Pogátsa Zoltán és Puzsér Róbert Bodacz Balázs vendégeként 2017-ben a HírTV-ben vitatkozott arról, hogy a „Fizessenek a gazdagok!” szlogen igazságos közteherviselést fejez ki, vagy veszélyesen összemossa a tisztességesen vagyonosakat az állami hátszéllel meggazdagodott oligarchákkal.
Egyetértettek abban, hogy a politikai kapcsolatokból meggazdagodott oligarchákat el kell számoltatni. A vita ott kezdődött, hogy ez elegendő-e a magyar társadalom súlyos egyenlőtlenségeinek kezelésére. Puzsér szerint Botka László akkori MSZP-s plakátkampánya félrevezető volt, mert Andy Vajnát és Mészáros Lőrincet tette a „gazdagok” jelképévé. Szerinte a politikai alapon felépített oligarchavagyon és a piaci teljesítményből származó vagyon nem azonos kategória: „Két nagyon jól elkülöníthető csoport: a vagyonosoknak az osztálya, illetve az oligarcháknak a csoportja.”
Vagyonadó helyett elszámoltatás
Puzsér úgy vélte, a tolvaj oligarchákkal szemben elszámoltatásra, nem általános vagyonadóztatásra lenne szükség. A „gazdagok” címke alá sorolni a felső középosztályt és a NER legnagyobb nyerteseit szerinte igazságtalan.
„A felső középosztályt összemosni Andy Vajnával, meg Mészáros Lőrinccel: ez szociális uszítás, szociális demagógia.”
Pogátsa Zoltán nem vitatta az elszámoltatás szükségességét, de azt állította: az abból visszaszerezhető pénz messze nem fedezné az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika és a közösségi közlekedés felzárkóztatását. Számítása szerint Magyarországnak évente a GDP mintegy 15 százalékával, nagyjából ötezer milliárd forinttal kellene többet költenie ezekre a területekre.
„Ezt nem lehet megfinanszírozni csak az oligarchák számonkéréséből.”
A közgazdász a progresszív jövedelem- és vagyonadó mellett érvelt. Szerinte a magas jövedelműek és vagyonosak azért is viselhetnek nagyobb terhet, mert sikerük az egyéni teljesítmény mellett közösségi szolgáltatásokon is alapul: állami oktatáson, közutakon, egészségügyön, igazságszolgáltatáson és közbiztonságon.
„Azért fizetünk adót, mert az állam, a közösség rengeteg mindent ad nekünk akkor is, hogyha saját tehetségünkből váltunk sikeressé.”
Inkább a gazdagok adózzanak
Pogátsa azzal indokolta az újraelosztás szükségességét, hogy szerinte mintegy négymillió ember él a létminimum alatt, további négymilliónak pedig nincs megtakarítása. Ebből következően szerinte nem a szegényebb rétegek további terhelése, hanem a tehetősebbek nagyobb hozzájárulása a reális út.
A két vitázó egy kérdésben végül közel került egymáshoz: a 13. havi nyugdíj, illetve az ingyenes gyógyszer pusztán életkorhoz kötése szerintük inkább választói csoportok megnyerését szolgálja, mint következetes szociálpolitikát.
„Gazdag nyugdíjas ingyen jut a gyógyszerhez, szegény fogyatékos pénzért jut a gyógyszerhez. Miféle szociálpolitika ez?”
Puzsér alapvetően azt kérte számon, hogy az MSZP egykori neoliberális kormányzati múltja után mennyire hiteles a baloldali fordulat. Pogátsa szerint a pártok megváltozhatnak, és Botka szövegeiben már felismerhető a szakítás a korábbi gazdaságpolitikával. Abban azonban ő is egyetértett Puzsérral, hogy egy hangzatos kampányszlogen helyett részletes, számonkérhető programra lett volna szükség.
