KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy nem értem. Az első észrevételem, az első reakcióm az volt, hogy nem értem a törvényjavaslat beterjesztését, amennyiben az indoklás szerint van az oka ennek a beterjesztésnek. Miért mondom ezt? Több millió magyar állampolgárral együtt mindannyian hallhattuk, bejelentésre került, hogy augusztus 31-ével a pénzügyminiszter elkészült a költségvetéssel, és benyújtotta a kormánynak.

Márpedig ennek a törvényjavaslatnak a leglényegesebb eleme úgy szól, hogy "a pénzügyminiszter augusztus 31-éig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb október 15-éig terjeszti a kormány elé a költségvetési törvényjavaslat tervezetét".

(17.50)

Tehát a pénzügyminiszter kér 45 nap haladékot a választás évében.

A kormány nem kér ennyi időt, hiszen - megint csak idézném - "eddig a kormány az augusztus 31-ei pénzügyminiszteri beterjesztés után 30 napot kapott, hogy szeptember 30-áig a parlament elé terjessze". Most azonban a módosító indítvány így szól: "A kormány szeptember 30-áig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb október 31-éig benyújtja az Országgyűlésnek a következő évre vonatkozó költségvetést." Tehát a választási évben a kormány már csak 15 napot kér; nem kér 30-at, mint eddig.

Nos, ha egyszer augusztus 31-én elkészült a költségvetés, bejelentette a pénzügyminiszter - legalábbis a sajtó valahogy úgy tálalta számunkra, hogy azt érzékeltük, elkészült a költségvetés -, akkor a holnapi nappal lejár a 15 nap. Ennyit kért ebben az évben, a választás évében a kormány, hogy benyújtsa a Háznak a költségvetést. Tehát mi az akadálya, hogy holnap itt legyen a költségvetés?

Persze, a kérdés költői. Valószínűleg vagy nem készült el a pénzügyminiszter, és akkor miért ez volt a bejelentés; vagy pedig elkészült, és akkor a kormány nem ért egyet a pénzügyminiszter által elkészített javaslattal olyannyira, hogy átdolgozásra visszaadta. Egyszerűen nem tudom, milyen logikai változat lehet még. Pénzügyminiszter Úr! Erre szeretnék választ kapni.

A másik tartalmi, ha túl vagyunk ezen a logikai bukfencen - úgy érzem, ez nem csak formai lépés. A felelős kormányzatnak minden lépéséről időről időre számot kell adnia. A legfontosabb célkitűzés az elért eredmények bázisán egy még nagyobb dinamikájú gazdasági növekedés. Valahogy - nyilván nem teljesen pontosan - így foglalnám össze az Orbán-Torgyán-polgárkormány következő négy évre vonatkozó gazdasági prognózisát és választási ígéretét: "Az elért eredmények megőrzése és ezen a bázison egy nagyobb gazdasági növekedés. A gazdaság szereplői nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a megnyugtató, a biztos, a stabil környezetet, gazdálkodási környezetet szeretik, ebben érzik mind a nagybefektetők, mind a kisbefektetők - egyszerű részvényesek, állampolgárok - biztonságban a pénzüket, a tőkéjüket."

És hála a rendszerváltásnak, ma nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország is a szocialista gazdaságpolitika zsákutcája helyett ennek a polgári gazdaságpolitikának a szereplőjévé válik folyamatosan, és nálunk is nagy nemzetközi és hazai befektetők, valamint közvetlen vagy közvetett úton több százezer hazai kisbefektető vesz részt a magyar gazdaságban. Magatartásuk környezetfüggő.

A stabil szabályozás, a megnyugtató környezet külső és belső feltételekből áll. A külső feltételek legtöbbször általunk nehezen befolyásolhatóak. Így van ez a napjainkban zajló tőzsdeválsággal, a távol-keleti hírekkel, sőt, most már a Dél-Amerikából érkező és a valutapiacot rengető hírekkel. De a hazai, a belső viszonyokra nézve, megvan a felelősségünk, és megvan a jogosítványunk.

A belső viszonyoknak is van objektív eleme, hogy tudniillik a kormányváltás időszaka - mint változás, el nem vitatható változás a belső környezetben - egybeesik ezzel a külső válsággal. Ekkor azt várná az ember, legalábbis a szabaddemokraták abban reménykedtek, hogy a kormány minél hamarabb megnyugtatja ezt a környezeti elemet, a belső gazdaságpolitikai teret stabilizálja azáltal, hogy az ország és a gazdálkodók elé tárja a kormányprogramból levezethető vagy megvalósítható konkrét költségvetési, gazdasági elképzelését.

A kérdés ugyanis úgy merül fel, hogy fordulat vagy kontinuitás. S egyre több aggodalommal vetjük fel ezt a kérdést és tekintünk erre a kérdésre. Ugyanis minél többet magyarázzák kormányzati oldalról ezt a törvényjavaslatot, annál több részlet kerül felszínre, és annál több ellentmondás ad okot aggodalomra; nem megnyugtat, hanem néha elbizonytalanít. Csak egyetlen példa a mai felszólalásból; a Fidesz felszólalása - mivel még szó szerinti jegyzőkönyv nincs - a saját jegyzeteimből így hangzik: Az új kormánynak ki vitatná azt a jogát, hogy áttekintse, átdolgozza az elmúlt időszak költségvetési javaslatát és gazdaságpolitikáját, hiszen a kormány nem ért egyet - és innen már idézőjel - "azzal a gazdaságpolitikával, amit a Horn-kormány folytatott, egyszerűen nem érthet egyet".

Tehát ha nem ért egyet, akkor mégiscsak van ebben a kontinuitásban valami olyan változás, amit jobb, ha minél előbb ismernek a gazdaság szereplői, jobb, ha nemcsak félhírekből informálódnak, hanem látják egyben az egészet.

Úgy érzem, ez a kijelentés nem megnyugtatta, hanem kicsit felborzolta a gazdaság szereplőinek kedélyét, hiszen valahogy így hangzik: Nem úgy fog menni, mint eddig, de arról még nem tájékoztatunk, hogy hogyan. S ebben a közegben, ebben a környezetben természetes, hogy megindulnak a találgatások, és ez az, ami a legkedvezőtlenebb. Hiszen lopakodva, napról napra, részhírekből, elejtett megjegyzésekből egyre több társadalmi szektor, társadalmi csoport érzi úgy, hogy jövedelmi viszonyai másként fognak alakulni, mint ahogy azt tervezte, remélte.

Lépésről lépésre többet tudtunk meg a nyugdíjjal kapcsolatban. Amikor három héttel ezelőtt ezt először hallottam, akkor csak valami olyasmi hangzott el, hogy valamivel előrébb hozzák a tervezett és a törvényben rögzített nyugdíjreformot, a bizonyos svájci rendszer bevezetését.

Később miniszterelnök úrtól hallottuk a 13-14 százalékos emelést, és 8-án egy interpellációmra adott válaszban Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrtól hallottuk, hogy valóban van valami kapcsolat és valami terv a költségvetésben a nyugdíjemelésekre vonatkozóan. De - és ezt tartom a legfontosabbnak - ember legyen a talpán, aki érti és tudja a nyilatkozatok alapján, felelősen, hogy mi fog történni. Találgatni tudunk, én is elég biztosan tippelnék. De ember legyen a talpán! A kérdés így hangzott, ha emlékeznek: "Megalapozottak-e azok a hírek, amelyek szerint a kormány megváltoztatja a hatályos jogszabályt annak érdekében, hogy alacsonyabb nyugdíjemelésre kerüljön sor?" S a válasz így hangzott: "1999-ben lehetőséget látunk erre - mármint az emelésre, tőlem a vágás, ez az előző mondatra vonatkozik, hogy tudniillik inflációt meghaladó emelése lesz a nyugdíjaknak -, lehetőséget látunk arra, hogy az infláció fölötti nyugdíjemelésekre kerüljön sor. Ez a következő évi költségvetési törvényjavaslatok keretében kerül majd a tisztelt Ház elé, az Országgyűlés fog dönteni ebben a kérdésben. Ez a döntés, miután a nyugdíjemelés módszerét törvény szabályozza, a tisztelt Ház és a tisztelt képviselő úr kezében is lesz."

Elég vájt fülűnek kell lenni ahhoz, hogy megértsük: ezt a bizonyos, a nyugdíjemelés módszerét szabályozó törvényt csak akkor kell ide hoznunk a költségvetés keretében, ha módosítani kívánjuk, mert egyébként hatályos - tehát módosítani kívánjuk.

(18.00)

Azt hiszem, nem várható el az állampolgártól, hogy mintegy 3 millió nyugdíjas az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvének szó szerinti szövegéből próbálja kitalálni, kikövetkeztetni, hogy emelés vagy nem emelés, módosítás vagy nem módosítás. Ugyanígy a köztisztviselői kar, amely tudja, hogy a 26 ezer forintos illetményalapja nem változik, erről nyilatkozatot hallott már, de azt is, hogy különböző pótlékok és különböző minőségi munkához kapcsolt bérezési technikákkal adott esetben a reálkeresetük is növekedni fog. Ezt is korrektül hallottuk, de hogy ez megalapozott-e vagy nem, az csak akkor derül ki, ha a költségvetésből látja a 104 ezernyi köztisztviselő, hogy a jövő évi költségvetésben az ő bérköltsége valóban az inflációt meghaladó mértékben emelkedik-e. Amíg ezt nem látja, addig csak annyit tud tételesen, hogy a 26 ezer forintos illetményalap egy fillérrel sem fog változni. Tehát reálértékben - ha 11 százalékos inflációt veszünk alapul mint prognózist, akkor is - 11 százalékkal csökkenni fog; ezt megérti. A pozitív üzenetet még nem hallja.

Egyensúlyt akartam teremteni a két példával, azzal, hogy nemcsak olyan példát hozok föl, amely a kormányzat számára kedvezőtlen színben tünteti föl a kormányzatot, amennyiben nem terjeszti most elő ezt a törvényjavaslatot, hanem olyat is mutattam, ahol kedvezőbb színben tünteti fel. Tehát egyik esetben jobb lenne, a másik esetben rosszabb, és ez az egészre a jellemző.

Talán így mondhatnám, és ezzel visszatérek az elejére; elkészült augusztus 31-ével - hiszen én nem kételkedem a pénzügyminiszter úr nyilatkozatában, már amennyire a televízió, a rádió és az újságok ezt korrektül adták tudtunkra - a törvényjavaslat a Magyar Országgyűlés számára az 1999. évi költségvetésről. Azonban úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat a Fidesz gazdasági programjával nem áll össze. Ebben látom, látjuk a legnagyobb gondot, nem ismerhetjük meg azokat az irányelveket, azokat az alappontokat, amelyekben ez a költségvetés nem áll össze. A gazdaság szereplői csak annyit érzékelnek, hogy valahogy nem áll össze 1999-re a magyar költségvetés.

Még egyszer tisztelettel kérem az előterjesztőket, hogy mind a logikai felvetés és logikai bukfenc, mind pedig a korábban is elhangzott tartalmi érvek alapján vonják vissza a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu