Soha nem volt ennyi államközi fegyveres konfliktus a második világháború óta, a nagyhatalmak közötti feszültség pedig egyre nő. De valóban egy újabb világháború küszöbén állunk, vagy a történelmi párhuzamok és a háborús riogatás torzítják a helyzetet? Ezekkel a kérdésekkel indult a Partizán új világpolitikai magazinja, a Szignál, amelynek első adásában Endrey Mátyás és Tóth Szilárd János a nemzetközi konfliktusok hátterét vizsgálta. A műsor elején a párizsi diáktüntetésekről és a spanyolországi lakhatási tiltakozásokról is szó esett: a készítők szerint a nyugati társadalmak belső feszültségei szintén hozzátartoznak a világpolitikai bizonytalanság megértéséhez.
A műsor a 2026-os Global Peace Index adataira hivatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a fegyveres konfliktusok száma történelmi összevetésben is kiugró. Az adásban elhangzottak szerint 2008 óta megduplázódott azoknak az országoknak a száma, amelyek háborúban állnak, miközben a korábbi konfliktusok közül sok nem zárul le, hanem befagy. A nemzetközi béketeremtő mechanizmusok gyengülnek, az államok pedig egyre inkább saját nemzeti és regionális érdekeiket követik a globális együttműködés helyett. A műsor értelmezése szerint az Egyesült Államok korábbi hegemóniájának visszaszorulása hatalmi vákuumot teremtett, amelyben Kína és más középhatalmak is nagyobb mozgástérhez jutnak.
A történelmi párhuzamok között a Római Birodalom hanyatlása és az első világháború előtti nagyhatalmi versengés is előkerült. A műsorban ismertetett egyik magyarázat szerint a birodalmakat nem feltétlenül egy elhúzódó belső válság gyengíti meg: a saját sikerük révén megerősödő, korábban periférikus térségek idővel kihívóvá válhatnak. A globalizáció például technológiát, tudást és gazdasági lehetőségeket juttatott Kínának, amely így jelentősen felzárkózott a Nyugathoz. Az első világháború előtti helyzet pedig azért szolgál figyelmeztető párhuzamként, mert a korábbi vezető hatalmak hanyatlását új kihívók felemelkedése, nacionalizmus, kereskedelmi konfliktusok és a bevándorlással kapcsolatos félelmek kísérték.
A műsor Tajvant is a jelenlegi feszültségek egyik legveszélyesebb gócpontjaként mutatta be, ahol az Egyesült Államok és Kína érdekei közvetlenül ütköznek. Washington nem akarja magára hagyni a szigetet, ugyanakkor a teljes katonai elköteleződéstől is tart, mert az eszkalációhoz vezethetne. A történelmi párhuzamok tehát nem bizonyítják, hogy elkerülhetetlen a harmadik világháború, de azt jelzik, hogy a nagyhatalmi erőviszonyok átrendeződése, a bizalmatlanság és a hibás stratégiai döntések veszélyes helyzetet teremthetnek. A műsor első fele így a háborús riogatás helyett azt próbálta megmutatni, miért indokolt komolyan venni a kockázatokat.
Gazdasági okok a konfliktusok mögött
A beszélgetés második felében Melegh Attila szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára a konfliktusok gazdasági és társadalmi okait elemezte. Szerinte a háborúkat nem lehet pusztán kulturális vagy civilizációs ellentétekre visszavezetni: a tőkéért, a nyersanyagokért és az erőforrásokért folytatott verseny legalább ilyen fontos. A globalizáció évtizedeken át összekapcsolta a gazdaságokat, de ez nem szüntette meg a hatalmi versengést. Melegh úgy fogalmazott: „a blokkok harcát látjuk”. A gazdasági összefonódás helyett egyre inkább egymással versengő hatalmi és gazdasági tömbök formálódnak, miközben a konfliktusok jelentős része egyelőre a nagyhatalmak közvetlen összecsapása helyett más országokban, proxyháborúk formájában zajlik.
Melegh ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a periférián és a félperiférián zajló háborúk sem tekinthetők távoli, kevésbé fontos konfliktusoknak. Kongó keleti részén például a nyersanyagokért folyó küzdelem is hozzájárul az erőszak fennmaradásához, miközben hatalmas népességek élnek rendkívül nehéz körülmények között. A szociológus szerint különösen aggasztó, hogy a proxyháborúk is egyre nagyobb ütemben zajlanak. A konfliktusok hátterében szerinte az a feszültség is ott van, hogy a második világháború után kialakított nemzetközi intézményrendszer – köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsa – már nem tükrözi megfelelően a mai gazdasági és katonai erőviszonyokat.
A társadalmi problémák szintén szorosan összefüggnek a világpolitikai bizonytalansággal. Melegh a migráció példáján keresztül arról beszélt, hogy a gazdaság számos területen igényli a külföldi munkaerőt, miközben a politikai rendszer megpróbálja korlátozni a bevándorlást. A népesség elöregedése gondozási válságot idéz elő, a jóléti szolgáltatások pedig sok helyen nem biztosítanak megfelelő védelmet. Ehhez társulnak a földek és a nyersanyagok megszerzéséért folyó küzdelmek, valamint a súlyos ökológiai problémák. A szociológus szerint a jelenlegi gazdasági modell ezekre a feszültségekre nem kínál megfelelő válaszokat, és a piac önmagában nem képes megoldani őket.
Melegh egyik legerősebb megállapítása az volt, hogy „ritkán látott ilyen jövőtlenségben élünk”. Szerinte a technológiai fejlődés ellenére hiányzik egy olyan közös társadalmi jövőkép, amely választ adna a gazdasági és ökológiai válságokra, és kezelni tudná a növekvő egyenlőtlenségeket. A háborús veszélyre ezért nem kizárólag fegyverkezéssel és elrettentéssel kell reagálni: a tőke és a földpiacok működését, az erőforrások felhasználását, valamint a társadalmi újraelosztást is újra kell gondolni.