KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem rövid lenni. Sok minden elhangzott a mai vitában. Azért azt el kell mondanom, hogy engem meglepett, hogy ilyen éles kritikákat váltott ki a milliárdosok vagyonadójának bevezetése az ellenzék soraiból. Én nem erre számítottam, megmondom őszintén, de azt mindenki maga dönti el, hogy hogyan foglal állást ebben a kérdésben.

Én úgy látom, hogy négy-öt nagyobb csomópont alakult ki a vitában; talán a legfontosabb az, hogy miért vezetjük be ezt az adót. Minisztertársam nagyon jól összefoglalta és nagyon sok hasznos gondolatot mondott el ezzel kapcsolatban. Hadd mondjam el én ezt egy kicsit máshonnan, de mégis ugyanazt a gondolatot! Mi nem egy büntetőadóban gondolkodunk, hanem azt gondoljuk, hogy az igazságos közteherviselés ezt igényli.

Magyarországon olyan az adórendszer, hogy mindenki adózik a jövedelme után, és ezt az adózott jövedelmet vagy elfogyasztja, elkölti, vagy megtakarítja. Az ismert adókulcsok miatt sokkal több adót fizet az, aki azt a jövedelmét kénytelen elkölteni, és nem jut pénze vagy kevés jut megtakarításra, míg a magas jövedelemmel rendelkezőkre ez pont ellenkezőleg igaz, hogy igazából ők az adózott jövedelmükből már nem nagyon adóznak, miután azt félre tudják tenni megtakarításra, vagyonfelhalmozásra. Empirikusan megfigyelhető tény tehát, hogy Magyarországon minél gazdagabb valaki százalékosan, annál kevesebb adót fizet a jövedelméből. Ez egy igazságtalanság.

Ez az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszerből, a magas áfakulcsokból és a vagyonadó hiányából következik, és a ma tárgyalt két adójavaslat ezt két irányból próbálja orvosolni: egyik részről az átlagosnál kisebb jövedelemmel, bérjövedelemmel rendelkezőknél adót csökkentünk; másik részről a leggazdagabb milliárdosoknál pedig a vagyonadót vezetjük be, tehát ez arányosabbá teszi a közteherviselést. Nem pluszterheket rak a széles vállakra, hanem arányosabb terheket rak, és én azt gondolom, hogy ez igenis igazságosabb így.

Egyébként valóban 15-20 ezer adózóról beszélünk, ami nagyjából ‑ családtagokkal együtt ‑ a magyar lakosság 6 ezreléke ‑ nem százaléka, hanem ezreléke. Tehát nem arról beszélünk, hogy akár a magyar lakosság 1 százalékát elérné az a kör ‑ családtagokkal együtt ‑, aki ebben az adóban érintett lesz. Tehát én azt gondolom, hogy ilyen szempontból megint csak igazságos, hogy a társadalomnak ez a leggazdagabb felső rétege arányosabban vegye ki a részét a közterhekből.

Nagyon fontos kérdés volt a vitában, hogy vajon milyen lesz ennek a vagyonadónak a növekedésre gyakorolt hatása. Tényleg csak röviden engedjenek meg egy gondolatot: a vagyonadó azért különbözik egy jövedelemadótól, mert azt a nem jövedelmet termelő vagyonelemek után is kell fizetni. Tehát az a milliárdos, aki luxusingatlanokban tartja a vagyonát, ma nem fizet adót azok után, hiszen nem keletkezik belőle jövedelme, míg az a vállalkozó, aki visszaforgatja az összes nyereségét a vállalkozásba, fizet a jövedelme után. Magyarul, egy magasabb jövedelemkulcshoz képest a vagyonadó a növekedés szempontjából kedvezőbb, hiszen arányában kevésbé sújtja azt, aki a vállalkozásba forgatja vissza a bevételét, a nyereségét, aki termelő vagyonelemekbe halmoz fel.

A vagyonadó egy jövedelemadóhoz képest nagyobb súlyt helyez arra a vagyonos emberre, akinek nem produktív vagyonelemekben van a vagyona. Tehát ilyen szempontból igenis egy inszentívát jelent, egy motivációt jelent, tereli a tőkét, a milliárdosok vagyonát a produktív elemek, a vállalkozások, a jövedelemtermelő befektetések irányába, hiszen így jövedelemarányosan kisebb terhet jelent a vagyonadó, mint hogyha luxusingatlanokban, nem produktív vagyonelemekben lenne a vagyona. Tehát épp ezért tartják a vagyonadót növekedés szempontjából a jövedelemadóhoz képest kedvezőbb adózási formának, mert ez igenis abba az irányba motiválja a vagyont. Nyilván itt ezt most egy alternatív adózási formához képest mondom, és nem ahhoz képest, hogy nem kell adót fizetni. (Dr. Apáti István: A külföldiekkel mi a helyzet?)

Fontos figyelembe venni, hogy a vagyonadó egy magánszemélyt sújtó adó, nem vállalkozás fizeti a vagyonadót. Ilyen szempontból egyébként mind a hazai, mind a külföldi adóalanyok fizetnek vagyonadót, akiknek Magyarországon van céges részesedésük vagy ingatlanjuk, és a magyar magánszemély egyaránt fizet a magyar cégben lévő részesedése vagy részvénye után, meg a külföldi cégben lévő részesedése vagy részvénye után… (Dr. Apáti István: Külföldiek!) Tehát egy kicsit mesterségesnek érzem ezt a vitát, hogy a hazai vagy a külföldi vállalatokat sújtja‑e a vagyonadó, mert a magánszemélyek fizetik a vagyonadót, függetlenül attól, hogy az ő vagyonuk egy külföldi cégben van vagy egy magyar cégben van.

Szintén fontos azért látni azt, hogy ma Magyarországon a társasági adó a kis- és középvállalkozások számára a legalacsonyabb egész Európában, 9 százalék. Tehát ha most egy 15 százalékos tőkearányos elvárt megtérüléssel számolunk, akkor ez az 1 százalékos vagyonadó igazából nagyjából egy 6 százalékpontos extra társasági adónak felelne meg, ha társasági szinten kellene fizetni. Tehát ilyen szempontból is azért ez még együttesen sem vezet egy extrém magas adóterheléshez. És ez egyébként egy fontos ok arra, hogy miért nem számítunk arra, hogy külföldre fog menekülni a tőke: mert figyelembe véve a magyar személyi jövedelemadó alacsony kulcsát, a társasági adó alacsony kulcsát, ezzel az 1 százalékos vagyonadóval is sokkal kedvezőbben tud egy milliárdos itthon adózni, mint hogyha mondjuk Ausztriába, Olaszországba vagy bárhova Európába átköltözne és az adóilletőségét áthelyezné. Tehát ilyen szempontból a versenyképes hazai adórendszer egyben garancia arra, hogy nem fog a tőke külföldre menekülni, és emiatt nem lesz egy negatív növekedési hatás.

Szintén visszatérő téma volt a nemzetközi tapasztalat, hogy miért működne nálunk, hogyha máshol nem működik. Igen, vegyesek a nemzetközi tapasztalatok, és ezeket próbáltuk egyébként beépíteni a javaslatba, tanulni más országok jó vagy rossz tapasztalataiból. Az egyik egyébként pont az volt, hogy ott működött jól ez az adó, ahol nagyon széles volt az adóalap, minden típusú vagyonelem beletartozott, és relatíve alacsony volt az adó kulcsa. Spanyolországban például, ami negatív példaként került elő, 3,5 százalékos a kulcs, tehát az valószínűleg elég magas ahhoz, hogy adóelkerülésre ösztönözzön, és emiatt nem is javasolnánk ilyet Magyarországon.

Fontos egyébként azt is látni, hogy egy 15-20 évvel ezelőtti állapothoz képest ma sokkal nehezebb külföldre menteni a vagyont, mert a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni egyezmények és megállapodások miatt ma már olyan információmegosztások vannak nemcsak az Európai Unión belül, hanem annál sokkal szélesebb körben az adóhivatalok között, ami biztosítja azt, hogy nem lehet eltűnni a magyar adóhivatal látóteréből olyan könnyen, és így nem lehet kikerülni az adózást.

(Az elnöki széket dr. Latorcai Csaba, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Voltak kérdések alkotmányossági aggodalmakkal kapcsolatban, és ezen belül utalás arra, hogy a 2009-ben elfogadott, egyébként egészen más típusúnál ‑ mert az alapvetően egy ingatlanadó volt, és széles körben érintette a magyar ingatlantulajdonosokat ‑ az Alkotmánybíróság megsemmisítette a vagyonadóztatást. Az nem a vagyonadóztatás intézménye miatt volt alkotmányellenes egyébként, hanem mert olyan szabályokat hozott, amik a szankciórendszerük miatt túl nagy terhet és kockázatot jelentettek az adózóknak: nekik kellett az ingatlanértéket megállapítani, és ennek minden felelősségét viselni.

(23.30)

Ezeket a szempontokat, az ottani alkotmányt, az akkori Alkotmánybíróság indoklását messzemenőkig figyelembe vettük a mostani javaslat kidolgozásánál, és ilyen szempontból nem tartunk attól, hogy alkotmányossági aggodalmak merülnének fel a javaslattal kapcsolatban.

Végül, az utolsó pont: több esetben elhangzott, hogy gyakorlati megvalósíthatósági problémák vannak a vagyonadóval kapcsolatban. Igyekeztem ilyen szempontból viszonylag részletesen az expozéban kitérni arra, hogy akár az ingatlanértékelés kapcsán, akár az adóalap elrejtése elleni védelem kapcsán nagyon sok mindent kidolgoztunk részleteiben ebben a törvényjavaslatban, és ilyen szempontból számos egyeztetés volt egyébként különböző szervezetekkel, illetve nyilvánvalóan magának az adóhivatalnak a lehetőségeit, tapasztalatait is figyelembe vettük.

Tehát ilyen szempontból megint csak nyugodt vagyok, hogy a gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából egy jól kidolgozott törvényjavaslat fekszik előttünk, és ennek a bevezethetősége, alkalmazhatósága nem fog érdemi nehézséget okozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu