DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azért mégiscsak, ha egy adónemben 100-120 ezerrel több adóalany jelenik meg, akkor bizonyos kiegyenlítő hatásokkal együtt jó eséllyel azért növekedni fog az adóbevétel. Bár ez most egy hitvita, nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Szerintem egyébként emelkedni vagy jelentősen emelkedni fog a katából származó adóbevétel.

De mielőtt rátérnék a katára, mert ez egy nagyon izgalmas dolog és egy nagyon sajátos adónem, először hadd kanyarodjak a családi pótlék megemeléséhez. Persze alapvetően ez helyes, nagyon jó, ha a magyar emberek többet kapnak, ha egy 2008 óta változatlan állami pénzügyi ellátás duplázódik, akkor az önmagában támogatandó és megsüvegelendő.

Ugyanakkor a Mi Hazánk hiányolja a feltételnélküliséget, tehát azért legalább a gyermekek tankötelezettségének a teljesítését, a tankötelezettséget elő kellene írni annak érdekében, hogy ne csak a jogosultságok emelkedjenek, hanem azért a kötelezettségekre és azok teljesítésére is felhívja az állam a figyelmet.

Ugyanis 2004 és 2010 között finoman szólva sem feltétlenül jó irányba vitte el bizonyos közösségek hozzáállását vagy éppen hozzá nem állását az, hogy viszonylag, a kor viszonyaihoz képest relatíve magas ellátást kaptak. Tehát azért a jogosultságok emelését kövessék a kötelezettségek is. Szerintem 2026-ban abszolút elvárható, hogy a gyermekek a tankötelezettségüket teljesítsék, illetőleg a szülők ennek érdekében tegyenek meg minden tőlük elvárhatót. Ezt egyelőre nem látjuk.

Aztán azért azt sikerként elkönyvelni, hogy fontos jogosultságot vesznek el, itt a 40 év feletti, kétgyermekes anyákra gondolok, azt semmiképpen nem tartja jónak a Mi Hazánk Mozgalom. És persze lehet hergelni a bruttó egymillió forintos jövedelemhatárral, hogy erre a részre is áttérjek, hiszen ezt főleg az ország északkeleti, dél-alföldi vagy mondjuk, dél-dunántúli részén viszonylag kevesen keresik meg, de nem helyes a kicsit tehetősebbek ellen örökké hergelni vagy őket bűnbaknak kikiáltani. Mert minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a bruttó egymillió forintot vagy afölött keresők elsöprő többsége nem politikai kapcsolatok révén keres ennyit, hanem jó eséllyel a saját teljesítménye, tudása, szorgalma alapján. Tehát azért óva intenék ettől.

Ezt mindig könnyű előadni, a vagyonadónál is ez köszön vissza. Ezt mindig nagyon könnyű előadni, hiszen minden társadalomban, különösen a magyar társadalomban, jóval több ‑ most a végletekig leegyszerűsítem ‑ a szegény, mintsem a gazdag ember, jóval több az, aki nagyon keveset engedhet meg magának, mint az, aki tehetősebb, ezért erre mindig harap a nép vagy a nép többsége. De jó lenne erről az aknamezőkkel telerakott útról lejönni, vagy legalábbis nem továbbmenni ezen az úton.

A kata egy nagyon izgalmas történet. Itt nagyon sok fontos gondolat nem hangzott el, és nagyon sok fontos szabály ismertetése kimaradt. Persze pénzügyminiszter úr számára evidencia, hiszen szakmabeli, de azért próbáljuk érthetővé tenni ezt a parlamenti vitát azok számára, akik mondjuk, nyomon követik vagy ilyen mélységben érdeklődnek a kata mint fontos adónem iránt. Jobbnak tűnik, mint amit a Fidesz 2022 nyarán eltorzított, de korántsem olyan jó, mint a 2013-as bevezetésekor. A 2013-as bevezetésekor ezt választhatták egyéni vállalkozók, egyéni cégek, közkereseti társaságok és betéti társaságok. Most ezt a kört jelentősen leszűkítik.

Olyan egyszerű volt, mint a pattintott kőbalta, nem nagyon lehetett félreérteni, félremagyarázni, nem nagyon lehetett vele hibázni. Pont ez adta a nagyszerűségét: a végtelen egyszerűsége, miniszter úr. Befizettek 50 ezer forint átalányadót, aki magasabb ellátást akart, az választhatott 75 ezret, mert akkor azért erre volt lehetőség, és havi átlag egymillió, évi 12 millió forint bevételi határig letudta az adózó az adózási kötelezettségeit.

Csak nem mondta el ön sem, miniszter úr, hogy azért itt ebben van egy fontos kompromisszum a katás adóalanyok részéről. Nevezetesen az, hogy nem érvényesítik a kiadásaikat, nem helyezik szembe a kiadásaikat a bevételeikkel, a kiadásaikkal nem csökkentik az adóalapot. De az, hogy nem érvényesíthetik a kiadásaikat, az nem azt jelenti, hogy nincsenek kiadásaik. A katások is vásárolnak termékeket, szolgáltatásokat, amelyekben megfizetik az adott termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó különböző adóféleségeket, tehát ők már ott is belépnek az adófizetési kötelezettségbe.

Ez egy nagyon fontos ismérv, hiszen az állam azt a kompromisszumot várta el még 2013-ban is, hogy ha valaki 50 ezer forinttal letudhatta, vagy az önkéntes vállalásával 75 ezer forint havi összeggel az adófizetési kötelezettségét, akkor viszont ne számoljon el kiadásokat. Azért ez egy nagyon lényeges mozzanat, amely mindegyik korábbi felszólalásból kimaradt. Erre szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, különösen azoknak, akik nyomon követik ezt a vitát, hogy igazából mi is a kata lényege.

A Fidesz 2022 nyarán egy rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy nem szüntette ugyan meg, de olyan feltételeket teremtett, hogy drasztikusan visszaesett azoknak a száma, akik a katát igénybe vehették. Körülbelül ez arra az egyetemi vizsgahelyzetre hasonlított, amikor a vizsgáztató azt mondta, hogy hát, nem akarom én megbuktatni a hallgatót, csak olyan kérdéseket fogok feltenni neki, amire úgysem fog tudni válaszolni.

Tehát a lényeg ugyanaz maradt, hogy rendkívül lecsökkent az adóalanyok száma egy véleményem szerint hamis, eltorzított érvelés miatt. Jól emlékszem erre, ha jól emlékszem, egy 2022. július eleji napra: körömszakadtáig védtem, próbáltam védeni én is a katások érdekeit. No, de hát főleg a bújtatott foglalkoztatásra, a rejtett foglalkoztatásra való hivatkozás miatt nagyon sokukat visszavágták egy olyan adónembe vagy belekényszerítették, amelyben mindenképpen jóval magasabb közterhet fizettek.

Ez egy óriási hiba volt, mert ha megnézzük a magyar néplélek szempontjából, a társadalomlélektan szempontjából, hogy mit jelentett a kata, miért volt népszerű, és talán fénykorában 250 vagy 300 ezer honfitársunk is választotta, azért, mert az egyszerű emberek, az átlagemberek úgy érezték, hogy végre ők is kapnak valamit a politikától, hogy a politika, ami sokak számára úri huncutság, nemcsak az abban részt vevő urak és úrhölgyek számára jelent vagy tartogat előnyöket, hanem ők is végre a nyertesei lehetnek egy komoly állami intézkedésnek. Ez véleményem szerint a Fidesz 2014-es választási eredményében megmutatkozott. Nem lehet mérni, akkor sem lehetett, utólag sem, de azért ez hozzájárult a Fidesz 2014-es választási sikeréhez. (Sic!)

Na most, ehhez képest önök egy picivel jobb szabályozást vagy valamivel jobb szabályozást készítenek elő, de az egyszerűség, a pattintottkőbalta-egyszerűség az elvész. Tehát azt jegyezzük meg, hogy ez már nem lesz olyan egyszerű, mint a faék, itt azért már mégis könyvelői ismeretek kellenek. Egy átlag adóalany szemszögéből nézve, aki nem azzal akarja tölteni az idejét, miniszter úr, hogy állandóan minden apró szabálynak utánanézeget, meg megnézi, hogy akkor hány százalék bevétel származik ugyanattól az ügyfelétől vagy üzleti partnerétől, mikor lépi át a 4 vagy 8 millió forintos határt, ami felett már 15 százalékos kiegészítő adót is fizetni kell, majd később fog szembesülni azzal, hogy plusz adófizetési kötelezettség jön be. Az átlagvállalkozó azzal akar foglalkozni, ami a dolga: a terméket forgalmazni, leginkább a szolgáltatásmegrendeléseknek eleget tenni, és nem az adózási szabályokkal akar bajlódni. Ez az előny egészen biztosan elvész.

Az, hogy cégek számára újra lehet számlázni, az mindenképpen talán az egyik legnagyobb előnye ennek az önök által benyújtott javaslatnak. Ugyanakkor például az 50 százalékos szabályt erőteljesen, eltúlzottan alacsonynak tartja a Mi Hazánk Mozgalom. Tehát miért ördögtől való az, és miért rögtön rejtett vagy bújtatott foglalkoztatás, ha egy adott partnernek dolgozik be, és mondjuk 50 százalékot elér? A 75 százalék szerintem sokkal méltányosabb lenne.

(18.20)

Afölött már lehet gyanakodni, hogy ott talán a munkaszerződést akarják megkerülni. De mondok egy meredeket, amit talán parlamenti képviselő ritkán szokott mondani. Miért baj az, miért baj az, ha a politika hagyja az embereket, ha nem is hófehérig, de a világosszürkéig kicsit okoskodni? Miért baj az? Miért baj az, miniszter úr? Ugyanis a katás nem fogja kivinni a profitját, ezek olyan kisvállalkozók, akik nem fogják kivinni a kis profitjukat külföldre. Itt fognak belőle akár a vállalkozásuk fejlesztéséhez, akár magáncélra pénzeket elkölteni, ami a nap végén végül mégiscsak többet hoz a konyhára a magyar államkasszának, mint akár sokszor egy külföldi multicég, amelyik trükkök százaival, hogy nagy klasszikusokat idézzek, úgy megokosítja az adót, hogy igazából ahhoz képest, amit termel, alig hagy itt valamit.

Aztán nézzük ezt az automatikus adóemelést! Hát, ez már nehezen követhetővé teszi majd az adóalanyok számára az adó mértékét, de az évi 22 milliós határ meg nem emelkedik, ha én jól értem a normaszöveget. Tehát az adót emeljük vagy emelni akarják a mindenkori minimálbérhez igazítva, de a 22 milliós éves bevételi határ meg változatlan marad. Ez valahogy nincs egyensúlyban, itt egy megbillenést, az egyensúly megbillenését tapasztalom, hovatovább zavart érzek az erőben, hogy ilyen filmes hasonlatokkal is éljek.

Aztán a 4 és 8 millió forintos határ helyett a kiegészítő adónál, ugyanúgy, mint a tételes adó vonatkozásában, javasolnék önöknek egy 12 millió forintos éves bevételi határt, mert a havi átlag 1 millió forint bevétel a jelenlegi viszonyok között nem egy olyan kirívóan magas összeg, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Nem egy olyan kirívóan magas összeg, főleg, hogy a kiadásokat nem érvényesítheti, ami alatt lévő összeg már a kiegészítő adó fizetését céges számlázás esetén magával kellene hogy vonja. Tehát szerintem nem a 4 meg a 8 millió forintos, hanem a 12 millió forintos határt kellene figyelembe venni, függetlenül attól, hogy főállású katásról vagy mellékállású, tehát főállás mellett a katát választó adóalanyról van szó.

Nem tudom, hogy milyen hatáselemzéseket végeztek, vagy legalább körülbelüli számításokat, nevezzük ezeket bárhogy. Végül is összességében egy 100-120 ezres számot elmondott, és ez, mondjuk, már valamilyen támpontot jelent. Én nem tartom reálisnak, hogy nem emelkedne a katából származó bevétel. Ez szinte kizárt. Viszont az, hogy ha valakit kivágnak a katából, és abban az évben, meg még utána 12 hónapig nem léphet vissza, az megint indokolatlan szankció. Tegyük a létező legrugalmasabbá ezt a rendszert! Tehát ha valaki, mondjuk, esetleg túllépett bizonyos határt, pontosan azért, mert nem az a dolga, hogy adóügyi szakértő legyen, a létező legrövidebb határidő eltelte után engedjük vissza. Mert nem baj, ha az emberek egy kicsit szabadabban tudnak mozogni, pezsegni, kiszabadulva az adóhatóság rabságából, ha nem kell állandóan félniük a hatóság figyelmeztetésétől, attól, hogy mikor bírságolja őket szénné. Hagyjuk az embereket működni, hagyjuk az embereket élni, és a létező legritkább esetben próbáljuk csak őket szankcionálni. Szerintem eddig is hiba volt, hogy ilyen sokáig nélkülözni kellett a korábbi katásnak a kata előnyeit. Engedjük őket vissza minél hamarabb, akár a következő naptári év elején, vagy mindenképpen egy rövid határidő leteltével vagy elteltével.

Épp emiatt még az is felmerül kérdésként, hogy bt.-k, közkereseti társaságok miért nem választhatják ezt a formát, hiszen a 2013-as eredetmonda, az eredeti verzió szerint ‑ ahogy kezdtem a felszólalásomat, akképpen fejezzem is be ‑ ez megengedett volt. Szerintem a kata egy olyan kiváló találmány, amit a leegyszerűsítés, a végletekig való leegyszerűsítés mellett tovább kell fejleszteni.

Az sem világos, hogy a 22 millióba miért szeretett bele valaki a minisztériumban, mert szerintem sokkal logikusabb lenne a 24 millió. Ha 2013-ban havi átlag 1 millió, évi 12 millió volt a bevételi határ, akkor az eltelt 13 év alapján azt mondom, hogy a kerek 24 millióra, tehát a havi átlag 2 millióra való felemelés abszolút indokolt. Az egyáltalán nem kirívó. Egyébként nemcsak az adóalanynak jó egy végletekig leegyszerűsített adónem ‑ ez most nem az ‑, hanem sokkal könnyebb a hatóságnak is. Sokkal kevesebb adóhatósági munkaerőt, hovatovább élőerőt köt le, és azokat a NAV-os munkatársakat lehet más területeken hasznosítani, hiszen azért ez most számukra is nagyobb fejtörést fog okozni, mint a 2013 és 2022 óta eltelt időszak.

Úgyhogy én ezeket a konstruktív javaslatokat fogalmazom meg, tisztelt miniszter úr. Sokkal ildomosabbnak tartom így elmondani, mert biztos vagyok benne, hogy ha bármelyikünk beadja, akkor abból semmi nem lesz. Hátha így a saját nevükön megjelenne. Ez is egy régi fideszes attitűd egyébként. Ha a saját nevükre véve sokkal kedvesebb az önök szemének és szívének, akkor hasznosítsák ezeket a szerintem magyar valóságból származó ötleteket.

Engedjenek meg még egy rövid megjegyzést! Általában az adópolitikájukat, függetlenül az adónemektől, az hassa át, hogy a bírságolás akár a mikrovállalkozásoknál, akár a közepes magyar vállalkozásoknál, minden esetben csak a legvégső eszköz legyen, súlyos, ismételt jogsértés esetén. A magyar vállalkozók döntő többsége ugyanis nem adrenalinfüggő, és nem szereti magát betegre idegeskedni. Márpedig az elmúlt évek, évtizedek bizonyos időszakaiban a NAV vagy korábban az APEH okot adott arra, hogy szitokszó legyen, és okot adott arra, hogy rettegjenek tőle azok az adóalanyok is, akik egyébként véletlenül sem bűnözői tevékenységet folytattak. Úgyhogy mindezeket ajánlom az önök szíves figyelmébe. Kíváncsi vagyok, hogy ezekből mi valósul meg. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu