KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat célja az állami vagyon védelmének biztosítása, az állami finanszírozással járó kockázatok mérséklése és az állami finanszírozási formák átláthatóbbá tétele. A javasolt módosítások e szempontok mentén leginkább a zárt körű befektetési alapokra, azon belül is főként a kockázati és magántőkealapokra vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát célozzák.

Erre azért van szükség, mert az elmúlt 16 évben ezt az alapvetően piaci alapokon működő és innovatív szektort felhasználva az előző kormányokhoz kötődő gazdasági érdekkörök súlyos milliárdokkal károsították meg a választókat, az adófizetőket. Ezért a kormány úgy döntött, hogy az erre vonatkozó szabályozás módosításával megakadályozza a további közpénzkiáramlást és megerősíti az állami finanszírozással járó ügyletek és finanszírozási formák átláthatóságát.

A törvényjavaslat ebben a szemléletben három témakör köré csoportosítható: az első a zárt körű kockázati és magántőkealapokra vonatkozó szabályok; a második az állami fejlesztési és exportfinanszírozási, vagyis a Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank működését érintő szabályok; a harmadik pedig a takarékszövetkezeti integráció lezárása. Lássuk először a magántőkealapokat!

Tisztelt Képviselők! A befektetésialap-kezelőkre és alapokra vonatkozó hazai szabályozás alapvetően európai uniós alapokon nyugszik. A szektorba tartozó kockázati és magántőkealapok befektetői a nagy növekedési potenciállal járó vállalkozásokba fektetnek be, így, ha eredeti céljának megfelelően használják e finanszírozási formát, akkor hatékonyan hozzájárulnak a gazdaság versenyképességének növeléséhez. Az elmúlt időszakban viszont e konstrukciók a visszaélések melegágyaként funkcionáltak, így indokolt a szabályozás felülvizsgálata. Minden módosításkor a piaci szereplőkre is tekintettel kell lennünk, és olyan megoldásokat kell találnunk, hogy a normálisan működő intézményeket ne lehetetlenítsük el, működésüket feleslegesen ne hátráltassuk, ugyanakkor ne fordulhasson elő olyan, hogy a magyar állam vagyona és az azzal való gazdálkodás illetéktelen kezekbe kerül.

Tisztelt Ház! A befektetésialap-kezelőkre és alapokra vonatkozó törvény módosítása többes célt szolgál. Egyrészt kezeli azt a helyzetet, amely esetén hiába állt fenn az állami tulajdon többsége egy magántőkealapban, ha az állam nem tudja hatékonyan érvényesíteni érdekeit, mert minden döntéshez adott esetben százszázalékos jóváhagyási elvárás került rögzítésre. Figyelembe véve, hogy a magántőkealapok kezelését végző alapkezelők irányítása sokszor az említett gazdasági érdekcsoportokhoz tartozik, így első lépésként a módosítások lehetővé teszik, hogy zárt körű alapok esetén a befektetők legalább 60 százalékának kezdeményezésére az alapkezelő leváltásra kerülhessen.

Számolni kell azzal is, hogy az együttműködés akadozik esetleg. Így amennyiben a kezdeményezést követően az alapkezelő húsz napon belül nem köti meg az alapkezelés átadására vonatkozó szerződést, akkor a pénzügyi szektor felügyeletéért felelős Magyar Nemzeti Bank ‑ hatósági jogkörében eljárva ‑ határozatával új alapkezelőt bíz meg. Az előbb említett módosításokkal esetleg ellentétes alapkezelési szabályzatot, amely az érintett alapok működési rendjét és döntéshozatali eljárását szabályozza, szintén felül kell vizsgálni és módosítani szükséges ennek megfelelően. A nem kooperatív alapkezelőkkel szemben a felügyelet ebben az esetben is eljár, például felfüggeszti vagy visszavonja az alapkezelő engedélyét, ha ezt nem teszi meg.

(12.30)

Tisztelt Ház! Az alapkezelő-váltás szabályaihoz kapcsolódóan a törvényjavaslat a tőkepiaci törvény módosítását is tartalmazza, amelynek célja a tőzsdei cégekben történő befolyásszerzésre vonatkozó szabályozási keret áttekintése, felülvizsgálata. A tőkepiaci törvény módosításának indoka, hogy számos esetben egy befektető, akár maga az állam, úgy jut egy vállalkozásban meghatározó részesedéshez, hogy az alapvetően nem volt célja. Ilyen esetekben a befolyás meghatározó mértékéhez köthető nyilvános vételi ajánlat alóli felmentés indokolt lehet, és ezt az uniós szabályozás is megengedi.

A tőkepiaci törvény vonatkozó rendelkezései így kiegészítésre kerülnek egy általános szabállyal: nem szándékolt részesedéshez jutás esetén hat hónap áll rendelkezésre a részesedés csökkentésére a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása mellett. Ennek sikertelensége esetén a kötelező vételi ajánlattétel szabályai azonnal érvénybe lépnek. A fenti módosítások egyaránt védik a kisrészvényesek érdekeit és szolgálják az állami források védelmét. Szeretném ismét hangsúlyosan kiemelni, hogy a javaslatok megalkotásakor figyelembe vettük az EU-s szabályozási kereteket, és a szükséges beavatkozási lépéseket piacbarát módon, a szektor jogkövető szereplőinek érdekeire is tekintettel hoztuk meg.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második pillére az állam két fejlesztési és finanszírozási intézményét, a Magyar Fejlesztési Bankot és az Eximbankot érinti. Ezeken keresztül az állam a legnagyobb összegeket fekteti be, illetve hitelezi ki a magyar gazdaságba, és az általuk vállalt kötelezettségek mögött sok esetben a központi költségvetés, vagyis végső soron az adófizetők állnak. A javaslat mindkét intézmény törvényéből hatályon kívül helyez egy azonos tartalmú kitételt. Ez eddig azt mondta ki, hogy az MFB és az Eximbank meghatározott állami készfizető kezességgel érintett kötelezettségeinél a jogosult mentesül a további biztosíték előírásának kötelezettsége alól. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az állami kezesség puszta léte elég volt ahhoz, hogy a további fedezet bevonásának szükségességét meg se vizsgálják, a kockázat így végső soron a központi költségvetésnél, vagyis az adófizetőknél csapódott le.

Szeretném egyértelművé tenni, a módosítás nem keletkeztet automatikus többletbiztosítéki kötelezettséget, és nem nehezíti el a tisztességes vállalkozások és exportőrök finanszírozását, megszünteti viszont annak külön törvényi alapját, hogy az állami kezességre hivatkozva el lehessen tekinteni a fedezet vizsgálatától. Ezentúl az állami kezesség mellett is a kockázat nagyságához, jellegéhez és a megtérülési kilátásokhoz igazodó kiegészítő biztosítékokat lehet megkövetelni. Az állami kezesség tehát nem helyettesíti a gondos, prudens hitelezést.

Az Eximbankot és a Magyar Exporthitel Biztosítót érintő további módosítások a megváltozott kormányzati struktúrához igazítják a törvényt. Az állam e két társaságában fennálló többségi és kisebbségi pénzintézeti tulajdonának kezelése és képviselete a nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért felelős miniszter feladat- és hatáskörébe kerül, a MEHIB meghatározott intézkedéseiről pedig a minisztert is tájékoztatni kell, így a tulajdonosi felelősség és az ellenőrzés egy kézben lesz.

Végül az Állami Fejlesztési Bank szerepét érinti a zárt körű alapokra vonatkozó egyik átmeneti szabály is. Azokban a zárt körű befektetési alapokban, ahol az állam többségi tulajdonában álló hitelintézet, mint amilyen az MFB, meghatározó befektetői pozícióval rendelkezik, az alapkezelő a törvény hatálybalépését követő 90 napig nem kérheti a befektetőtől a vagyoni hozzájárulás teljesítését, ha ahhoz a befektetésijegy-tulajdonosok legalább 60 százaléka nem járult hozzá. Erre azért van szükség, mert az alapkezelő cseréje állami befektető esetén időigényes folyamat. Az államnak mint gondos gazdának el kell végezni a szükséges jogi, pénzügyi és gazdasági átvilágítást. Nem lenne elfogadható, ha a vizsgálatok lezárása előtt az alapkezelő újabb közpénzt hívhatna le. A szabály nem érinti a befektetők által vállalt kötelezettségeket, csupán azok lehívását függeszti fel 90 napra, hogy a korábbi befektetési döntéseket felül lehessen vizsgálni, és megakadályozzuk a további közpénzkiáramlást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A takarékszövetkezeti integráció 2013-ban egyik napról a másikra végigment és számos vidéki pénzügyi intézményt érintett. A takarékszövetkezeti részjegytulajdonosoknak egy homályos ígéret lett adva, hogy jobb lesz így, de kézzelfogható segítséget nem kaptak. Ugyanakkor az állam hatalmas összeget adott az integrálódáshoz és a stabilizációhoz, de ennek hozadékáról, eredményeiről sem az állam, sem az adófizetők semmit nem látnak, mert ez az állami forrás magánszereplők befolyását segítette. A törvényjavaslat ezért három egyértelmű döntést hoz. 1. Jogutód nélkül megszünteti az integrációs szervezetet. 2. Megszünteti a tagbankok közötti egyetemleges felelősséget. 3. A szervezet teljes, a korábbi években 145-150 milliárd forintra rúgó vagyonát a magyar államra ruházza át.

Az állam az állami vagyon kezelését újra az állami vagyon kezelésére jogosult szervezethez helyezi vissza a törvény hatálybalépésével. Ezzel egyidejűleg az a formalizált szervezet, amelyik ezt a vagyont, ráadásul jelentős és felesleges költségek mellett kezelte, jogutód nélkül megszűnik, hiszen ahogyan a törvény is rögzíti, a célját elérte, az integráció már régen lezajlott. Nincsenek már takarékszövetkezetek, már nem széttagolt a működés, hanem már megvalósult az integrációs folyamat, semmilyen indok nem áll fenn, hogy az integrációs szervezet fennmaradjon, költséget okozzon és az állami vagyont kezelje, hiszen van erre szakosodott, az ilyen feladatokat ellátó szervezet, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság.

Ezzel együtt megszűnik a tagbankok közötti egyetemleges felelősség is. Ezt a kockázatközösséget a széttagolt takarékszövetkezeti szektor stabilizálása indokolta, az integráció lezárulta után azonban nincs értelme fenntartani. A szervezet teljes vagyona a magyar államra száll át. E vagyon döntő részét a Magyar Bankholding által 2022-ben kibocsátott és 2042-ben lejáró közel 190 milliárd forint névértékű kötvény teszi ki, amelynek forrásait ma az MBH Bank használja. A törvényjavaslat elfogadásával ezen vagyonelemek kezelése a magyar államhoz kerül vissza.

Természetesen minden intézmény életének lezárása is fontos és figyelmet igénylő feladat, így az integrációs szervezet is szabályozottan zárja le a létét, s egy elszámolási biztos kirendelésével biztosított lesz, hogy a lehető leghatékonyabban, de jogos kötelezettségeinek teljesítésével történjen a törlésig a zárószakasz. Az elszámolási biztos az integrációs szervezettel szemben elismert követeléseket az államra szállt vagyonból egyenlíti ki, az állam pedig ezekért legfeljebb az átszállt vagyon értékéig felel, így a hitelezők jogos igényei sem sérülnek, és az adófizetőket sem éri többletteher.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy önök is látják, a módosítások megfelelnek az európai uniós kereteknek, miközben a magyar gazdaság és a pénzügyi rendszer hosszú távú érdekeit is szolgálják. Összefoglalóan ismét kiemelem, hogy a törvényjavaslat célja az állami források védelme, a piacok tisztasága és a befektetői bizalom megerősítése, valamint a közbizalom helyreállítása. Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.40)

Forrás: parlament.hu