TANÁCS ZOLTÁN tudományos és technológiai miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon fontos témát említett. November 3-a a magyar tudomány napja. Ezen a napon én mindig előszeretettel veszem elő „A marslakók érkezése” című könyvet Marx Györgytől. És mielőtt valamelyik jó képességű propagandistakolléga azt találná mondani, hogy akkor a miniszter úr Marxot olvas, szeretném megjegyezni, hogy Marx György egy atomfizikus volt, az ELTE professzora (Derültség a kormánypárt soraiban.), és az ’56-os forradalom egyik hőse, akit a kommunista rezsim egész életében hátráltatott a szakmai karrierjében.

Nos, ebben a könyvben ő összeszedte azokat a fantasztikus, inspiráló tudósokat, akik magyarok voltak, és a világtörténelmet befolyásolták. Rengetegen voltak: Erdős Pál, Gábor Dénes, Kármán Tódor, Neumann János. Felsorolni lehetetlen.

(9.50)

Van a könyvben egy anekdota, ami nekem az egyik kedvencem, mert tökéletes esszenciája annak, ami a magyar tudomány. Az anekdota így szól: „Leslie Groves vezérőrnagy, a Manhattan-terv katonai vezetője egy szigorúan titkos katonai megbeszélésről, tudományos katonai megbeszélésről kilépett a mosdóba, elnézést kért. Becsukta az ajtót, és ekkor Szilárd Leó megszólalt: uraim, talán folytathatnánk magyarul.” (Derültség és taps a kormánypárti sorokban.) Ebben tényleg minden benne van a magyar tudományról. A világ legzseniálisabb tudósai magyarok, és befolyásolják a történelem meghatározó pillanatait, de a legtöbbjük nem itthon teljesedik ki. Joggal felmerül a kérdés, hogy miért volt ez így a húszas években, az első, a második világháborúnál, az ’56-os forradalomnál, vagy a ’89-es rendszerváltásnak mondott időszaknál. Azért, mert az utána következő erők nem engedték, hogy kiteljesedjenek a tudósok.

Felvetődik a kérdés: vajon mit tett az Orbán-kormány az elmúlt 15 évben a tudósokért, a diákokért, az oktatókért? Elárulom: semmit. Önök leépítették az alapfokú oktatást, konzerválták azt a poroszos tanítási rendszert, ami megöli a kíváncsiságot, a kreativitást, és kérdezni nem merő robotokat próbál faragni az emberekből. Szerintem ez sokkal nagyobb bűn talán még annál is, mint ellopni azt a 60 000 milliárd forintot, amit sikerült. Ezzel ugyanis a jövőnket lopták el. (Taps a kormánypárti sorokban.)

És ez nem volt elég: KEKVA-sították az egyetemeket, a diákokat ezáltal kizárták az Erasmus-programból meg a Horizon-programokból. Fel se tudják fogni, hogy mekkora károkat okoztak a magyar tudománynak. 2019-ben az Akadémiától elszakították a kutatóhálózatot, aztán az akadémiai hálózatot átszervezték, végül leválasztották az ELTE-be taszított intézeteket, meg akarták azokat semmisíteni, mert félnek a társadalomtudománytól, félnek attól, hogyha kiderül az igazság arról a rendszerről, amit működtettek. És nem elég az sem: a tudományt egy olyan miniszterre bízták, aki jelenleg börtönben ül. Hogy pontosan mit csinál, azt nem tudjuk, valószínűleg nem a fodrászánál van. (Derültség a kormánypárti sorokban.)

Tisztelt Ház! A TISZA-kormány egészen másképp fog a tudományra tekinteni. (Pócs János: Előzetesben van, nem börtönben! Nem mindegy! ‑ Az elnök csenget.) Benyújtottuk a 2027-es költségvetést, amely a fejlődés és az igazságosság költségvetése. 2027-ben a korábbinál sokkal több pénzt fogunk a tudományra fordítani. Összességében az a célunk, hogy a jelenlegi 1,3 százalékos GDP-arányos költési szintet megemeljük négyéves időtávon belül a GDP 2 százalékára, hosszú távon pedig az uniós elvárásnak is megfelelő, körülbelül 3 százalékos szintre. A HUN-REN-kutatóhálózat éves támogatása 7,5 százalékkal, 90 milliárd forint fölé fog nőni. Az NKFI Alap támogatása több mint 30 százalékkal, 143 milliárd forintra fog nőni. A Tudományos Akadémia költségvetését is jelentősen növeljük. Hazahoztuk az uniós pénzeket, ebből tudományra, kutatásra, innovációra éves szinten 100-120 milliárd forinttal többet fogunk fordítani a következő időszakban, és a következő programozási ciklusban még ennél is sokkal többet.

Elkészítettük hazánk tudományos és innovációs stratégiáját, amelyben célul tűztük ki, hogy hazánk nagy kihívásaira tudjunk válaszolni, a klímaváltozásra, az aszályra, az energetikai kérdésekre, az egészségmegőrzésre és a különböző technológiai kihívásokra. A jelentősen bővülő forrásokat pedig egy megtisztult intézményrendszerben, korrekt pályázati rendszerben fogjuk kiosztani, politikától mentesen, hatékonyan, úgy, hogy minden egyes fillér a tudományra és a hazánkra forduljon.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A magyar tudomány ünnepe a múlt és a jelen sikereinek az ünnepe, és egyben felelősségvállalás a jövőnkért. Zárógondolatként hadd álljanak itt Eötvös Loránd ma is érvényes szavai: csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s ezért, ha igazi tudósok és ‑ amint kell ‑ jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadják neki az illő tiszteletet. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu