NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Kikérem magamnak, elnök asszony (Derültség.), de azért a szót viszont köszönöm. (Zaj. Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! A sportvezetők összeférhetetlensége kapcsán hadd ejtsek néhány szót a Mi Hazánk Mozgalom sokéves követelése nyomán a Fidesz-kormány alatt bevezetett remek magyarkvótáról. Még ha hosszú küzdelem is volt, végül is mondhatjuk, hogy egy fideszes vívmány is, és ezt szeretném üdvözölni. Azért aktuális ez, mert még mindig vannak olyan labdarúgócsapatok, olyan sportvezetők, akik a pénzügyi ösztönzés ellenére sem hajlandók a tizenegyből legalább öt magyarnak lehetőséget adni.

A magyarkvóta bevezetését azért szorgalmazta számtalan fórumon főként a Mi Hazánk sportkabinetje évek óta ‑ és végül részsikerrel elértük ‑, hogy a sportban is elburjánzott külföldi vendégmunkásdömping helyett garantáljuk a magyar sportolók szereplését a magyar adófizetői pénzből is megrendezett bajnokságokban a befizetett adókból épített sportlétesítményekben, az utánpótlásnak is több lehetőséget biztosítva, tehát a válogatott csapataink színvonalát is emelve. Mert ha a magyaroknak nem adnak nagyobb számban játéklehetőséget még a magyar nemzeti bajnokságban sem, akkor a válogatottban is kisebb merítés lesz. Tehát aki a magyarkvótát ellenzi, az például a nemzeti tizenegy sikerét gátolja a labdarúgásban.

A kosárlabdában kötelezően pályán tartózkodó magyar játékosok száma egyről kettőre nőtt, talán szintén ennek a politikai hullámnak, tiltakozásnak, lobbinak köszönhetően. A kézilabda azonban továbbra is rendkívül problémás. A Magyar Kézilabda Szövetség ultraliberális szemlélete lehetővé teszi, hogy magyar játékos nélkül álljanak ki az elvileg magyar csapatok, ami egyenlő a nemzeti sport önfeladásával. Magyarországon sajnos jelenleg is több olyan sportklub működik, melynek játékosai között alig találni hazait, sőt olyan mérkőzések is voltak a magyar bajnokságokban, ahol egyetlen magyar játékos sem lépett pályára, pedig elvileg nemzeti bajnokságról, NB I-ről beszélünk, és mégis megtörténhet, hogy mondjuk, egyetlen magyar játékos sem lép pályára a két egymással szemben fellépő csapat egyikében sem, pedig nem is olyan jók a külföldiek.

Bár kevés esélyt kaptak a magyarok az elmúlt sok évben úgy általában, a labdarúgó-gólkirályok mégis döntően magyar játékosok voltak. Például a legutolsó nyolcból hét magyar, miközben még a magyarkvóta óta sem kell, még csak az sem, hogy a játékosok többsége magyar legyen, korábban meg pláne, a többség inkább kifejezetten külföldi volt, pláne az élcsapatokban, mégis azt látjuk, hogy a gólkirályok jellemzően magyarok voltak. De még ha jobbak is lennének a külföldi játékosok, a drága pénzért vásárolt idegenek nem magyar sikert jelentenek, mi pedig azt tartjuk szem előtt. Ezért a magyarkvóta szigorítására van szükség, nem pedig ügyeskedő honosításokra és hasonló jogászkodásokra.

Ki kell mondjuk végül, hogy számos szurkolótábor van, és mindegyik szurkolótábor egy közösség, ami által egy érték is, mégis szeretnék egyet kiemelni, ami mellett tiszteletemet szeretném most kifejezni, hiszen egyetlenegy labdarúgócsapat van ma Magyarországon, amely száz százalékban magyar ‑ és ez a hivatalos filozófiája, ez nem egy véletlen ‑, és ez a Paks csapata, amely nagyon nagy szolgálatot tesz ezáltal a magyar nemzeti tizenegynek az utánpótlás-nevelésével is.

És ha már nemzeti tizenegy, még azt is kimondhatjuk, hogy a Paksban több magyar játszik, mint a labdarúgó nemzeti válogatottunkban, melynek, ugye, tudvalevő, mondhatnánk, hogy nem is minden tagja feltétlenül tud magyarul. Tehát Paks előtt, azt gondolom, illő fejet hajtanunk akkor, amikor társadalmi vita folyik erről a magyarkvótáról. Remélem, hogy ezt a magyarkvótát inkább szigorítani fogja a következő politika; persze MLSZ-hatáskör is lehet. Korábban tettem azért javaslatot arra is, hogy a taopénzek se járjanak azoknak a csapatoknak, amelyek nem vállalják például még ezt a szerény ötfős magyarkvótát sem.

Tehát azt gondolom, fontos, hogy továbbgondoljuk ezt, hiszen láthatóan az üzleti érdekek és ki tudja, milyen lobbik sajnos felülírják a magyar nemzeti érdeket, ami nyilvánvalóan elsősorban nem a klubfoci, hanem a nemzeti válogatott. Nyilván Coca-Cola néven is lehetne akár csapatot indítani, és hívhatnánk azt is magyar csapatnak, ha az NB I-ben indul, de mégis azt gondolom, hogy főleg a hagyományos magyar csapataink azok, amelyek nem összevásároltan, hanem a magyar utánpótlást is fejlesztve saját nevelésű, de legalábbis magyar nevelésű játékosokból érik el a sikereket, azt tekinthetjük elsődlegesen magyar sikernek, nem pedig egy ügyes üzleti vállalkozást.

Tudom, hogy mostanában dívik az, hogy minden legyen semleges, hozzunk majd talán miniszterelnöknek is ide egy jó indiai matematikust, talán ezt is megérjük majd, ezt a gondolatot is, legalábbis a közéletben, ha így folytatódik ez a globalizálódó világunk, de mivel láthattuk a labdarúgó-Európa-bajnokságokon is, hogy a nemzeti öntudat kifejeződésének egyik legnagyszerűbb fóruma, a legtöbbeket érzelmileg megindító alkalma a szurkolás a nemzeti tizenegynek ‑ elsősorban a labdarúgásnál tapasztalhattuk ezt ‑, ezért a nemzeti összetartozás kérdésének tekintetében fontos, kiemelt figyelmet kell szenteljünk ezután is a magyarkvótának.

(15.30)

Kérem, hogy ezt a sportkormányzat is tartsa szem előtt, akár az MLSZ-szel folytatott tárgyalásai során. Köszönöm a figyelmet. Hazámat szolgálom! (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

Forrás: parlament.hu