DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondta, hogy a mindennapi politikát távol kell tartani a sporttól, Hende Máté képviselő úr pedig azt mondta, hogy a politika nem irányíthatja a sportot. Ezek szép megfogalmazások, de nézzük már meg, hogy mit is jelent a politika. A közösség szolgálata.

Megkerülhetünk‑e egy olyan ágazatot, mint a sport? Azért van sportpolitikáért felelős államtitkár, azért van a sportért felelős, sportpolitikáért felelős miniszter minden kormányzatban, mert stratégiai ágazat, de nem csak az egészség megóvása szempontjából. Ha visszagondolunk Wolfgang Behringer kiváló német sportközgazdász könyvére, megfogalmazza nagyon bölcsen, helyesen és eléggé érzékelhető módon, hogy a sport ez egy sajátos kulcs a társadalom ajtajához. Tehát ha a sporton keresztül kinyitjuk a társadalom ajtaját, akkor rálátunk a társadalom működésére, a társadalmi normákra, az emberi viszonyokra, mégpedig azért, mert a sportnak az egészségmegőrzésen, meg a nemzeti érzésen, az örömérzésen túl, a sport szeretetén túl van egy óriási értéke, ez pedig a fair play, a sportszerűség.

Amikor én a sportért felelős államtitkár voltam, én magam is lemondtam egyébként nyilvánvalóan a Budapesti Honvéd társadalmi elnöki posztjáról ‑ itt nem volt labdarúgás, csak küzdősportokról és a vízilabdáról és egyéb más sportágakról van szó ‑, mint ahogy megtettem április 12-ét követően is, pedig én is nyolcéves korom óta sportolok. Ez egyre kevésbé látszik rajtam, de magas korom ellenére próbálom magam tartani. Egyébként pedig sportjogi szakjogász végzettséggel is rendelkezem, és tizenhárom évig voltam a Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnöke egy fillér fizetés nélkül. Azt hiszem, valóban embereken is múlik egy ilyen döntés, hogy ki érzi erkölcsileg összeférhetetlennek vagy összeférhetőnek a tevékenységét, de az biztos, hogy a törvény abban a részében, amit egyébként Szekeres Pál képviselőtársam, jó barátom és egykori kollegám is elmondott, hogy átláthatóbb legyen a rendszer, hogy a pénzügyi elszámolások rendje tisztességes legyen, általunk támogatható. Ez legyen így valamennyi sportegyesületnél. Szerintem ezt várja el a magyar társadalom is.

De azért azt ne felejtsük el, kérem, hogy 2010-re a magyar sport igen komoly, válságos helyzetbe került. Elavult létesítmények szinte minden régi klubnál, minden patinás klubnál. Csoda, hogy az eredmények még így is jöttek. Ez a magyar edzői tudásnak, a sportolóink tehetségének tudható be, meg a szülőknek, akik hordták a gyerekeket edzésekre. Bújtatott állások, edzői állások és sok-sok minden más, mert nem volt letisztítva a sport, nem volt stratégiai ágazat, el volt hanyagolva a magyar sport. Ezért szerintem az, hogy a Fidesz-KDNP-kormány fölkarolta, jelentős anyagi támogatásban részesítette a sportot, és mindenféle olyan gazdasági megoldásokat keresett, amelyekkel a különböző, akár nagyobb vállalkozások is támogathatták a magyar sportot, helyes döntés volt. Ennek köszönhető a látványos fejlődés az elmúlt időszakra visszatekintve és napjainkra is, hogy igen, létesítményekben megújult a magyar sport világa, és valóban az eredményesség is növekedett.

Tehát ez egy fontos célkitűzés, és az is egy sajátos magyar helyzet, ebben egyetértek a miniszter úrral, hogy valóban nyilván mindenki azt kereste ‑ a versenysportban ki ne keresné a lehetőséget? ‑, hogy minél több támogatáshoz, forráshoz, szponzorációhoz jusson. A versenysportban eredményeket várunk el mindannyian, a szurkolók is, nemzeti bajnokságokban is, nemcsak labdarúgásban, máshol is. Tehát egy óriási elvárás van, hiszen a magyar sport valóban eddig is eredményes volt. Ezt szeretnénk folytatni, mert ez nemzeti büszkeséget hordoz önmagában is, értéket jelent a sport mindannyiunk számára. Tehát keresték azokat a kapcsolatokat a sportágak, a sportegyesületek, szakszövetségek, hogy bizony-bizony akár kormányzati támogatáshoz vagy más támogatáshoz is hozzájussanak, hiszen ezzel kulturáltabb körülményeket, jobb versenyeket tudnak rendezni, biztosítani a sportolóiknak. Tehát ez teljesen evidens és érthető, főleg egy szorongatott időszakot követően.

Tehát egyáltalán nem látom ördögtől valónak, hogy bizonyos politikusokat megtaláltak és felkértek ilyen és olyan sportvezetői feladatra. Azt kell mondanom, hogy ha végignézzük a rendszerváltás óta eltelt időszakot, azért azt láthatjuk, hogy akár Baráth Etele, mint egykori MSZP-s miniszter, vagy Katona… Tamás vagy Béla? (Dr. Pósfai Gábor: Kálmán!) Béla, Katona Béla… (Pósfai Gábor: Kálmán!) Kálmán is, igen, kiváló munkát végzett. Kiváló munkát végzett, eredményes volt a kajak-kenu sportág is, és mindenhol, a Vasasnál és máshol is, ahol dolgoztak ezek a politikusok, nem hátráltatták és nem éltek vissza a helyzetükkel. Mint ahogy ön is, nemcsak azoknak a szövetségnek, egyesületnek volt a vezetője, hanem, én emlékszem, volt egy közös időszakunk, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke is volt. (Pósfai Gábor: Alelnöke!) Alelnöke volt, de ettől függetlenül jól végezte a munkáját, nem mondtuk azt, hogy ez összeférhetetlen.

Ezért is mondom, hogy nem ördögtől való mindez. Tehát ettől még, hogy valaki politikai szerepet vállal, a közösség szolgálatát képviselheti és viheti egy másik ágon is, adott esetben a szeretett sportegyesületét támogathatja. Azt meg végképp senki nem vonja és nem vonhatja kétségbe szerintem, hogy azok az emberek, akik nagyobb kluboknál dolgoztak, lásd akár Kubatov Gábor a Ferencvárosnál, akár Deutsch Tamás az MTK-nál, ne tettek volna meg mindent a szeretett klubjukért, hogy az fejlődjön, erősödjön és minél több eredményt hozzon.

Az, hogy át kell világítani, anyagi elszámolás meg kell, az a sportért felelős államtitkárság feladata volt mindig is. Tehát addig nem kaphatott támogatást senki sem, akármennyire sikeres volt az a sportegyesület vagy a sportági szakszövetség, amíg el nem számolt az éves támogatásokkal, tisztességesen és számláról számlára be nem mutatta ezt az államtitkárság munkatársainak. Tehát ezt a munkát lehet erősíteni, és ezt mi támogatjuk is, hogy történjen meg mindez.

Amiről Szekeres Pál barátom beszélt, annak kapcsán én emlékszem, hogy amikor 2012-ben Czene Attilát követően államtitkárként dolgozhattam a sport területén, 240 ezer igazolt sportolónk volt; utánpótlás korosztályú sportolókról van szó. 2025-ben ez a szám már gyakorlatilag több mint duplájára nőtt, tehát több mint 500 ezer gyermek, fiatal sportol sportegyesületeknél igazolt sportolóként. Szerintem önmagában egy óriási teljesítmény, hogy meg tudtuk szólítani a „sportoló nemzet” koncepcióval a gyermekeket, a magyar nemzet fiait és lányait.

Úgyhogy én azt hiszem, hogy azzal, hogy kimondunk összeférhetetlenségi szabályokat ‑ ugye, tudat alatt Hende Máté képviselő is arról beszélt, hogy mi azt fogjuk mondani, hogy egy politikai boszorkányüldözés és célzott jogalkotás történik ismételten, visszamenőleges hatállyal, aminek azért valóban vannak általános jogelvi problémái, de ettől függetlenül mi nem tudjuk támogatni ezt a módosítást, ezt a törvényjavaslatot, mert valóban szerintünk nem itt kell megragadni a lényegét, hogy célzottan egy-egy politikust megpróbálnak ebből a helyzetből kihozni, akik egyébként szerintem többségükben tisztességesen végezték a munkájukat az egyesületük vagy szövetségük javára.

Szeretném elmondani, hogy a civil törvény alapján legalább évente egyszer, illetve az egyesületek alapszabálya alapján is évente egyszer közgyűlést kell összehívni. A közgyűlés dönt az egyesület vagy szövetség költségvetéséről, meghallgatja a pénzügyi beszámolóját, a felügyelőbizottság elmondja az értékelését. Tehát egy folyamatos kontroll van. A közgyűlés a legfontosabb testület ebben az esetben, és ők végzik, ami nagyon fontos, egyfajta szabadságjogként ‑ mégiscsak a Tisztelet és Szabadság Pártja képviseletében vannak itt, ugye, a rövidítést ismerjük, ez a TISZA, de a tartalma legalábbis ezt üzenné ‑, a szabadságjogok érvényesülésére az egyesületben részt vevő küldöttek szavaznak a tisztújításról, tehát ők mondják el azt, hogy kit akarnak elnöknek, elnökségi tagoknak, FEB-tagoknak s a többi, s a többi. Tehát én nem hiszem, hogy ilyen szinten érdemes korlátozni a közgyűlések jogait és a szabadságjogokat.

(14.30)

Szerintem ez nem szerencsés, szerintem máshonnan kellene megközelíteni ezt a problematikát.

Végezetül pedig azzal hadd fejezzem be, hogy megismételjem azt, hogy elszámolási kötelezettség most is van az egyesületeknél, egyébként pedig az, hogy ennek a különböző adminisztratív szabályozóit szigorítsák, és az átláthatóság, a transzparencia növekedjen az egyesületeknél, a sport világában, ezt mi tudjuk támogatni, de a törvényjavaslatot ilyenformán nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Forrás: parlament.hu