A Partizán világpolitikai műsorában Tóth Szilárd János és Endrei Mátyás az amerikai–kínai versengést a Donald Trump és Hszi Csin-ping közötti találkozó apropóján elemezte. A műsor értékelése szerint a két ország kapcsolata jelenleg stratégiai patthelyzetben van: Trump 2025-ben 145 százalékos vámokkal próbált nyomást gyakorolni Kínára,
Peking azonban válaszvámokkal, valamint a ritkaföldfémek és az azokból készült mágnesek exportjának korlátozásával reagált.
Salát Gergely sinológus szerint az Egyesült Államok számára ezek az anyagok többek között a hadiiparban nélkülözhetetlenek, miközben Washington a legfejlettebb mikrochipekhez és az azok tervezéséhez szükséges technológiához való kínai hozzáférést képes korlátozni. A felek végül alacsonyabb vámok mellett kereskedelmi „tűzszünetet” kötöttek, és Salát szerint az elmúlt időszakban lényegében feltérképezték egymás gazdasági gyenge pontjait. A műsor Tajvan helyzetét is bemutatta: a helyszíni riport szerint a szigeten attól tartanak, hogy Trump egy szélesebb amerikai–kínai alku részeként tehet Pekingnek olyan engedményt, amely ronthatja Tajvan stratégiai helyzetét.
A riport jelentős része azt vizsgálta, hogyan vált Kína az Egyesült Államok első számú gazdasági kihívójává, illetve mi magyarázza a kínai rendszer stabilitását. Salát szerint a kínai modellben a magángazdaság meghatározó,
ugyanakkor az állam szükség esetén erőteljesen beavatkozhat,
az állami vállalatok pedig egyes stratégiai ágazatokban, például az olajiparban különösen fontosak. A sinológus az olajválság kezelését példaként hozta fel: Kína mintegy húsz éve építi stratégiai készleteit, a válság idején pedig visszafogta olajimportját és üzemanyag-exportját, ezért a Hormuzi-szoros forgalmának kiesése a műsorban elhangzottak szerint nem okozott komoly ellátási problémát.
Salát ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az autoriter rendszer súlyos hibákra is képes: példaként a nagy ugrást, az egykepolitika késedelmes kivezetését és a zéró-Covid-politikát említette. A pártállam stabilitásához szerinte hozzájárul, hogy különböző csatornákon figyeli a társadalmi elégedetlenséget és reagál bizonyos igényekre, miközben a kollektív politikai szerveződést erősen korlátozza.
A magyar–kínai kapcsolatokról Salát azt mondta, hogy Peking a magyarországi kormányváltás után is érdekelt a korábbi gazdasági kapcsolatok fenntartásában, mert a kínai vállalatok számára elsősorban az európai piachoz való hozzáférés fontos. Szerinte a kínai fél a választás után gyorsan jelezte Magyar Péter új kormányának együttműködési szándékát, a kínai cégek magyarországi jelenléte pedig részben azért alakult ki, mert Magyarország kedvező támogatási feltételeket kínált számukra.
Salát úgy fogalmazott, hogy az autóiparban Magyarország lényegében a német és a kínai nagytőke „randihelyszíne”.
Szijjártó Péter BYD-nél betöltött új szerepéről hangsúlyozta, hogy nincs konkrét információja a kinevezés hátteréről, ezért csak lehetséges magyarázatokat sorolt: ilyen lehet a volt külügyminiszter kapcsolatrendszere és a kínai politikai kultúrában a korábbi magas tisztségviselőknek tulajdonított tartós befolyás. Azt is elképzelhetőnek nevezte, hogy a BYD nem mérte fel a magyar kormányváltás politikai jelentőségét, de leszögezte: nem tudja, a felsorolt lehetőségek közül melyik állhat a döntés mögött.