DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) európai parlamenti képviselő: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagy tisztelettel engedjék meg, hogy néhány lényeges, úgy tűnik, hogy korrekciót igénylő tévedésükre hívjam fel elsőként a figyelmet.

(15.40)

Értem én, hogy lelkesülten beszélnek arról, hogy az MTK-ban a foci az én irányításommal így, az én irányításommal úgy. Kérem, fogadják el azt, hogy 1993 óta az MTK sportegyesülettől függetlenül működik a labdarúgó-egyesület. Én értem, hogy magukat roppant tájékozott sportszakértőnek gondolók ezt az alapvető tényt nem tudják, de legalább itt parlamenti képviselők, ha szót kérnek és hatalmas hozzáértéssel a sporttal kapcsolatos rendkívül szakmai hozzászólást tesznek, akkor ezt az alapvető tévedést ne fogalmazzák meg már sokadszor. Az MTK Budapest Labdarúgó Zrt., amellyel nagyon jó a viszonyunk, egy sportcsaládhoz tartozunk, egy teljesen önálló sportszervezet, egy gazdasági társaságban működő sportszervezet. Értem én, hogy ez egy olyan magától értetődő tévedés, amit nagy lelkesedéssel és a roppant nagy sporthozzáértés látszatát keltve lehet elmondani, de mégis, ha egy picit is érdeklik önöket a tények ‑ nem szurkolói ankéton vagyunk a magyar Országgyűlésben, tehát ha a tények érdeklik ‑, akkor fogadják el, hogy ez a tény.

Engem már senki nem akar megölni, mondhatnám, ha nem lenne az asztalon ez a törvényjavaslat. Nagy tisztelettel szeretném jelezni, hogy 2010 óta a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke is vagyok. Ne feledkezzünk már el erről! Ez egy fontos köztestület, a fogyatékosok sportjával foglalkozó köztestület. Azért kértek föl Szekeres Pál úr alelnöki tisztségéről való lemondása után, mert 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején valóban rendszerváltoztatás volt a fogyatékosok sportjának támogatását illetően, olyan egészen döbbenetes nagyságrendű, minőségű, mind támogatásban, mind pedig a fogyatékosok sportjának a fejlesztésében testet öltő döntéseket hoztunk, ami kapcsán társadalmi tisztségviselőként felkértek a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnökének, és büszke vagyok arra, hogy azóta is minden egyes küldöttgyűlésen a Magyar Paralimpiai Bizottság küldöttei megtiszteltek a bizalmukkal. Most önök azt mondják, hogy ők rosszul döntöttek. Most önök hibáztatják őket. Azt mondják, hogy ez valami egészen borzalmas, mert a politika került be a Magyar Paralimpiai Bizottságba.

Harmadrészt engedjék már meg, hogy elmondjam a következőt, s megint az őszinte jó szándék vezet engem. Tényleg, ez nem egy jó hangulatú poharazgatás utáni sportömlengés, ahol vagyunk, hanem a magyar Országgyűlés, ahol egy fontos szakmai tartalommal bíró törvényről folyik a vita. A sportegyesületek vezetői társadalmi tisztséget töltenek be. Nem ők az operatív vezetők, tisztelt miniszter úr. Nem én irányítom a kézilabda-szakosztályunk munkáját, nem én szervezem az MTK pénzügyét, nem én szervezem a jogi kérdéseket, nem én irányítom az MTK apparátusát, mint ahogy egyetlenegy hozzánk hasonló nagy klub elnöke sem ezt teszi. Ez társadalmi tisztség! És ha az ember politikusként képes olyan társadalmi elismertségre ‑ értem én, hogy idegen a TISZA-s képviselőknek a politikusi társadalmi elismertség, de higgyék el, ilyen létezik ‑, tehát az ember politikusként is társadalmi elismertségre tehet szert, és onnantól kezdve a szeretett klubja megtiszteli őt azzal, hogy elnöknek választja.

Nehogy már önök el akarják venni tőlem az MTK-t! Az elnöki tisztségét elvehetik, kétharmaddal azt csinálnak, amit akarnak, a nevemet elvehetik, a gyerekeim nevét elvehetik. Önök képesek bármire! Ne szórakozzanak már! Ötéves korom óta MTK-meccsre járok. Az apám és a nagyapám is MTK-drukker volt. Mi a francot akarnak tőlem elvenni? Mit akarnak tőlem elvenni? Mikor fognak majd lezsidózni azért, mert zsidó származású emberként az MTK szurkolója vagyok? Hát, mit képzelnek maguk?! (Zaj a kormánypárti padsorokban.) Tényleg, mit képzelnek maguk?! Novák Előd hőbörgése nem érdekel, ő egyébként a zsidózással egyetértene.

Forrás: parlament.hu