DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok megijeszteni senkit, közel sem fogom kimeríteni a 15 perces időkeretet.

Igen tisztelt honvédelmi miniszter úr itt egy fogalmi dugóba keveredett, és itt az alapvető fogalmak tisztázása, úgy látom, elkerülhetetlen. Eredetileg ezt két percben akartam tisztázni, csak aztán Dicső Viktória képviselő asszony miatt módosítottam kétpercesről normálra, mert tudtam, hogy két percbe nem fogok beleférni.

Az önkéntes felajánlás, az önkéntes teljesítés, az önkéntes vállalás teljesen más, mint egy új adófizetési kötelezettség. Azért szeretnek a vállalkozók vagy akár a nem vállalkozók is lehetőségükhöz mérten segíteni embertársaikon, mert amikor közvetlenül célba juttatják a pénzbeni vagy természetbeni adományt, akkor tudják, hogy az jó helyre megy, az száz százalékban az eredeti célnak megfelelően hasznosul. Amikor meg befizetnek az államkasszába, akkor az vagy arra a célra megy, amire elvileg a jogalkotó megjelölte, vagy nem. Az elmúlt 36 év töretlen tapasztalatai szerint általában nem arra a célra fordítják. Általában azt látják ‑ és szerintem ebben sajnos nem lesz nagy változás, bár ne legyen igazam ‑, nem biztos, hogy jobb lesz az egészségügy, nem biztos, hogy jobbak lesznek az utak, nem biztos, hogy jobb lesz az oktatás. Ugyanakkor ez azért fontos vita, mert mindössze csak két dolog van ezen a világon, ami biztos: az egyik a halál, a másik az adók. És hogy ez egy új adó és nagyon fontos adó, ezért fontos tisztázni.

És a másik, miniszter úr: nagyon hasznos tagja a társadalomnak az a honvéd vagy hivatásos, vagy szerződéses állományú, vagy polgári alkalmazott, aki akár 400 ezer, akár több vagy kevesebb fizetést visz haza. De az a vállalkozó, aki egy élet munkájával… ‑ és nem NER-es, nem luxusban él, tehát itt élesen határoljuk el ezeket a fogalmakat. Aki 1100 millió forintos nettó vagyonig eljutott, az eleve nagyobb részt vállal a közterhekből, mert nyilván egy 400 ezres fizetést hazavivő katona vagy bármelyik munkavállaló nem tud munkahelyeket fenntartani. Egy 1100 millió forintos vagyonnal rendelkező vállalkozó több vagy sok munkahelyet fenntart, rengeteg adót befizet, családokat tart el, a családok költenek, vásárolnak, fogyasztanak. Ilyen módon sokszorozódik ez a fajta társadalmi haszon. Ez a vállalkozó építési beruházást hajt végre, ott építőanyagot vásárol, megfizet benne minden adót, munkadíjat fizet, ezzel más vállalkozásokat tart fenn. Tehát számos haszna van ebben a képzeletben vagy akár gyakorlati gazdasági ökoszisztémában egy olyan vállalkozásnak, amely a nagyon kemény, 1100 millió forintos vagyont elérte politikai segítség nélkül, NER-es hátszél, TISZA-s hátszél meg mindenféle hátszél nélkül.

Abban önnek igaza van, abban viszont osztom a véleményét, hogy amit az akkumulátorgyáraknak toltak oda az elmúlt négy évben, az vérlázító. Soha egyetlen ilyen javaslatot meg nem szavaztunk. Itt voltam, frakcióvezető asszony, itt voltam, de egyszer sem szavaztuk meg (Bujdosó Andrea Anna: Nem felelős semmiért, tudom!), és ugyanúgy hatan ültünk itt. Ismétlem, majd ha levezetik azt a képletet, hogy hat hogy tud leszavazni 135-öt, vagy hatan hogy tudjuk leszavazni önöket, 141 képviselőt, akkor higgye el, attól a perctől kezdve átállunk erre az üzemmódra. Nyilvánvaló képtelenség. Tehát itt megint torzítják, ferdítik a valóságot, megpróbálják meghajlítani a teret és az időt, de teljes képtelenség, amit állítanak.

Tisztelt Dicső Viktória Képviselő Asszony! Nem tudom, hogy ön mikor, hány éve távolodott el érdemben a családi gazdaságtól, vagy most is ott éli a mindennapjait. Én bevallom férfiasan, hogy Mátészalkáról a négy évvel ezelőtti elköltözésemig, ha nem is napi, de igen rendszeres kapcsolatban álltam a Csengerben üzemelő családi gazdaságunkkal. Képzelje el, nekünk is 30 hektár almatermelő gazdaságunk van, de azért amit ön mondott, az a túlzó leegyszerűsítés iskolapéldája. Tehát mi az átlagos gazdasági méret? Teljesen más a zöldségszektorban, teljesen más a gyümölcstermelésnél, megint más a szántóföldi kultúránál, és egész más, mondjuk ‑ Kaprinyák úrra nézek ‑ az erdőgazdálkodásnál. Tehát a szántóföldi kultúrákban több száz hektárra van szükség ahhoz, hogy az talán megérje.

Valóban, néhány tíz hektár elég a gyümölcstermelésnél, de ott sem igaz, hogy 10 millió/hektár érték. Szuperintenzív az ültetvény? Intenzív az ültetvény, vagy elavult az ültetvény? Milyen technológiával van felszerelve az ültetvény? Az összes terület öntözhető? Van részleges tavaszi fagyvédelem? Milyen típusú a jégvédelem?

Tehát, hogy mennyibe kerül egy autó, az attól függ, mert ugye, a Wartburg is egy autó, meg az S-osztályos Merci is egy autó. Mind a kettő autó, csak egészen más az értékük. Mennyibe kerül egy ház? Hát, ezt így normálisan nem lehet megmondani. Óriási a szórás értékben, és ezért körülménytől függ, hogy az a ház, az az erdő vagy a szántó mennyit ér. Mennyibe kerül egy hektár erdő? Nemesnyár van benne vagy feketedió? Mondjuk, kétéves nemesnyaras, vagy nyolcvanéves gyönyörű szép feketedió? Hát, egész más értékek fognak kijönni már egy hektárra kivetítve is.

Megkockáztatom, hogy egy erdőgazdálkodásnál fajtától, életkortól, sok egyéb körülménytől függően ott minimum több száz hektár kell, hogy magángazdálkodóként az megérje, az erdő életciklusát és sajátos belső működési szabályait tekintve. Tehát itt lehet azzal dobálózni, hogy hány millió forintot ér egy hektár föld. Hát, nagyon-nagyon sok körülménytől függ. Legelő, szántó művelési ág, milyen minőségi osztály ‑ ezer körülményt fel lehet sorolni. Rávágni, hogy 10 millió/hektár, vagy alálövi, vagy felül. Tehát ez így nagyon tévutakra vezet, és pontosan ezek a túlzó leegyszerűsítések teljesen félreviszik ezt a vitát.

Ismétlem: egy szóval, egy gondolattal senki a Mi Hazánk részéről nem védi az értelmetlen luxust felhalmozókat, nem védi, aki az elmúlt 36 év politikai kapcsolataiból meggazdagodott, sokszor igen gyenge képességű vállalkozóit. Ez egy külön réteg. De számszerűleg a nagy többség nem ehhez a körhöz tartozik, és ezek sajnos többségében kárvallottjai lesznek ennek a vagyonadónak; főleg ‑ és azt kérem, miniszter úr külön tisztázza, direkt ezért maradtam itt ilyen későn, mert feszült figyelemmel várom az ön válaszát ‑, hogy a külföldiek vajon tényleg nagyon könnyen ki tudnak‑e bújni ez alól. Mert ha igen, akkor óriási baj van. Mert ha igen, akkor ez a játék arra is kimehet, hogy olcsón kell felvásárolni majd a magyar vállalkozásokat. Mert a régi tőkés matek, az pontosan ismeri: nem akkor kell felvásárolni, amikor valami a csúcsértékén van, akkor, amikor a béka hátsó fele alá lenyomják, lehetőleg minél mélyebbre. Akkor kell felvásárolni, amikor padlón van mindennek az ára. Tehát azért ezt ne játsszuk, mert ez az amúgy is durva aránytalanságokat tovább fokozza.

És persze rengeteg hiba volt az elmúlt 16 évben is, rengeteg mindent lehetett volna másként és jobban csinálni, ez kétségtelen tény. De azért azt se felejtsük el, próbáljunk már a mérleg mindkét serpenyőjében érveket felhozni, hogy azért azok az országok, amelyek komoly gyarmattartó múlttal rendelkeztek, nem szenvedték el a kommunizmust, és nem kellett olyan terhet cipelniük, annyiszor a túlélésükért küzdeniük, mint a magyaroknak meg Magyarországnak, persze, hogy óriási versenyelőnyben vannak, szinte behozhatatlan versenyelőnyben.

(23.10)

Hát, megnéztem volna én az úgynevezett nyugati országokat, ha nekik is azon kellett volna keresztülmenni, mint ennek az országnak, csak a XX. században. Amikor az energiák nagy része a túlélésre megy el és nem az építésre, akkor annak valószínűleg ez a vége, tudják? Tehát egész más. A diót a dióval, az almát az almával próbáljuk összehasonlítani, úgyhogy próbáljunk ilyen korrekt mederben maradni, és akik észszerű kritikákat fogalmaznak meg, azokat ne próbálják olyannal gyanúsítani, amiről ‑ talán még, ha a lelkük mélyére néznek ‑ önök is tudják, hogy nem igaz. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu