TUZSON BENCE (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is egy elvi kérdéssel szeretném kezdeni. Az elvi kérdés pedig az, hogy az Országgyűlés ellenőrzi‑e a kormány munkáját, vagy a kormány képes ellenőrizni az országgyűlési képviselőket.

Az elvi kérdés azért fontos, mert ez rávilágít arra, hogy ilyen típusú szabályozás, amiről most beszélünk, miért nincsen más országokban. Egyszerűen azért nincsen, mert az adóhatóság nem más, mint egy kormány alá rendelt szerv, a kormány pedig mindig a kormánytöbbséget képviseli, és a kormány alá rendelt szervet feljogosítja most ez a szabályozás ‑ vagy fel fogja jogosítani ‑ arra, hogy az országgyűlési képviselőket, akik a törvényhozó hatalomnak a képviselői, a kormány tulajdonképpen ellenőrizze.

Ez egy furcsaság és egy fordított jellegű szabályozás. Ilyen szabályozás máshol nincsen. Ezért van az, hogy speciális szabályozás van az ilyen típusú ellenőrzésre, ilyen szabályozás egyébként létezett a magyar jogrendszerben, meg más jogrendszerekben is van. Ez az az elvi megközelítés, ami miatt szerintem ez az egész szabályozás úgy, ahogy van, rossz, nem jó szabályozás. Nem jó az, hogy a kormány tud olyan döntést hozni, amivel ellenőriz országgyűlési képviselőket.

Még akkor is így van ez, ha az eljárás legvégén van bírósági kontroll. De a probléma az, hogy a bírósági kontroll előtt viszont vannak olyan lépések, aminél ez viszont már nem érvényesül, és mégis olyan döntéseket lehet hozni, nyilvános döntéseket, amelyek aztán három-négy év múlva akár, a bíróság által megváltoztatva már nem reparálhatóak.

Mire gondolok? Egyrészt van egy olyan vizsgálat, amelyet egy előzetes vizsgálatként nevesítünk most, amelyik egy előzetes elemzés. Nyilván nem véletlen, hogy azt a javaslatot tettük, hogy ez eleve legyen egy közigazgatási eljárás. Ha már csinálunk ilyet, akkor legyen egy közigazgatási jellegű eljárás azokkal a garanciákkal, amelyek egy közigazgatási eljárásban megvannak. Már csak azért is, mert maga az érintetti kör, ami meg van határozva, az, bár itt elhangzik, hogy ez persze majd később bővülhet, de mégis egy önkényesen meghatározott kör.

Az önkényesen meghatározott kört azért mondom, mert nem arról van szó, hogy a közpénzről egyébként döntő személyeket vesszük bele ebbe a körbe, hanem egy általános politikai megközelítés alapján meghatározott körről döntünk, amely kör jelentős része egyébként közpénzről nem dönt, és olyan személyek, akik jóval nagyobb közpénzekről egyébként döntenek, azok nem kerülnek bele ebbe a körbe. Ez egyébként alkotmányosan problémát jelent.

Már csak azért is így van, mert az adóhatósági megközelítés sohasem ilyen típusú, ez egy adójogi jellegű javaslat. A címmel ellentétben ezek adójogi szabályok, tehát egy adóellenőrzésről beszélünk. Tehát ez nem közpénzellenőrzés, ez egy adóellenőrzés. Az adóellenőrzésnél viszont ez a típusú megközelítés mindenképpen hibás megközelítés. Az különösen problémás, ha viszont a közpénzügyi megközelítést alkalmaznánk, akkor azt tudnám mondani, hogy bocsánat, nyilván az országgyűlési képviselők egyfajta közbizalom miatt ülnek bent az Országgyűlésben, azért, mert a választópolgárok megbíznak ezeknek az embereknek a tisztességében is.

Ha ez így van, akkor viszont teljesen indokolatlan kirekeszteni ebből az országgyűlési képviselőknek, mit ad isten, pont a mi esetünkben a kormánypárti részét, hiszen a kormánypárti országgyűlési képviselők döntő többsége nem esik most az ilyen típusú ellenőrzés alá. Vajon miért nem? Hiszen a közbizalom az ő esetükben is fenn kell hogy álljon, azaz a múltjuknak ilyen szempontú vizsgálata, egy adójogi vizsgálata bármikor indokolt lehetne. Tehát ha egy ilyen döntést hozunk, akkor viszont legyen egyenlő a mérce: ha korábbi országgyűlési képviselőt, akkor minden országgyűlési képviselőt ellenőrizzünk ilyen típusú adójogi vizsgálattal. De a mostani szabályozás nem erről szól. Arról szól, hogy két évig ez csak a korábbi országgyűlési képviselőket érinti, majd két év múlva esetleg érinti a TISZA-s kormánypárti képviselőket is. Én azt gondolom, hogy ez egy hibás megközelítés, ezeknek a szabályoknak minden országgyűlési képviselőre egyenlően kellene vonatkozni.

És nem tartom véletlennek, hogy ez a szabályozás ilyenformán megszületett, mert több ilyen típusú szabályozás van. Ilyen például az országgyűlési képviselők jelentős részének eltiltása a következő választásoktól, ami jelentős mértékben korlátozza az emberek választási szabadságát, vagy a miniszterelnöknek az eltiltása a következő választáson való indulástól, vagy a köztársasági elnök levétele vagy az Alkotmánybíróság lefejezése mind-mind egy irányba mutató javaslatok.

Én azt gondolom, hogy ha valamilyen szabályt alkotunk e tekintetben, akkor vagy egy közpénzügyi megközelítést csináljunk, de annak nem egy adójogi típusú megközelítésnek kellene lennie, hanem közpénzügyi megközelítésnek. Ha viszont adójogi szabályokat alkotunk, akkor alkossunk adójogi szabályokat, és ne csináljunk olyat, hogy van mondjuk egy vizsgálat, ami nem közigazgatási vizsgálat. Persze mondhatjuk azt, hogy ez még csak egy előzetes vizsgálat, de ennek aztán megállapításai vannak, amiből aztán már határozatok fognak következni.

Azt gondolom, hogy itt az ügyféli jogokat mindenképpen meg kéne adni. És itt nem az országgyűlési képviselőkről van szó, és talán mondhatnám azt is, hogy ez nem is feltétlenül politikai kérdés, hanem ez egy egyszerű közigazgatási jogi kérdés, hogy bizony egy ilyen típusú eljárásban az ügyfélnek a jogait meg kell adni, hogy megismerhesse egyáltalán, ha megállapításokat tesz valaki, akkor mire alapították ezeket a megállapításokat. Hozzáteszem, hogy ezt alkotmányosan kizárni sem lehet, tehát mindenkinek joga van megismerni azt, ha vele szemben megállapítás történik, aminek kapcsán aztán ha később egy eljárás indul, az milyen megállapítások alapján történt.

De óriási nagy probléma viszont az, hogy a kormány alá rendelt adóhatóság határozata, amelyik úgynevezett véglegessé vált határozat, de még bíróság által el nem bírált határozat, az anélkül, hogy a bíróság döntést hozna, már közzétehető és megismerhető. Azt hiszem, érzik ebben a furcsaságot. Tehát egy kormány alá rendelt szerv hoz egy döntést, ebből egy nyilvános listát állítanak fel azokról a képviselőkről, akik, azt mondom, hogy az ő megállapításuk szerint nem teljesítették megfelelően az adójogi kötelezettségüket, majd két év múlva a bíróság hoz egy másik döntést, de addigra már ezek a listák két éve ott vannak a nyilvánosság előtt. Ez mindenképpen problémát jelent.

Tehát mi azt javasoltuk e tekintetben is, hogy álljunk meg itt, és várjuk meg azt, míg lesz egy normális bírósági döntés, egy jogerős döntés, és a jogerős döntésnek megfelelően lehessen ilyen listákat közzétenni. Azon az alapon állva mondom ezt, hogy én elvi alapon nem értek azzal egyet, hogy egy közigazgatási szerv ilyen módon országgyűlési képviselőkről ilyen típusú ítéletet mondjon, mert szerintem ez hibás. Az, hogy egyébként adójogi vizsgálatok vannak, az rendben van. De az, hogy kifejezetten kockázatos körként nevesítünk törvényben egyébként személyeket, akik nem esnek egybe a normál adójogi kockázattal, az mindenképpen problémás.

Na, ezek azok a szakmai okok, amelyek nyilván szakmai okok is, de általános politikai indokok is, amelyek alapján nem lehet szerintem támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Lehetne persze ezzel kapcsolatban olyan törvényt is alkotni, amelyik mondjuk, mindenki által támogatható lenne. Ha közpénzügyi megközelítést alkalmazunk, akkor nem az adóhatóságnak a keretében kellene ezt megcsinálni, hanem egy másfajta intézményrendszerben. Vagy ha adóhatósági vizsgálatokról beszélünk, azok más adójogi szabályok alapján, más típusú kockázatelemzések alapján alkothatóak meg.

Tehát itt az a probléma is fennáll, hogy két típusú eljárást keverünk össze: egy adójogi eljárást keverünk össze egy egyébként más típusú eljárással, és a cím és a tartalom ebből a szempontból nem találkozik egymással. Tehát ezek a szakmai okok is fennállnak szerintem problémaként ezzel a törvényjavaslattal.

Tisztelettel engedjék meg, hogy ezután elmondjam, hogy természetesen az az alapvető cél, ami mondjuk, a közpénzek átláthatósága, az természetesen fennáll, és azzal én magam is teljes egészében egyetértek. De az eszköz teljesen alkalmatlan arra, hogy ilyen típusú döntéseket meg lehessen hozni, viszont arra tökéletesen alkalmas, hogy rámutassunk bizonyos emberekre, és azokat az embereket megbélyegezzük, még akkor is, ha két-három év múlva kiderül, hogy egy bírósági döntés felülírja a közigazgatási döntést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(19.20)

Forrás: parlament.hu