DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Jóisten is így akarta, hogy pont éjfélkor kapjak szót, amikor átmegyünk egy másik napba, már a szerdai napba.

Hadd kezdjem én is a köszönettel, hiszen mind Bakos elnök úr, mind Borics alelnök úr, mind Takács Árpád képviselőtársam, alelnöktársam méltatta a katonákat. A KDNP nevében hadd nyilatkozzam én is ebben az ügyben, hiszen én magam egykori honvédelmi miniszterként is, nyilván KDNP-s képviselőként is folyamatosan támogattam a Nyugat-Balkán térségében való katonai jelenlétünket. A történelmi példák is azt mutatják, hogy ez szükséges, meg egyáltalán a több évtizedes tapasztalat is. Sőt, most már 130 éves lesz a magyar békefenntartói katonai tapasztalat, még az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában kezdődött mindez Kréta szigetén egyébként, szintén a török-görög konfliktus feloldása kapcsán. De a lényeg, hogy köszönettel tartozunk a katonáinknak, mert mindenhol helytállnak tisztességesen, nemcsak a békét őrzik, ami nagyon fontos dolog, és a biztonságot szolgálják, hanem Magyarország jó hírét viszik mindenfelé, ráadásul nagyon komoly tapasztalatra tesznek szert nemzetközi együttműködésben.

Tehát én még kritikai véleményt, bármilyen nemzetközi partnertől nem hallottam, nemcsak akkor, amikor miniszterként szolgáltam a hazát, hanem azt megelőzően és azt követően sem. Nem kaptam semmilyen kritikát, kritikai megjegyzést a magyar katonák szolgálatára nemzetközi missziókban, sőt mindenhol elismeréssel beszéltek a magyar katonák helytállásáról. Ezért én is szeretném megköszönni azt, amit nekik köszönhetünk: a külső védelmet, a biztonságot, a védekezést, amikor például árvizeken ott vannak. Legutóbb valóban Pakson ott voltak, és elhárították ezt a súlyos problémát, amit a klímaválság és a hőkupola okozott. Mindenhol ott vannak, ahol segítségre szorul a magyar társadalom, tehát a civilek.

Úgyhogy ez egy fontos dolog, és valóban, a nemzetközi tapasztalatok a Magyar Honvédség harcedzettségét is növelik úgymond, tehát valóban, a tapasztalatszerzés ilyen szempontból is rendkívüli módon hasznos. Ha valahol, ebben volt egy kisebb vitánk a bizottsági ülésen, hogy hol kell jelen lennünk és hol nem, hol van a magyar érdek, és hol kevésbé tűnik magyar érdeknek, de abban, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk, hogy a Nyugat-Balkán térségében egyértelműen magyar érdek, hogy ott béke legyen és biztonság, mert ha nincs, az közvetlenül veszélyt jelent Magyarország biztonságára is. A Balkánon sok minden történt már, mondjuk, az első világháború kirobbanását is annak a helyzetnek köszönhetjük.

Tehát a békefenntartás szerintem fontos dolog. Mi támogatjuk az előterjesztést és meg is fogjuk szavazni. A létszámbővítést támogatjuk, a 300 főre való kibővítését. Nagyobb mozgásteret ad a honvédségnek a felkészülésre is, meg az ott történő tevékenység ellátására és a rotációs rendszer kialakítására. Nyilván az időtartam meghosszabbítását is támogatjuk.

Amit még szeretnék itt elmondani, mert alapvetően fölmerült a bizottsági ülésen szintén, és erre rákérdeztem a miniszter úrtól, hogy akkoriban, amikor mi voltunk abban a helyzetben, 1000 főben húztuk meg a határt, a katonai létszámot, a békefenntartó feladatokban egyfajta ambíciószintet ‑ nevezhetjük így is ‑ alkottunk. Miniszter úr azt mondta, hogy 1200; ez bőven belefér szerintem jelenleg is abba a körbe, abba az 1200 főbe, amelyben gondolkodhatunk. Egy ekkora ország esetében nagyon szép teljesítmény, hogy 1200 főt adott esetben egyszerre, egy időben külföldi békemissziókban tudunk alkalmazni és ennyivel tudunk ott lenni.

Alapvetően sok minden elhangzott Bakos elnök úr részéről is. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy visszatértem a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottságba alelnökként, mert valóban értelmes, érdemi szakmai vitákat tudunk lefolytatni, és sok mindenben egyetértünk. Bármennyire gyanús ez esetleg egyeseknek, bármennyire is zavaró lehet, hogy itt valamilyen fajta összekacsintás történik a Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottságban a különböző frakciók képviselői részéről, de azért létezhet valóban egyfajta nemzeti egyetértés vagy egyfajta nemzeti minimum. Én örülök, hogy elnök úr mindent megtesz annak érdekében, hogy ez az együttműködés, együttgondolkodás meg is legyen. Miniszter úr is minden meghívásunknak eleget tesz, és tájékoztatást ad minden fontos kérdésről, akár zárt, akár nyílt ülésen, nyilvánvalóan témától függően.

Azt szeretném még hozzátenni, hogy az Alaptörvény 47. cikkéből, valamint a most hatályos honvédelmi törvényből alapvetően nem következne egy olyan engedélyeztetési eljárás, amit korábban egyébként alkalmazott az Országgyűlés. Tehát korábban az Országgyűlés engedélyezte a csapatmozgásokat, meg a Magyar Honvédség katonáinak külföldre vezénylését és ott áthelyezését, diszlokálását is. Ez az elmúlt évtizedeknek egy folyamata, és ez érződött a bizottság legutóbbi ülésén is, és ezért örülök, hogy ez a téma itt van ma a parlament előtt, bármennyire is későn vagy korán, most attól függően már, hogy szerdát nézzük‑e, mert szó eshet a honvédelem ügyéről, szó eshet a Magyar Honvédségről. Ez mindig fontos, mert nagyon sokan civilek a kollégák, nagyon keveset tudnak a Magyar Honvédségről, és mióta nincs vagy szüneteltetve van az általános hadkötelezettség, nincs a családokban a sorkatonai szolgálat kapcsán ‑ hogy mondjam? ‑ családi élmény, vélemény, tapasztalat és helyzetjelentés arról, hogy mi történik a honvédségen belül. Ezért nagyon fontos, hogy a honvédelem társadalmasítása továbbra is legyen fontos szempont vagy cél, és hogy a parlamentben is azért foglalkozzunk a Magyar Honvédséggel és a honvédelem ügyével, akár egy békefenntartó misszió kapcsán is.

Úgyhogy alapvetően végezetül azt írtam még itt föl magamnak, hogy készültem egy hosszabb előadással, de most már így éjfél után nem hiszem, hogy ezt elmondom. Valóban, készülök egy konferenciára, ahol egyébként pont a 130 éves évfordulóról emlékezünk. 1897-ben volt ez az első békefenntartó misszió Kréta szigetén, ahol magyar katonák is részt vettek és fontos feladatot láttak el. Tehát ilyen szempontból valóban óriási múltra tekint vissza a magyar katonák békefenntartó tevékenysége, de most megkímélem önöket attól, hogy ezt most végigmondjam és elsoroljam. Majd, akit érdekel, a konferencián szívesen látjuk.

Úgyhogy még egyszer összességében köszönet a katonáinknak. Köszönjük a bizottságban való együttműködést, az előterjesztést pedig támogatjuk. Bízunk benne, hogy több ilyen baleset nem lesz, mint az olasz barátainknál, bár tény, hogy kockázat van mindenben, a katona élete sajnos kockázattal jár, az egy veszélyes üzem. Vigyázzanak a katonáink egészségére meg egymásra, és én bízom benne, hogy ezek a külföldi missziók a bajtársiasságot is és az együttműködést is erősítik a katonáink között. Úgyhogy még egyszer: támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu