HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház Maradéka! Hiszen lassan már hozzászokunk, akik az előző négy évben is itt voltunk, hogy oktatási kérdésekben szűk családi körben vitatkozunk, és külön megtiszteltetés, hogy például a legnagyobb frakció frakcióvezetője is részt vesz ezen a vitán. (Derültség.) Ez nekem külön öröm, mert ez nem volt így az előző időszakban.

A Szabad Demokraták Szövetsége a Fidesz-Magyar Polgári Párt javaslatát a maga részéről igazságtalannak, szociálisan érzéketlennek és szakmailag megalapozatlannak tartja. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat nem szolgálja azokat a célokat, amely célokkal egyébként magunk is egyetértünk, amelyekben, úgy tűnt az elmúlt időszakban, elég nagy egyetértés van a pártok között, hogy tudniillik a lehető legnagyobb mértékben és legkifejlettebb eszközökkel biztosítani kellene a nehéz sorsú családok gyerekei számára a továbbtanulás lehetőségeit. Ez a fajta intézkedés - sajnálatos módon eléggé hasonlítva az előző vitához, tehát talán nem véletlen ennek a két kérdésnek az egyszerre való felvetése - azoknak a társadalmi csoportoknak kedvez, amelyeknek meggyőződésünk szerint nem kell a jelenlegi helyzetben kedvezni, azokat a társadalmi csoportokat pedig nem hozza jobb helyzetbe, akiket nagyon is jobb helyzetbe kellene hozni.

Tehát céljait és eszközrendszerét tekintve elhibázottnak tartjuk ezt az elképzelést. Én a magam részéről úgy gondolom - egyetértve Jánosi György azon felvetésével, miszerint ez az egész történet akár egy kormányrendeletben is rendezhető lenne -, hogy ez az egész tandíj-ügy is hasonlít az előző vitában felvetett országgyűlési határozathoz, inkább arról van szó, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt - és én ezt megértem - ki szeretné pipálninéhány beígért intézkedését. Ez rendben van, én csak arra kérem önöket, hogy próbáljuk meg ezt a kipipálást, ha már úgy is meg kell tenni - nagyon helyénvaló, ha egy párt megpróbálja beváltani választási ígéreteit - ésszerűen, racionálisan megtenni, és nem rossz eszközökkel rossz irányba tolni ennek az egész problémának a megoldását.

(17.00)

Úgy látom, hogy ez a fajta elképzelés, amely nem a tandíj eltörlése, hanem a tandíjmentesség kiterjesztése - mint ahogy ezt itt már hallottuk -, tulajdonképpen egy olyan helyzetet fog teremteni, amely eredményeképpen egyáltalán nem azok a rétegek lesznek a kedvezményezettek, amelyekről beszélünk.

Az a probléma, amire a Fidesz vezérszónoka már utalt - hogy tudniillik Magyarországon nehéz megtudni, hogy ténylegesen kinek mekkora a jövedelme -, azt gondolom, nem indoka annak, hogy akkor mindenkit egyformán részesítsünk egy bizonyos kedvezményben. Akkor talán azon kellene gondolkodni, amivel mi a magunk részéről nagymértékben egyetértünk, hogy a szociális juttatások rendszerét nem az egyetemekre, főiskolákra kellene bízni, hanem az önkormányzatokra, amelyeknek sokkal inkább van képük arról, hogy egy családnak ténylegesen milyen az anyagi helyzete, ahol a jövedelemeltitkolás nem annyira lehetséges, hiszen látszik,hogy ki milyen helyzetben van. Mi a magunk részéről ezzel messzemenőleg egyetértenénk. Jó lenne inkább erről beszélni és ezeket a megoldásokat használni. Azt gondolom, hogy ezek tényleg előrevezetnének, tényleg jobb helyzetet teremtenének.

Abban a szerencsés - számunkra persze szerencsétlen - helyzetben vagyunk, hogy miután az előző négy évben a művelődési tárca az SZDSZ-hez tartozott, ki tudtuk számolni - ez egyébként nem egy bonyolult számítás -, hogy mennyibe fog kerülni ez a kis történet: 3 milliárd 66 millió forintba kerül '98-ra vonatkozóan a tandíjmentesség kiterjesztése; még egyszer mondom, nem a tandíj eltörlése. A tandíj eltörlése már '98-ban is 15-17 milliárd forintos tényleges költségvetési többletet igényelt volna. Persze abban az esetben nem, ha - Bazsa György félelmeire visszautalva - ezt nem kapják meg az egyetemek és főiskolák. Pokorni Zoltán miniszterjelölt - bár lehet, hogy most éppen a meghallgatás kellős közepén van - valamelyik mai lapban utalt arra, hogy ők nem gondolják olyan komolyan, hogy ezt a kompenzációt sokáig fenntartják, ők az első időszakban, a '98-99-es tanévben gondolják ezt a kompenzációt. Ha ezt így kalkuláljuk, ez azt jelenti, hogy a '98-as költségvetésnek 3 milliárd forintos és ennek megfelelően a '99-esnek körülbelül 8 milliárd forintos többletkiadást jelent ez a kis történet.

Azt gondolom, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt meg van győződve arról, hogy van ennyi pénz - mi ezt nem láttuk, de könnyen lehetséges, hogy önök már látják, hogy van ennyi pénz valahol, mondjuk, a tartalékoldalon vagy bárhol -, ha ténylegesen komolyan gondolják, hogy ez a pénz megvan, akkor javaslom, hogy fontolják meg, hogy ne így használjuk fel ezt a forrást. Ebből a 3 milliárd forintból - számításaink szerint - körülbelül 30 ezer diáknak lehetne havi 15 ezer forintos támogatást adni a tanulmányaikhoz. Jelenleg az Esély Közalapítványban 220 millió forint áll rendelkezésre, ami nagyon kicsi összeg. Ha a 3 milliárd forint belekerül ebbe az Esély Közalapítványba, abban a pillanatban közvetlen hatása lehet a célzott csoportok számára.

Ha tehát nem egy kampányfogásról van szó, hanem önök komolyan gondolják azt - és én elhiszem, hogy komolyan gondolják -, hogy ténylegesen a legrosszabb helyzetben lévő családok gyermekeinek szeretnének segíteni az egyetemre, főiskolára járás érdekében, hogy ne essenek ki a rostán, tudjanak járni az egyetemre, főiskolára, akkor nem az én gyermekemet kell kedvezményes helyzetbe hozni. Nem az a feladat, hogy a társadalom legerősebb csoportjainak adjunk újabb és újabb kedvezményeket. Önök is tudják - a szakértőik leírták -, felsőoktatásban ma az az egyik probléma, hogy a társadalmi elit használja nagyon erőteljesen a felsőoktatást. A felsőoktatásba járó diákok jelentős része - ez egyébként leginkább pont az elit egyetemek, főiskolák hallgatóira igaz - a társadalom jobb pozícióban lévő családjaiból kerül ki. Tehát eleve olyan a helyzet, hogy a felsőoktatásnak adott plusz támogatás ezeket a csoportokat éri el.

Ezért minden esetben meg kell fontolni, hogy amikor nem tudtuk kinyitni az egyetem, főiskola kapuit mindenki számára, amikor ma is csak minden második jelentkezőt tudjuk felvenni, akkor igazságos-e ez a megoldás. Azt gondolom, hogy aki át mond, mondjon bét is. Ha tandíjmentesség van, akkor ez azt is jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak alanyi jogon jár nemcsak a közoktatás, hanem a felsőoktatás is. Ez így egy következetes rendszer, ez már nem 15-20 milliárdos költségvetési többletet jelent, hanem néhány száz milliárdos vagy ennél nagyobb összeget is - de ezen is lehet gondolkodni.

Azonban, azt gondolom, azt nem lehet csinálni, hogy ha egyetértünk mindannyian - és úgy tűnik, egyetértünk - abban az alapkérdésben, hogy ma Magyarországon ténylegesen vannak olyan családok, amelyek nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a felsőoktatásba egyébként tehetséges gyerekeiket beírassák... - ez a szelekció egyébiránt nem is a felsőoktatás pontján keletkezik először, hanem előbb.

Ugyebár a közoktatás végén - a középiskolába járásnál - el kellene gondolkodni azon, hogy ha tényleg segíteni akarnak, akkor nem ott kellene-e ezt a segítséget elkezdeni. Megértem, hogy ez egy hosszú távú dolog, és kezdjük akkor ezen a részen. De akkor miért nem ténylegesen az érintett csoportokat érjük el?

Hadd fejezzem be egy szubjektív megjegyzéssel. Nagyon nem szeretném - de az mindegy, hogy én mit nem szeretnék -, ha az a gyakorlat valósulna meg ebben a parlamentben, amely az elmúlt nyolc évben sajnos végig gyakorlat volt. Ha önök a polgárok kormánya, akkor higgyék el azt, hogy ha nem is olyan nagyon jók, de mi is polgárok vagyunk. Én például annak tartom magam elég régóta, pedig nem írtam a Fidesz programját. Ha ez így van, akkor arra kérem önöket, hogy legalább időnként részkérdésekben hallják meg a véleményünket, próbáljunk meg bizonyos kérdésekben együttműködni. Próbáljuk meg elérni azt, hogy ha egyetértünk abban, hogy jó lenne, ha az egyetem, főiskola környezetéből nem maradnának ki emberek, akkor azokat célozzuk meg, akik tényleg rászorulnak erre. Próbáljuk meghallgatni ezeket a dolgokat! Ne csináljunk presztízskérdést olyan problémákból, amelyek megoldásában egyébiránt mindannyian egyetértünk.

Ha tehát van pénz, van tartalék, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány úgy gondolja, hogy '98-ban van 3 milliárd forint a legrosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportok hallgatóinak, gyerekeinek megsegítésére, akkor talán újból meg kellene gondolni, nem lehet-e ezt másképp csinálni, fenntartva azt az ígéretet - mert azt gondolom, helyénvaló ez a választási ígéret -, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a tandíjrendszer eltörlése felé halad. Ez a lépés nem a tandíjrendszer eltörlése.

Talán az sem olyan nagyon fontos egyébiránt, hogy a tőlünk nyilván rosszabb helyzetben lévő, más irányba haladó országokban éppen most vezetik be a tandíjat. Angliában éppen a múlt héten szavazta meg a parlament a tandíj bevezetését. Erre persze lehetne azt mondani, hogy könnyű nekik. Azonban azt gondolom, érdemes elgondolkodni ezeken a tendenciákon. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha Európa felé haladunk, akkor esetleg nem az európai normatívákat kellene-e nekünk is figyelembe venni.

Arra kérem a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezzel a kérdéssel foglalkozó képviselőit: fontoljuk meg közösen, hogy nincs-e ennél egy jobb megoldás.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu