BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel köszöntöm Kövesdy államtitkár urat is, és örülök annak, hogy a szakterület felelőseként figyelemmel kíséri a vitát, így megkönnyíti majd a jövő heti szerdai bizottsági részletes vita lefolyását is, és így már teljes egészében nyugodt vagyok, hogy a mai napon támogattuk azt a kezdeményezését, hogy keddről áttegyük szerdára, hogy ott is részt tudjon venni, és köszönöm a TISZA-s bizottsági tagoknak, hogy ezt közösen lehetővé tudtuk tenni.

Miniszter úr az expozéjában azt mondta, hogy minden adótörvény és a szociális támogatások javaslata is ablakot nyit arra, hogy a kormánynak milyen a gazdaság-, költségvetési és társadalompolitikája. Ha megengedik, akkor a fókuszt egy kicsit szélesebbről indítanám. Miniszter úr azt említette, hogy az igazságosság és az egyszerűség határozza meg az adótörvényeket is, és ez határozza meg a gazdaság- és társadalompolitikát is.

(18.40)

Na most, én azt látom, hogy a beterjesztett adótörvények ‑ nemcsak a mostani kettő, hanem majd az ezt követő, majd a holnapi napon tárgyalt, de akár a mezőgazdasági vállalkozásokat érintő agrárkamara-törvény is idesorolható ‑ 26 esetben adó- és járulékemelést tartalmaznak, három esetben tartalmaznak csökkentést. De tegyük hozzá azt, hogy másfél hónappal ezelőtt már tárgyaltunk adótörvényekről, és talán négy kisadó kivezetése is megtörtént. Tehát 26:7 az arány. Ez alapvetően a középosztályt érinti és a kis- és középvállalkozókat, a hazai kis- és középvállalkozásokat érinti. Ha egy mondatba kell sűríteni, akkor ez a magyar középosztály és a hazai kis- és középvállalkozások megtorpanását fogja előidézni.

Tegyük hozzá azt is, hogy az idő múlása fogja majd megmutatni, hogy milyen hozadéka lesz ezeknek a törvénymódosításoknak, az új adók bevezetésének, a támogatási rendszer átalakításának, de néhány kockázatot már előre lehet látni, és ezek közé tartoznak azok az adminisztratív kötelezettségek is, amelyeket többen megemlítettek, amelyek nehezebbé fogják majd tenni az egyszerű vállalkozásoknak, a legkisebb vállalkozásoknak ‑ akár katásoknak ‑ az adózási feladatait.

Említsük meg a minimálbért! Nagyon helyes, én azt mondom, és ez támogatható önmagában, hogyha a minimálbér személyijövedelemadó-kötelezettsége csökken az adójóváírás bevezetésével. Ez gyakorlatilag egy ilyen 6 százalékos csökkenés. Az viszont nagy kár, hogy amire vártak a minimálbéren munkát vállalók, hogy a korábbi megállapodásokat figyelembe véve egy 14 százalék körüli minimálbér-emelésre kerül sor, ebből várhatóan ‑ legalábbis ezek az információk szűrődtek ki a kormányzati körökből is, a kamarák részéről is, érdekképviseletek részéről is, no nem a munkavállalói érdekképviseletek részéről ‑ 4 százalék környékén lesz a minimálbér-emelés. De tegyük fel, hogy 6 százalék, akkor is lesz egy nagy különbség a várakozás és a tényleges minimálbér-emelés között.

Azt is mondhatjuk, hogy gyakorlatilag az szja-csökkentés, az adójóváírás bevezetése és az alacsonyabb minimálbér-növekedés szaldója gyakorlatilag nulla körül lesz. És akkor ne is beszéljünk azokról az alapvető szolgáltatásokról vagy akár az élelmiszerek kérdéséről, amelyeknek az ára jó eséllyel emelkedni fog, mondjuk, az árrésstop kivezetésével vagy a kiskereskedelmi adó középső sávjában a háromszoros adóemeléssel, tehát a jelenlegi adókötelezettség háromszorosára történő emelésével. Amikor mi úgy összességében beszélünk ezekről a javaslatokról, akkor ebben a nagy, széles látókörben kell végiggondolnunk, hogy azok az adóemelések, járulékemelések, amelyek egyenként, önállóan lehet, hogy nem terhelik meg úgy akár a munkavállalót vagy éppen az adott vállalkozást, a kisvállalkozást, de ha három-négy ilyen kötelezettség is rárakódik az adott személyre, családra, vállalkozásra, az már komoly egzisztenciális feszültségeket is okozhat.

Nem ma tárgyaljuk a nyugdíjkérdést, de ez is az igazságosság… ‑ hogy értsük azt, hogy az igazságosság, a méltányosság hogyan viszonyul egymáshoz. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatosan egy gondolatot megosszak! Tehát aki hosszabb szolgálati idővel, magasabb befizetett járulékkal vált nyugdíjassá, annak értelemszerűen magasabb nyugdíj jár. Megint csak méltányossági szempontból, azt gondolom, elfogadható a kormány javaslata, ami már itt van a Ház előtt, hogy a minimálnyugdíj 120 ezer forintra kerül megemelésre. Igazságossági szempontból nem állja meg a helyét, nem állja ki a próbát, az igazságosság próbáját, mert akik végigdolgozták az életüket, és 130-140 ezer forintos nyugdíjjal rendelkeznek, gyakorlatilag relatíve elértéktelenedik a nyugdíjuk, a járandóságuk, és az a néhány ezer forintos kiegészítés, ami a 120-140 ezer forintos nyugdíjak között lesz, nem fogja ezt az igazságossági problémát kezelni. És még egy probléma van ezzel, hogy azok, akik nem érték el a minimum húszéves szolgálati időt, azok továbbra is helyben járnak és ugyanúgy 28 ezer forint környékén marad a minimálnyugdíj. Ez is igazságossági probléma. Tehát amikor belenyúlunk egy nagy rendszerbe, akkor ténylegesen meg kell néznünk azt, hogy az igazságossági szempontok is érvényesülnek a méltányossági elvárások, jogos elvárások mellett.

A katára kitérve: az a helyzet, hogy van 130-140 ezer katás adózó, akik magánszemélyek számára nyújtanak szolgáltatásokat, és bent maradtak, úgy ítélték meg, hogy ez számukra megfelelő adózási közeg. Számukra, akárhogy csűrjük-csavarjuk, megduplázódik ez a kötelezettség. Tehát lesz itt adóbevétel-növelés a kata oldalán is. Hacsak nem arra számítanak, hogy akik eddig bent voltak, és személyes szolgáltatásokat nyújtottak, mondjuk, vidéki térségben, azok majd befejezik a vállalkozást, és kikerülnek a kataadózók közül, és majd jönnek azok, akik nagyobb összjövedelemre számítva, kedvezőbb adózási feltételeket látva érkeznek át egy más adózási formából. Nincs ellenemre, tehát rendben van, csak ne járjanak rosszabbul azok, akik jelenleg is benne vannak ebben a rendszerben, a kataadózási rendszerben.

És én most fordítok egyet, és akkor nem azt nézem, hogy a vidéki, falusi fodrász keres‑e másfél milliót havonta, mert valószínűsítem, hogy nem, tehát a 18 millió forintos felső határt nem tudja elérni. De ugyanígy nem tudja elérni a falusi közegben tevékenykedő házi szociális gondozó, aki a legidősebbek számára nyújt személyes szolgáltatást a háztartásban a takarítással, a beszerzéssel, az ápolással, a tényleges betegápolással vagy idősápolással, vagy éppen az a pedikűrös vagy kisállat-kozmetikus ‑ nevezzük így, hogy kisállat-kozmetikus ‑, aki az egyedülálló idős emberek, nyugdíjasok házi kedvencét, a társát ápolja időközönként, nem szépészeti, hanem higiénés szempontok figyelembevételével. Itt a szolgáltatási díjak az adó emelésével nagy valószínűség szerint növekedni fognak, és ezt a megemelt szolgáltatási díjat kell majd azoknak kifizetni, akik vidéki környezetben viszonylag alacsony jövedelmi vagy akár nyugdíjbevételi lehetőségekkel rendelkeznek. Ezt is figyelembe kell venni, azt gondolom, amikor egy ilyen döntés meghozatalára kerül sor.

Családi pótlék. Mi a munkaalapú családtámogatások átfogó rendszerében gondolkodtunk, és eszerint alakítottuk a kedvezmény- és támogatási rendszert. Igyekeztünk olyan támogatásokat nyújtani az adókedvezmények mellett, amelyek természetben vehetők igénybe, akár az étkeztetés, iskolai, óvodai étkeztetés, bölcsődei ellátás, ingyenes tankönyv, ingyenes közlekedés a 14 év alatti gyermekek számára, hogy valóban a gyermekeknél jelentkezzen ez a támogatás. Önök alapvetően egy segélyalapú és a kiszolgáltatottságot növelő társadalompolitika irányába mozdulnak el. A családi adókedvezmények rendszere egy ösztönző jellegű, ösztönző és elismerő támogatási forma volt; tehát munkára ösztönző, a gyermeknevelést pedig elismerő támogatási forma. Most pedig alapvetően egy segélyszerű támogatási forma erősítésére kerül sor.

(18.50)

Nagyon kényesen, finoman érintette Apáti képviselő úr ezt a problémát. Én dolgoztam családsegítőként, családgondozóként, szenvedélybetegekkel foglalkoztam, és nagyon jól tudom, mindannyian tudjuk itt ebben a Házban, hogy azért van egy olyan része a társadalmunknak, közösségünknek, ahol egy megjelenő többletjövedelem csábító erővel bír, és életvezetési tanácsokra is szükség van. Ha életvezetési tanácsokra van szükség, ahhoz a szociális ellátórendszert is erősíteni kell, a szociális munkásokat, a gyermekvédelemben dolgozókat is kedvezőbb jövedelmi feltételek közé kell helyezni ‑ és akkor ezt itt lezártam.

Az már csak hab a tortán, ha megnézzük a jövedékiadó-emelést, a cigaretta és a tömény alkohol jövedéki adójának az emelését, éves szinten ilyen százmilliárd forintot jelent. Ugye, azt nem gondolja senki, hogy itt egyik napról a másikra mindenki le fog szokni ezeknek az élvezeti szereknek a használatáról és alkalmazásáról? Tehát ez is egy nagyon összetett kérdés, amivel, azt gondolom, érdemben kell foglalkozni, és a döntéseknél figyelembe kell venni.

És végül a kétgyermekes, diplomás édesanyák kérdését említeném meg. Az önmagában igazságossági kérdést vet fel, hogy most módosítani fogják a törvényt, és a 40 év fölötti kétgyermekes édesanyák számára nem fogják biztosítani ennek a kedvezménynek az igénybevételi lehetőségét. De most gondoljanak bele abba, hogy vannak a 40 év alatti kétgyermekes, diplomás édesanyák, és azt is tudjuk, tudhatják önök is, hogy a háromnegyedük 30 éves kora után szüli meg az első gyermeket, utána nagyon gyorsan a másodikat is megszüli, mert tervez, és családot szeretnének, gyermeket szeretnének. Na most, ha 33-34 éves korára megszületik a második gyermek, 40 éves korig ‑ frakcióvezető asszony, 40 éves korig! ‑ kapja ezt a kedvezményt, igénybe tudja venni a családi adókedvezményt, de ha betölti a 40. életévét, amikor a gyerekek 6-7-8 esztendősök, tehát éppenhogy iskolába mennek, akkor ezt az adókedvezményt elveszíti, mert elveszik ennek a törvénynek az elfogadásával.

Ha valamit én is kérhetek, mint ahogy Apáti úr is kért a katával kapcsolatosan, akkor fontolják meg, hogy ez valóban helyénvaló döntés‑e, vagy pedig hagyni kellene azt, hogy 14 vagy 18 éves korukig, amíg a gyerekek 14-18 évesek lesznek, addig ezek a kétgyermekes édesanyák is ‑ alapvetően a diplomás édesanyákról beszélünk ‑ igénybe tudják venni ezt a támogatást a továbbiakban is.

Félő az, hogy a diplomás édesanyák, miután csak 30 éves kor után tervezik a családot, egzisztenciális biztonságot szeretnének, és nem két gyermeket fognak vállalni, hanem egy gyermeket fognak vállalni. Nemzetstratégiai szempontból, megújulási szempontból lényeges az, hogy ebben a társadalmi csoportban és közegben is szülessenek meg a tervezett gyermekek, és ne az egzisztenciális szempontok határozzák meg a vállalt gyermekek számát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu