NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most éjfél után, november 4‑e hajnalához közeledve egy kicsit bele kell rondítanom ebbe a már-már összpárti ünneplésbe. Szinte pohárköszöntőket hallhattunk most, sorozatos gratulációkat, teljes egyetértést. A Mi Hazánk Mozgalom viszont, úgy tűnik, egyedüli pártként nem fogja ezt a javaslatot támogatni, magyar katonáink külföldre küldését megduplázott számban.

(0.10)

Abban még egyetértünk, egyetértettünk a bizottságban is, elsőként mondtam el, hogy a béke az egyik legfontosabb érték, de ezen túl sajnos kudarcot vallott a délszláv háborút lezáró daytoni megállapodás. Bosznia-Hercegovina néven egy működésképtelen országot hoztak létre túlságosan felduzzadt államapparátussal, rendszerszintű korrupcióval, és a feszültségek is megmaradtak az erővel egyben tartott országban.

1995 óta szolgálnak ott magyar katonák. Az idők végtelenségéig, miniszter úr? Még csak céldátum sincs honvédjeink hazahozatalára, az idegen erők kivonására, így ezt a beszámolónak nevezett, de valójában érdemi információkat ‑ hogy például pontosan mit csinálnak ott a honvédjeink ‑ nem tartalmazó, mindössze egyoldalas dokumentumot nem tudja megszavazni a Mi Hazánk Mozgalom, hiszen joggal várjuk el, hogy például árulja el végre a kormány, mennyibe került ez nekünk 1995 óta, vagy mennyibe került idén, mennyibe kerül jövőre, és mi ennek a kifutása.

Valamiféle autonómiát azért kaptak az országban a szerbek, a horvátok és a bosnyákok is, így Európa talán legnagyobb jogfosztott kisebbsége a magyarság maradt. Az egykori Jugoszlávia nemzetei közül egyedül a magyarok nem élhettek önrendelkezési jogukkal. Pedig sok magyar vett részt a balkáni háborúkban, sőt maga Magyarország is 1999-ben, két héttel a NATO-csatlakozásunk után máris háborúba keveredett hazánk egy szomszédos országgal ‑ megérte? ‑, a még megmaradt Jugoszláviával, de semmi előnyünk nem származott ebből.

Például a MIÉP hiába követelte az első Orbán-kormánytól ezekben a padsorokban itt, hogy ha már Magyarországról is indulnak bombázni, akkor fel kellene vetni, hogy egy esetleges és reálisan felmerült NATO-bevonulás után ENSZ-felügyelet alatt dönthessenek az ott élők a hovatartozásukról, viszont még a magyar kormány sem volt erre a javaslatra nyitott. Ezért is szerveztem egyébként akkor életem első tüntetését, akkor még a MIÉP Ifjúsági Tagozatának elnökeként a Külügyminisztérium elé több mint negyed évszázada, az első Orbán-kormány idején, amely tüntetésre Toroczkai László is eljött mint a délszláv válság szakértője.

Ami az EU irányítása alatt végrehajtott balkáni békefenntartó művelethez történő magyar hozzájárulást illeti, először is tisztelet illeti a parancsot végrehajtó magyar katonákat, ha már ezt feladatul kapták. Másrészt viszont sajnos kérdést is meg kell fogalmazzak ismételten, mert még mindig nem számolt el ezzel sem a kormány, hogy mennyibe került ez az adófizetőknek. Mert milyen beszámoló az, ahol egyetlenegy szót sem olvashatunk arról, hogy konkrétan mit csinálnak, milyen ügyekbe keveredtek. Tehát a tartalmi beszámoló is finoman szólva hiányos, inkább csak egy jogtechnikai, egy jogi hátteret bemutató beszámoló fekszik előttünk.

A B/689. számú beszámoló ‑ a címe szerint ‑ az EU irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletben való magyar katonai szerepvállalásról, illetve az arról szóló kormányhatározat módosításáról szól elvileg, de valójában ez nem a magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámoló, ahogy az előterjesztés címében olvasható, hanem egy létszámjelentés, illetve létszámbővítés 150-ről 300 főre, csak ami Bosznia-Hercegovinát illeti. Szégyen, hogy egy 2024-es törvénymódosítás nyomán már országgyűlési döntés nélkül is küldhet a mindenkori magyar kormány katonákat külföldre, akár titokban is, akármelyik országba.

Mióta is megy ez a misszió Bosznia-Hercegovinában? Ha olyan sikeres, ahogy azt kommunikálja itt az összes párt, akkor miért nem csapatkivonásokról olvashatunk végre a beszámolóban? Ez tehát nem érdemi beszámoló, csak egy hosszabbítási és létszámbővítési kérelem, de hogy pontosan milyen tevékenységhez, azt továbbra sem árulták el. A jelek szerint csak lemásolták a Fidesz-kormány korábbi, hasonlóan semmitmondó beszámolóját, szinte ugyanaz, betűről betűre ugyanaz a korábbi süketelés van most itt előttünk szavazásra előterjesztve.

A Honvédelmi Bizottságban támogatták, miniszter úr is, azt a javaslatomat, amelyről már itt többen beszéltek ‑ csak azt felejtették el mondani, hogy azt én terjesztettem elő ‑, hogy adjon a kormány érdemi tájékoztatást is. De addig is, míg ez meg nem valósul ‑ bár miniszter úr nyitott volt erre ‑, szóval, amíg ez meg nem valósul, a Mi Hazánk támogató szavazatára természetesen nem számíthatnak. Valószínűleg egyébként utána sem, hiszen egyedüli pártként valljuk az 1848-as márciusi ifjak alapvetését: magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. Ez utóbbit most azért hangsúlyozom ez esetben, mert azért mégiscsak november 4‑e van, és kimondhatjuk, hogy a pesti srácok követelése is ez volt hetven évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom és szabadságharc erről szólt jelentős részben, hogy az idegen katonákat vigyék el tőlünk.

Ezért fájó, hogy ma már senki nem vallja ezeket az alapvetéseket a Mi Hazánk Mozgalmon kívül, csak mi mondjuk, hogy nem igazán van keresnivalónk, legalábbis ilyen hosszú távon, ilyen céltalanul, ilyen perspektíva nélkül Bosznia-Hercegovinában, és még inkább természetesen, mondjuk, a csúfos bukással végződött, Afganisztán megszállásában való részvételünk teljességgel elfogadhatatlan, ahogy Irakban is, vagy a csádi kalandorkodást már ne is említsük. Elfogadhatatlanok ezek, és amivel próbálják a társadalmat meggyőzni, hogy olyan katonai tapasztalatokra teszünk szert, amire, már számtalan alkalommal rávilágítottam, hogy az, hogy például védelmi pénzt fizetünk a táliboknak, amire már bizonyítékot is hoztam a korábbi Honvédelmi Bizottságnak, de a jelenleginek is már számos alkalommal feszegettem ezt, azt gondolom, hogy az nem öregbíti a honvédség jó hírnevét, nem a tapasztalatok bővítését szolgálja. Nyilvánvaló, egy ilyen nagy, akár csádi kalandorkodás során is lehet katonai tapasztalatokra is szert tenni, de még inkább szükség volna komolyabb hazai hadgyakorlatokra és más, kifizetődőbb honvédségi fejlesztésekre.

Régóta hiányolom azokat a beszámolókat, amelyek arról szólnak, hogy Bosznia-Hercegovina saját hadserege miként veszi át végre ezeket a feladatokat, amelyeket jelenleg EU-s katonák látnak el elsősorban. Az érdemi beszámolót azért is hiányolom, mert nem is olyan régen még a magyar katonák hazazavarásának is komoly esélye volt. Hogy idézzek egy kormány számára is elfogadható hírportált, illetve annak címét, a Telex egyik hírének címét: „Orbánék annyit kavartak Boszniában, hogy az ország vezetéséből azt szeretnék, ha a magyar katonák elmennének onnan.”

Hiányolom tehát a beszámoló címében is megjelölt érdemi beszámolót, a céldátumot a magyar katonák kivonására, vagy annak kijelentését, hogy a magyar kormány szerint a világ végéig is szolgálnunk kell ennek az országnak a működését katonai erőkkel is, magyar katonai erővel. Szerintem viszont a magyar haderőfejlesztés, az itthoni komolyabb hadgyakorlatok, modernebb felszerelés méltóbb javadalmazása az, amire fordítanunk kéne anyagi erőforrásainkat legalább hosszú távon, a folyamatos missziózással szemben.

Én magam az önkéntes műveleti tartalékos honvédségi szerződésemben is kikötöttem, hogy nem vállalok ‑ és ezt szerencsére kiköthetik sokan ‑, azonban nem elfogadható az a politika, amit az előző honvédelmi miniszter, de gyakorlatilag Ruszin-Szendi Romulusz úr is megerősített, hogy alezredesinél magasabb rendfokozatot nem is kaphat az, aki nem vállal külföldi szolgálatot. Nem juthat tisztességes javadalmazáshoz az a katona, nem tudja lényegében tisztességesen eltartani a családját, aki nem vállalja ezeket a kiemeltebb juttatással járó külföldi szolgálatokat. Pedig itthon kellene tisztességes javadalmazást és feladatokat adni elsősorban a honvédeinknek.

Végül négy kis kérdéscsokorral készültem még, miniszter úr. Először is, mivel a hazai folyók vízállása rendkívül alacsony, ennek többek közt az is a következménye, hogy a Magyar Honvédség tűzszerészei kritikus leterheltség alatt dolgoznak, mint amúgy mindig, de most különösen. Gondolkodnak‑e a Boszniában szolgáló magyar tűzszerész csoport legalább időszakos hazavezényléséről abból a külszolgálatból? Pontosan mennyi magyar tűzszerész szolgál most az EUFOR ALTHEA misszióban? Ez sem derül ki persze a beszámolóból, de jó lenne a válasz most is.

Másodsorban, úgy fog csatlakozni Bosznia-Hercegovina az EU-hoz, hogy közben fegyveres EUFOR-katonákkal népszerűsítik az EU-t? Így, november 4-én azért ez egy elég bizarr gondolat, nem? Pedig ez a valóság. Aki egyébként volt a Butmir táborban, az pontosan tudja, hogy nemcsak EU-s katonák szolgálnak az EUFOR ALTHEA műveletben, hanem megkerülhetetlen a nem EU-s hadseregek szerepvállalása is.

Harmadsorban: mennyire szerencsés vagy inkább szerencsétlen kitenni a minisztérium hivatalos honlapjára az EUFOR ALTHEA infokommunikációs szakfelkészítését bemutató részletes fotósorozatot és a hozzá tartozó beszámolót: „Kapcsolattartás missziós körülmények közt” címmel 2026. szeptember 26-án?

(0.20)

Látják, abban a témában nem kellett volna részletes beszámolót közzétenni, főleg nem fotókkal. Ennél kevésbé érzékenyebb tartalmakkal zárt ülésen foglalkozik az Országgyűlés Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottsága; azt elismerem, hogy kétségkívül bajtársias és szakmai hangnemben. Ellenben a most tárgyalt napirendi ponthoz előterjesztett, sokéves gyakorlatot tükröző, tehát nem akarom kizárólag a TISZA nyakába varrni, de mégis a változtatást szorgalmazom… ‑ szóval, ezt a beszámolót azért nem tudom elfogadni, mert a címével ellentétben nem a magyar katonai szerepvállalásról szól, hanem csak egy egyszerű létszámjelentés.

Negyedsorban kérdésem, hogy mi a helyzet a magyar helikopterekkel az EUFOR ALTHEA műveletben? Most épp mennyi helikopter és szakszemélyzet szolgál Boszniában? Itthon nem hiányoznak, miniszter úr? Lezuhant az EUFOR egyik olasz helikoptere Boszniában, négyen meghaltak ‑ érdemes elgondolkozni a minapi híren. Mellékesen jegyzem meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium még mindig adós ‑ ez egy korábbi adósság, örökölt adósság ‑ a lezuhant magyar helikopter és a helikopter-balesetben meghalt három magyar katona ügyének összefoglaló jelentésével. Köszönöm a figyelmet. Hazámat szolgálom!

Forrás: parlament.hu