DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz ezek után valamit is, újat mondani ebben a kérdésben. Én talán visszamennék oda, ahol Surján képviselőtársam elkezdte, hogy naiv vagyok abban, mert én is azt hittem, valami változni fog.

Hittem és hiszek abban, amit Áder János a parlament nyitó ülésén elmondott, hogy ebben a Házban az igazságosság, a hitelesség és a szakmaiság fog ezek után uralkodni.

Surján László felszólalásában megvádolt minket azzal, hogy izzadságszagúan próbáljuk védeni korábbi álláspontunkat. A hitelesség tükrében kérdezem: mennyire hitelesek akkor a mi oldalunkról elhangzott izzadságszagú védelmek és az ő nagy ívű felszólalásai? Hiszen nem jószántunkból tértünk el '95-ben a családi pótlék rendszerében az állampolgári jogosultságról az alanyi jogosultságra. A mi programunk is azt hirdette, hogy mindenkinek állampolgári jogon szeretnénk biztosítani a gyest és a családi pótlékot.

Mennyire hiteles az a nagy ívű felszólalás? Hiszen egy kormányzati tevékenység után kényszerültünk be '95 szomorú vasárnapján abba, hogy megváltoztassuk ezt az egész rendszert, és elvegyük azt a 9 milliárdot a szociálpolitikából, ami hiányzott.

Ezen rövid bevezető után azt szeretném mondani: nagyon vártuk, és nagyon szívesen támogattuk volna és támogatnánk a Fidesz családi támogatásról szóló országgyűlési határozati javaslatát, ha az egy átgondolt, feltételeket és a szükségleteket is figyelembe vevő javaslat lenne itt, az Országgyűlés előtt.

Műfaját tekintve - azt hiszem, elhangzott már - ez egy üzenet. Az üzeneten kívül azt is lehet mondani, hogy ez egy biankó. Egy olyan biankó, amelyet az Országgyűlés kell hogy kiállítson a majdani kormány számára. De nem tudjuk, honnan teremtődik elő a 40 milliárd. Nem tudjuk, hogy milyen feltételek rendszere mellett valósul meg. A mai bizottsági vitában ugyanis az előterjesztőnek konkrét kérdéseket tettünk fel, amelyekre nem kaptunk konkrét válaszokat. Azt hiszem, ez csak egy fogalmazvány a tekintetben, hogy a Fidesz megpróbálja betartani és betartatni a kormánnyal választási ígéreteit.

Az országgyűlési határozat műfaját tekintve - elhangzott, nehogy tévedésben legyünk - nem törvény, nem törvényerejű rendelet, tehát műfaját tekintve nem konkrét ilyen szempontból. Műfaja mellett ez az országgyűlési határozati javaslat nagyon sok szakmai hiányossággal bír. Eleve a beterjesztésnél a dátum 1988-ról szól.

A másik az, hogy az esélyegyenlőtlenség feltételeit is megteremti. Nem szólva arról, hogy a 40 milliárd többletkiadás forrását, hogy honnan vesszük el - aki költségvetést összeállított, az tudja, hogy meg kell jelölni a forrásoldalt -, nem jelöli meg.

A költségvetésben a 40 milliárd forint nem olyan kis tétel, hogy valamit emiatt ne kelljen szűkíteni; tehát a forrásoldalt nem jelöli meg. Azután pedig csak azok számára jelent kiterjesztést, akik a tehetősebb állampolgárok közé tartoznak, és nekik ez a támogatás ténylegesen olyan nagy javulást nem jelentene.

Nem az ellen szólunk, hogy közelítünk az állampolgári jogosultság visszaállításához - mert ha a gazdaság növekedése megteremti a feltételeket, és itt elhangzott már, hogy a gazdaság növekedése megteremtette ezeket a feltételeket -, hanem az ellen szólunk, hogy ezt a javaslatot úgy állítsák be, mintha a társadalmi esélyegyenlőség felé tenne egy lépést.

Itt nem közeledik egymáshoz az alacsonyabb jövedelmű család és a gazdagabb család ezzel a javaslattal, hanem fordítva: minden pontjában a nehezebb körülmények között élő családok helyett a magasabb jövedelműek számára biztosít további támogatást.

Az közismert, hogy a három- és a többgyerekes családok, valamint a családban tartósan fogyatékkal élő gyereket nevelők eddig is állampolgári jogon, jövedelemkorlát nélkül részesültek családi pótlékban. Az is elhangzott már, hogy csupán tíz százaléka a gyermekeknek nem részesül családi pótlékban, vagyis kilencven százaléka a gyerekeknek részesült ebben a juttatásban.

Elhangzott, hogy borzalmas bonyolult az a jövedelemigazolás, amely alapján a családi pótlékot igényelni lehet és igényelni kell, és amit legutóbb ellenőrzött az országos egészségbiztosítás. Kérdezem, mennyire bonyolult egy családi jövedelemadó igazolása, ahol a családban élő minden egyes tag jövedelmét igazolni kell, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján ki lehessen számolni azt, ki jogosult és ki nem családi pótlékra.

Azokban az országokban, ahol a családi típusú jövedelemadó már működött, gyorsan elálltak tőle. Ezek a skandináv országok voltak, pontosan amiatt, mert iszonyú bonyolult volt az igazolási rendszer, és iszonyú nehéz volt az igazolás. Magyarországon jelenleg sikk kibújni a tb-járulék és a jövedelemadó alól. Ez, azt hiszem, ismét efelé tolná az állampolgárok jelentős részét.

A gyes vonatkozásában: a jelenlegi születésszám mellett az ellátást igénybe vevők száma nem éri el a 300 ezret, még akkor sem, ha az ellátás alanyi jogon megilletné őket. 1998 áprilisában közel 250 ezer fő vette igénybe a gyest, amelynél az alapvető kritérium és a kiszélesítőlehetőség a biztosítási jogviszony eltörlése volt a korábbi rendszerhez képest.

Jövedelmi okból mintegy 25 ezer fő szorult ki az ellátásból. Itt már elhangzott, hogy az előterjesztés pongyolaságára utal az, hogy csak az anyákról beszél. Nem beszél azokról, akik még gyereket nevelhetnek.

Az adókedvezmény vonatkozásában, azt hiszem, komolyan el kellene gondolkodni. A Bokros-csomag vitájában elmondtam már, el kellene azt határozni, hogy elindulunk-e a negatív típusú adóztatás felé. Számos országban ugyanis a szociálpolitikai kérdéseket az adórendszeren keresztül kezelik. A negatív típusú adóztatás bevezetésével egyrészt kiküszöbölik a jövedelemkorlátos igazolási lehetőségeket. Másrészt pedig arra ösztönzik az állampolgárokat, hogy minden jövedelmüket bevallják, mert a bevallott jövedelmük alapján adóznak, és az adójukból vonhatják le a gyerekek nevelésével összefüggő kedvezményeket; ezzel kiküszöbölve még egy társadalmi egyenlőtlenséget is: akik alacsony jövedelmük vagy jövedelmük nem léte miatt nem tudnak adót fizetni, helyettük a költségvetés fizeti meg azt az adóköteles jövedelmet, amelyet különben visszaigényelhetnének.

Tehát a másik aggály ezzel kapcsolatosan - ami szintén elhangzott -, hogy az iskoláztatási támogatássá való átalakítás bizonyos mértékig diszkriminatív elemeket hordoz magában. S itt komolyan el kellene gondolkodni azon - és ebben partnerek vagyunk mind a Szabad Demokraták Szövetségével, mind a mi frakciónkkal is -, hogy ezt a kettős támogatási rendszert, a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást valamilyen módon össze lehetne hozni.

(15.40)

Hiszen egyetértünk abban, hogy az iskoláztatás ezeknek a néprétegeknek az egyetlen felemelkedési lehetőségük, de ha ezt most bevezetjük, és ráengedjük a rendszerre az iskoláztatási támogatást, akkor az több bonyolult kérdést is felvet. Egyrészt azoknak a családoknak, akiknek az iskoláztatási hajlandósága nem valami magas, egyetlen jövedelemforrásuk a családi pótlék. Másrészt azzal, hogy az iskolát valamilyen módon belekeverjük ezekbe az anyagi kérdésekbe - hogy a pedagógusoknak kellene igazolni azt, hogy jár-e a gyerek iskolába vagy nem jár iskolába -, az amúgy is nehéz helyzetben levő, agyonterhelt pedagógusokra plusz szociálpolitikai, rengeteg konfliktussal járó kérdést zúdítanánk.

Azt hiszem, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat tulajdonképpen egy politikai deklaráció. Ennek megvalósítása, megvalósíthatósága csak a jövő évi költségvetés során derül ki, és a jövő évi költségvetés kell, hogy tartalmazza mindazokat a számokat, amelyek ezt megvalósíthatóvá teszik. Éppen ezért furcsa, hogy az országgyűlési határozati javaslat november 30-ára teszi a végső beadási időpontot, ez ellenkezik az államháztartásról szóló törvénnyel. Másrészt úgy ítéljük meg, hogy a választási ígéreteknek egy kvázi-teljesítését is szolgálja ez a határozati javaslat, nem pedig egy átgondolt, megfontolt, valódi segítséget adó családpolitikai javaslattervezet.

A bizottsági vita során elhangzott számos konkrét kérdésre nem kaptunk konkrét választ, ami szintén mutatja, hogy ez egy kvázi végrehajtási elképzelés.

Másrészt a demográfiai kérdésekkel kapcsolatosan elhangzott, hogy a családtámogatási rendszeren, a családi pótlékon, a gyesen és ezeken a pénzbeli juttatásokon keresztül lehet megállítani Magyarországon a katasztrofális demográfiai helyzetet. Ez borzalmasan leszűkíti ezt a kérdést, mert a születések számának jelenlegi vagy az ezt kevéssel meghaladó nagysága javítana Magyarország demográfiai helyzetén akkor, ha nem lenne olyan katasztrofális a munkaképes korú férfiak halandósága. Ha tehát azt nézzük, hogy mindig demográfiai és népesedési kérdéseken sírunk, és ezeket a kérdéseket ezekkel akarjuk megoldani, akkor meg kell nézni a dolgot teljes komplexitásában. Azt hiszem, hogy nem pénzen és nem választási ígéretek kipipálásán múlik ez az egész.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu