DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontosnak tartom, hogy bárki a házastársának akár 15 év után is tudjon újat mondani, és fontosnak tartom, hogy egy fárasztó és hosszas vita után egy ellenzéki képviselő a kormánypárti képviselőknek a vita vége felé szintén újat tudjon mondani.

De mielőtt ezt kifejteném, végletekig leegyszerűsítve a Mi Hazánk szóban előterjesztett javaslatait, hadd reagáljak arra, hogy én is hiányolom Kátai-Németh Vilmos urat. Nagyon sajnálom miniszter úr személyes sorsának alakulását. Őszintén sajnálom, de az a helyzet, hogy ő eddig két dologgal vétette magát észre az elmúlt fél évben. Az egyik, hogy hihetetlen fanatizmussal tapsolta hólyagosra a tenyerét Magyar Péter beszédei után; a másik pedig, hogy én nagyon kevés emberen láttam olyan izzó gyűlöletet bármilyen közösség iránt, mint amit látok rajta en bloc az egész ellenzékkel szemben. Olyan izzó gyűlölet sugárzik a miniszterelnök úrról is, a miniszter úrról szintén, amely megmagyarázhatatlan és minden racionális alapot nélkülöz. Lehet, hogy önöknek nem tűnik fel, mert velünk ül szemben, de ijesztő ‑ ijesztő! ‑ mértékű.

Azonban hadd tegyek egy kísérletet valamifajta kompromisszumos megoldás kidolgozására! Nagyon minimális mértékben szeretném ismételni magam, tisztelt pénzügyminiszter úr. A Mi Hazánk az éves 12 millió forintos bevétel alatt ‑ a katáról beszélek természetesen ‑ mindenképpen túlzott mértékűnek tartja a százezer forintos tételes adó bevezetését, mégpedig józan paraszti megfontolásból. Ha azt nézzük ugyanis, hogy 2013-ban ez volt az induló csomag, hogy legfeljebb 12 millió forint éves bevételig 50 ezer forint volt az alap tételes adó, akkor ez most sem lehet több, hiszen egyrészt azóta a katások által el nem számolható összes kiadási tétel jelentősen megnövekedett, másrészt az ő szempontjukból a legkedvezőbb esetben, ha a 12 millióból levonjuk az 50 x 12-t, tehát a 600 ezret, akkor a legjobb esetben 11 millió 400 ezer forint vásárlóértéke drasztikusan romlott 2013-hoz képest ‑ emiatt sem reális.

A másik javaslat, hogy mi lenne, ha azt az ötletet vinnénk tovább, amit a Fidesz a szabadon választható, 75 ezer forintos szabályban megjelenített, legalábbis 2022-ig. Nevezetesen, hogy akár 50 ezer forintos lépcsőkben, szabadon választható módon vállalhat több adót önkéntesen a katás a 12 és a 22 vagy a 12 és 24 millió forint feletti bevételi határ esetén. Alapból tehát maradna az 50 ezer forint, nem lenne kötelező a 100 ezer. Tekintsük ilyen értelemben is nagykorúnak a katásokat, hiszen minden élethelyzet más és minden élethelyzetben vagy életszakaszban másra van nagyobb szüksége az adott adóalanynak.

Ha ő az élete elején van, a húszas-harmincas éveit tapossa, akkor joggal feltételezhető, hogy mire nyugdíjas lesz, főleg öregségi-nyugdíjas, esetleg már nem is lesz nyugdíjrendszer, vagy legalábbis érzékelhető, komoly segítséget jelentő nyugdíjrendszer már nem biztos, hogy lesz. Ilyen értelemben az ő szempontjából minden, a nyugdíjalapba befizetett összeg kidobott pénznek minősülhet, most a végletekig leegyszerűsítve ezt a gondolatmenetet. Abban az esetben viszont, ha a negyvenes-ötvenes éveit taposva közelebb van a nyugdíjhoz, akkor nyilvánvalóan neki érdeke fűződik ahhoz, hogy többet fizessen be. Mondjuk, nagyobb eséllyel betegszik meg, nagyobb eséllyel kerülhet sor táppénz igénybevételére, így neki elemi érdeke az, hogy ötvenezres lépcsőkkel haladva, akár a százezer forinttól is többet fizessen be, mert akkor magasabb táppénzhez jut, illetőleg a nyugdíj alapját is jelentősen növeli. Ez legyen az ő szabad döntése, de nem egy állam által előírt kötelező norma. Nem ez fogja az egyszerűséget felborítani, hiszen ez egy szabadon választható elem.

Másrészt szeretném azt is indokolni, ami a vezérszónoki felszólalásomból kimaradt. Azok a szerencsések, akik esetében az önök javaslata szerint 18 milliós vagy 22 milliós, a Mi Hazánk szerint 24 milliós lenne az éves bevételi határ, ennyi lenne a kívánatos, de ezt az összeghatárt vagy bevételi határt túllépik, azok miért 40 százalék megtorló jellegű büntetőadót kell hogy fizessenek? Ugyanis az a logika, azt mondta 2022 nyarán a Fidesz is, meg önök is erre utaltak, hogy a bújtatott foglalkoztatást, a rejtett munkaviszonyt fel kell számolni. Szerintem nem ez a magyar adórendszer legnagyobb problémája, és szerintem nem ez az elsődleges. Nem ezen fog állni vagy bukni, talpon maradni vagy beborulni a magyar költségvetés. Tehát mi van akkor, ha ezt túllépik? 40 százalék különadót kell hogy fizessenek, holott ha ugyanezt munkaszerződéssel csinálnák ‑ amit adott esetben katával is lehet, és sokszor nagyon nehéz kibogozni, hogy ez most tényleg rejtett munkaszerződés, a kata lenne az indokoltabb, vagy a munkaszerződés ‑, akkor az ő szempontjukból nézve a legnagyobb adóterhelés a 33,5 százalék lenne.

Ugyanis jelen állás szerint minden magyar munkavállaló, az adókedvezményeket ide nem számítva, minden megkeresett 100 ezer forintból 66 500 forintot realizálhat nettó jövedelemként. Ebből 15 ezer a személyi jövedelemadó és 18 500 forint a tb-járulék. Ez százezer forintonként így igaz. Tehát ha ezeket munkaszerződésbe, munkaviszonyba akarják visszakényszeríteni, akkor legrosszabb esetben a 33,5 százalékos adóterhelés lenne az indokolt. A 40 mindenképpen drasztikusan eltúlzott, és a világon semmi nem indokolja. Bár, ha én ülnék ott, ahol most ön, akkor én a 33,5 százaléktól is kedvezőbbet állapítanék meg annak érdekében, hogy hagyjuk az embereket működni és hagyjuk az embereket dolgozni, létezni.

Régi vita a magyar adópolitikában, ez gyakran egy politikai értékrend vagy értékválasztás kérdése is, hogy mi a jobb megoldás: hogy az állam minél többet vonjon el, aztán majd újraosztja, vagy minél több pénzt hagyjunk az embereknél, és bármit tesznek, az mindenképpen csak jó lehet a magyar költségvetésnek. Átlagemberek átlag- vagy egy kicsit átlag feletti jövedelméről beszélek, hiszen ha többet fogyasztanak, többet költenek, az több másik adónem bevételét növeli, nem beszélve arról, hogy vannak pénzben ki nem fejezhető értékek is, így az, hogy nem hagyják itt az országot és itt születtek meg a gyermekeik. Ez már nem hosszú, de már rövid- vagy középtávon is megtérül. Nem szeretem ezt a szót, hogy megtérül, de mégis ezt kell használnom. Rövid távon is megtérülő befektetést jelenthet, nem beszélve arról, hogy könnyen lehet, ha hagyjuk őket kibontakozni, hogy esetleg más adónemet kell igénybe venniük, mert annyira szépen kialakul a vállalkozásuk. Ez esetben pedig még nagyobb mértékben részt vesznek a közteherviselésben. Azonban, ha indokolatlan elbonyolításokkal és indokolatlan mértékű adókkal az állam ezt megakadályozza, akkor bizony eleve lehetetlenné válik.

Végül, de nem utolsósorban arról szeretnék még beszélni, hogy az ugyanattól a partnertől származó legalább 50 százalékos bevétel esetén elvágják a katást attól a lehetőségtől, hogy ezt az adónemet tudja választani.

(20.30)

De mi van akkor ‑ ez igen gyakori eset lehet akkor is, ha mondjuk, a katás állami vagy önkormányzati intézménnyel szerződik, de akkor is, ha piaci alapon szerződik ‑, ha a megbízójának vagy a megrendelőjének lényegesen olcsóbb ez a megoldás, és lényegesen drágább lenne minden ezzel ellenkező? Miért baj az, ha ilyen értelemben észszerűen működnek a magyar gazdasági viszonyok? Higgyék el, nem ezen fog múlni és nem ezen fog beborulni a magyar költségvetés. Tudnánk jó pár olyan adónemet mondani, vagy jó pár olyan adózási trükk előtti kiskapubezárást, ami sokkal többet hozna a konyhára.

Úgyhogy én nagyon kérem önöket, hogy ezeket fontolják meg, különös tekintettel az 50 ezer forintos lépcsőkben választható, szabadon választható, ha úgy tetszik, önként vállalt adóterhelésre, amellyel egyébként az ellenzéki érvelés jelentős része alól kihúznánk a talajt, hiszen akkor fogalmilag kizárt lenne, hogy kétszeres mértékű adóba kényszerítik bele a katásokat, olyanokat is, akik lehet, hogy nemhogy egymillió vagy másfél millió, vagy kétmillió forint közeli átlag havi bevételt realizálnak, hanem lehet, hogy csak 300-400-500 ezer forintot, abból azért nem ugyanaz befizetni a 100 ezret, mint mondjuk, az egymillió fölöttiből. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu