogy ki miről tudott és ki miről döntött. És ehhez valamennyi frakció támogatását igenis kérjük, ugyanis aki tisztességesen élt és dolgozott, annak nincs félnivalója. Aki viszont tisztességtelenül járt el, csalt, lopott vagy visszaélt a rábízott közpénzzel, annak felelnie kell érte, mindegy, hogy roma vagy nem roma. A Tisztítótűz ide is el fog érni.

Ebben a hazában egyetlenegy mérce lehet: a tisztesség, a tisztességes, jóakaró, az emberekért dolgozó, a közösségért dolgozó emberek. Hiszen ami működik, azt meg kell tartani. Ahol viszont a visszaélések történtek, azt meg kell változtatni, hogy valóban célt érjen a támogatás.

A TISZA-frakció által javasolt vizsgálóbizottsági elnökként azért fogok, azért fogunk dolgozni, hogy mostantól a felzárkóztatásra szánt pénz a felemelkedést és ne a hatalmat szolgálja. És az Isten is úgy akarta, hogy most itt legyek, mert azért vagyok itt, hogy az én történetem ne egyetlen kivétel legyen, ne szerencse, hanem százezrek valósága. Ha egy 800 lelkes faluból el lehet jutni ebbe a terembe, akkor az állam dolga az lett volna, és mai napig az, hogy ez ne szerencse, ne kivétel kérdése legyen. Mert olyan Magyarországot akarok, olyan Magyarországot akarunk mi itt mindannyian, ahol egy gyermek jövőjét nem a születési helye, nem a szülei pénztárcája és legfőképpen nem a politikai hovatartozása dönti el, hanem az, hogy mennyire tehetséges, mennyire szorgalmas. És ehhez a kormánynak kötelessége megadni mostantól minden egyes szükséges lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiból.)

Forrás: parlament.hu